Fertőtlenítés

Mind nagyon jól tudjuk, hogy az SZFE fertőtlenítésre hivatkozó kiürítési kísérlete ordas hazugság volt, így utólag már – megkönnyebbülten felsóhajtva – semmire sem jó, csupán bizonyság arra, hogy mire lehet számítani az ezredes képében jelen lévő hatalomtól. Semmi jóra. Szarka táborparancsnok megkérte a táborlakólat, hogy fáradjanak el a fürdőbe, ahol megkapták volna a Cyklon B-t, ők azonban éberek voltak. Ezek után már csak a halomra lövés maradt, mert tárgyalni ezekkel nem lehet és nem is szabad. Nem tudom, látjuk-e, hogy Vidnyánszky már nem játszik, itt szó sincs a magyari színészképzésről, már csak az erő fitogtatása van internet-lekapcsolással, zárcserével.

A küzdelem a várért folyik, életre-halálra, és nincs is lehetőség a békés elvonulásra, a Rubicon át lett lépve, a végén valaki holtan fog heverni a csatamezőn. És az még mind szép lenne, becsülendő egy kicsit talán, de mégis okádva, ha a hatalom ugyan aljasan, de a saját eszméiért állna ki és szenvedné el a pofonokat. Hogy turulszárnyú színészeket akar kizárólag, csillagszemű juhászokat és szegény parasztlegényeket, de nem, sajnálatosan. A hatalom azért akarja derékba törni a magyar színészképzést, mert lopni akar. Itt is. A régi egyetemi struktúrában bizonyos, a felsőoktatásba érkező pénzek kikerülnének a fennhatósága alól, ezért nyüszít.

Így viszont, a saját bejáratú alapítványokon keresztül ezekre is ráteheti a mocskos kezét. Voltaképp ennyi a pőre történet, az ideológia, amit hozzá kapcsolnak, csak mellékszál, ettől viszont még undorítóbb az egész. Hogy képesek tönkre tenni egy egész szakmát csupán a lenyúlás miatt, ez szimpla gazdasági bűnözés, rablás. Mert, ha egy ideológia mentén történnék mindaz, ami történik, el nem volna nézhető az sem, de kifacsartan mégis volna benne észszerű indok. Ám csupán a pénzért előadni azt, ami a szemünk előtt folyik, arra nincsenek szavak, illetve egy igen, mégpedig a maffia. Ezzel a kulcsszóval elibénk tárul a tartalom és a forma is.

Azaz, vinni a boltot minden áron. Másutt is ez volt és van az országban, zsarolással, fenyegetéssel, kiéheztetéssel, rendőrség, NAV, Számvevőszék és a többi csatolmányok segítségével megszerezni céget, újságot, tévét, rádiót. A színészképzés annyiban más, hogy ezt nyakon kellett önteni egy kis nemzeti mázzal, ami azonban villámgyorsan lekopott. Érkezett is a katona gauleiternek, és látjuk, mit művel az orrunk előtt, s ami a delikátabb, Európa orra előtt, miközben meg Varga igazságügyis kitartóan visítozik bizonyos kettős mércéről, illetve Kovács levelező pedig a führerdemokrácia kifejezésen akadt ki. Pedig csak az SZFE-re kell nézni.

És mondom, mindezt a pénzért csakis. Mindeközben Orbán prime ministernek mindehhez szava sincs, a járványról is csak annyi már, hogy a bamba népek ne menjenek síelni, ahogyan nyáron az Adriára nem volt ajánlatos. Mindezt egy olyan országban, ahol a főváros épületet ajánl fel egy egyetemnek, hogy ott folytathatja a munkát, ha a kormány kiűzi a sajátjából, mint tegnap is akarta. A CEU Bécsig futott, az SZFE az országon belül menekül, ha muszáj. Mert egyelőre derekul kitart, csak az a kérdés meddig. Mert ugyanis, ahogyan az internetet ki lehetett kapcsolni, ki lehet a fűtést, villanyt, vizet is, és mindeközben tél van.

Hogy erre nem vetemedhetnek? Dehogynem, lásd Iványiék esete, akiket a szolidaritás megmentett a megfagyástól. Mindeme aljasságokat látva az a kérdés csupán, hogy a népek egyéni jó szándéka, hogy minden elesettnek pénzt ad az állam helyett, hogy az üldözöttekért egyenként kiáll, mikor lép át egy olyan határt, amikor végleg azt mondja, elég. Hogy tele a töke azzal, a hatalom helyett, illetve a hatalommal szemben gyakorolja az emberséget, mert az embertelen. Tartalmában és formájában is. Erre lesz majd lakmuszpapír az SZFE diáksága, akik olyan érettséggel kezelik a tarthatatlan helyzetet, amilyenre egy elcseszett párt sem lenne képes. Van még remény tehát.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum