Itt a napokban valamelyik filmcsatornán bele-belenéztem egy filmbe. A címét sem tudom, a szereplőket sem ismerem, de a pár percek, amiket láttam belőle, megmutatták a lényeget, hogy ez egy koncentrációs tábor parancsnokának családjáról szól, akik élik idilli életüket az iszonyat tövében. A jól fésült, ápolt, érzékeny lelkű anyuka, a futkározó és az olykor furcsa dolgokba botló fiúcska, akinek a náci apukája magyarázza, hogy a drót mögött más emberek vannak. Igazából nem is emberek azok, csodálkozni rajtuk, sajnálkozni fölöttük nem érdemes. Ilyen természetesen.
Így vannak ott, így éldegélnek, ahogyan a kéményből dől az emberekből származó füst, míg egyszer csak az anyuka megtudja, milyen füst is az, hol is él, ki is a férje és mivel foglalkozik, aztán ettől kiborul. Férjuram pedig magyarázza a zokogó nőnek, hogy háború van, mire az asszony, hogy de itt nincs, és a férj, hogy de igen, de igen, mert ezt a munkát is el kell végezni, ha olyan országban akarunk élni, mint amilyet megálmodtunk. El kell söpörni, ki kell irtani a mást, hogy a tiszta vérű és tiszta eszményű, minden mocsoktól mentes haza létrejöjjön. És ekkor szembe jön velem a neten ez a Dúró Dóra megint.
Néz az ostoba bociszemeivel, kezében könyv, amit most nem darál, hanem szaggat, végzi a munkát, hogy létrejöjjön az általa megálmodott mások nélküli ország. Neki is van rövidgatyás gyereke, az ő apja is magyarázhatja neki vagy nekik, hogy azok nem olyan emberek, igazából nem is emberek, a munkát el kell végezni a haza érdekében, és indul zászlókat szaggatni. Apa szaggat, anya darál, a publikum pediglen tapsol. Ugyanekkor Lázár Ervinnek is nekimennek, mert hétfejű tündér szerepel a meséjében. Ki halott már ilyenről, teszi fel a kérdést az Orbán csicska dolgozat, amely bevallottan bosszúból született, mert annak van az ideje most.
Ugyanis Deák-Sárosi László ebben bevallja, hogy már régóta a bögyiben van ez a Lázár, és most, hogy a rezsimtől hivatalt kapott, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa lett, elérkezettnek látta az időt a leszámolásra. Szenvtelenül teszi, mint a filmbéli náci apuka és férj. Egyre több a Deák-Sárosi, a Dúrók is egyre vadabbak, akik a hatalomtól, hivataltól megrészegülten elérkezettnek látják az időt, hogy elvégezzék a munkát, és megtisztítsák az országot a nekik nem tetsző eszméktől, s ami ezzel majd jár, az ezeket hordozó emberektől is. Az az ország pedig, amelyik a netadó miatt tízezrével vonult az utcára, ezt tétlenül nézi.
Sőt, tetszik is neki. Dúró nem iszik, négy gyerekes „anyuka” – mint érdem –, meg olyan aranyos, így védi őt egy olvasó a Facebookon, mert nem látja, és a többség sem látja, hogy az orbáni kultúrharc kiteljesedésénél tartunk, amikor eljött a nekik nem tetsző művek fizikai megsemmisítésének ideje. Egy lépésre vagyunk a Kristályéjszakától, ami a leginkább ínyére volna a bosszúra szomjazó felfuvalkodottaknak. Ahogyan a rossz emlékű Kerényi Imre mondta, „most mi jövünk”, és tényleg jönnek, egyre agresszívebben és vadabbul. Burjánzik a pitypang, kaszálni lehetne.
„Léteznek tehát ilyen hasznos idióta írók és olvasók, akiket a konzumidiótákat kitermelő gazdasági háttérhatalom fel tud használni saját céljaira. Akik még vagy már nem értek el a formális műveletek szakaszába, illetve a kritikai reflexiónak egy szintjére, vagyis az arányosság és a fokozatosság józan paraszti ésszel is belátható állapotába, azokkal bármi elfogadtatható, még az is, ami a saját érdekükkel szemben áll.” – idézem Deák-Sárosit, és azért, mert ez te vagy, ha Lázár Ervint olvasol, és netalán még mosolyognál is rajta. Hülye vagy, mondja neked. Más ember vagy, illetve nem is egészen vagy ember.
A filmben, amelyből elindultam, a naiv anyuka, észrevéve azt a borzalmat, amiben él, zokogott, és püfölte a náci, gyilkos férje mellét, de hasztalan. Tragédiája nem csak az volt, hogy nem látta addig, hol is él, hanem az, hogy hamis-idilli jólétének ez volt az ára. Ma, nálunk, akik saját jólétük és hamis, gőzös ideológiák miatt nézik el azt a dúlást, amit a Dúró, Deák-Sárosi félék művelnek, ugyanúgy bűn-, és tettestársak, mint a filmbéli jólfésült, ápolt, és minden jel szerint naiv és ostoba anyuka. Ha majd egyszer felébred a lelkiismeret, akkor sem lesz bocsánat. Legalább kétmillió vétkesünk van.
Vélemény, hozzászólás?