Zsidók, cigányok, kommunisták – meg a buzik

A mélységek újabb bugyrait sikerült megtalálnia Tőkéczki László történésznek, akinek szintén van kitüntetése két évvel ezelőttről, amikor is a Magyar Érdemrend Középkeresztjét kapta meg, nyilván okkal. Tőkéczki úr persze, hogy a menekültekkel foglalkozott, hogy is mondjuk – hm -, sajátos aspektusból. Aggódik ő persze, és félti a nemzetet, leginkább azonban a címbéli rétegeket, és el is mondja, miért.

Valahonnan az a rögeszméje támadt, hogy ide, mihozzánk ötven-hatvanezer muszlimot telepítenének be. Szerinte a cigányoknak el kéne magyarázni, ha ez megtörténne, akkor megszűnne a segélyezésük, mert ugyanazt a pénzmennyiséget sokkal többfelé kellene szétosztani. Ezért a cigányoknak sem érdekük a befogadás, vonja le a konzekvenciát. Ez idáig kőkemény kampány, tagadni ezen nincs mit.

Megjegyeznék azonban valamit. A rend nem borulna föl, ugyanis az adakozás, a szegények segítése az iszlám felfogásában a vallásgyakorlat része. A zakát fizetése a szegények számára egy évben egyszer, ramadánkor kötelező. Ennek mértéke a rendelkezésre álló, nem a közvetlen létfenntartásra szolgáló vagyon két és fél százalékát jelenti. A zakátot a tradicionális muszlim országokban egyfajta adóként szedik, vagy mecseteken keresztül osztják el. (Ennyit a segélyekről)

2043105-1200x675De a történész úr aggódik a baloldali típusú szervezetek, a homoszexuálisok és a zsidóság sorsáért is. Mint frappánsan fogalmaz, hogy ha bejön az iszlám, akkor nekik végük. Esetükben okokat és indokokat nem sorol a tudós elme, elégedjünk meg annyival, hogy csak. (Zárójelben megjegyezzük, ilyen típusú emberekkel tömték tele a nácik kies táboraikat.)

Viszont igyekszünk bővebb információt nyújtani az iszlám és a judaizmus kapcsolatáról is, íme: „Mondjátok ó muszlimok: Hiszünk Allahban és abban, ami lebocsáttatott hozzánk, s abban, ami lebocsáttatott Ábrahámhoz, Izmaelhez, Izsákhoz, Jákobhoz és a Törzsekhez s abban, amit Mózes és Jézus kapott, és abban, amit a próféták kaptak Uruktól. Nem teszünk különbséget egyikük javára sem közülük, és mi Őneki vetjük alá magunkat” (Korán, 2: 136).

A baloldal pedig manapság mindenképpen rosszul jár, nem kell ahhoz ide egy szem iszlám tudatú bevándorló sem, mint ahogyan a homoszexuálisok vegzálásának is bőséges a hagyománya, mint az közismert. Ilyképp Tőkéczki úr víziója aggályosnak tekinthető, hacsak nem a kitüntetést adományozó hátsó fertályát nem kívánja tisztogatni. Hogy ebben az egész listában valami avítt náci gondolkodást vélünk fölfedezni, az meg a mi bajunk.

Ellenben a befejező passzus a legérdekesebb. Ugyanis a történész szerint még a keresztények járnának a legjobban, mert ők áttérhetnének, vagy másodosztályú állampolgárokként élhetnének, ha befogadnánk menekülteket.

Nocsak. Ha jól értelmezzük, akkor ez itten kőkemény szociáldarwinizmus, amely szerint, ahogyan az élőlények közötti versengés és a természetes szelekció (a legrátermettebb túlélése) az evolúció motorja, úgy az emberi csoportok, nemzetek vagy eszmék közötti versengésen alapul a társadalmi fejlődés, és a szelekció. Tőkéczki úr így akaratán kívül az iszlám eljövendő diadalát vetíti előre, ha jól értjük.

És bár történész úr bizonyára nem azt mondta, amit gondolt, mégis ilyen kerek egésszé sikeredett, a történet körbeért, úgymond. Ugyanis Francis Galton volt még rohadt régen az eugenika, a fajegészségtan szülőatyja, és számos kitérő és őrület után jutott el Hitler tudatáig, aki szerint csak azt kell szeretni, annak jár irgalom és gyengédség, aki hasznos. Az egész zagyvaság – ami persze, hogy az emegyen hangzott el – ide lukad ki, ha az ember végiggondolja, amit hallott.

Ergo: lehet kampányolni meg riogatni, csak az ember fontolja meg, miket beszél össze. Meg vissza.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum