Köln, csakis

„…Mikler – Marguc, Pálmarsson, Nagy L., Schuch, Terzic, Ugalde. Csere: Alilovic (kapus), Ilics, Nilsson, Sulic, Iváncsik G., Lékai, Sliskovic. Vezetőedző: Xavier Sabaté…”

Tudod, én nyájasom, hogy ez ott fönt micsoda? Segítek. Veszprémi kézilabda csapat, amely (aki) tegnap annyira magyar volt, hogy sikerült kilenc gólos előnyről elbuknia a BL döntőt, amelyet Kölnben rendeztek. Ez a készség és képesség Mocsai mester – aki doktorprofesszorigazgatórektor – Sidney-i ténykedése óta a mi virtusunk, ha tudod, miről mesélek. Ha nem, akkor is figyelj, vájtfülű lehetsz te is.

Körmenden is kézilabdáznak a népek, meg a lyánykák. Nem is oly nagyon rég az egyre inkább elhülyülő ATV névre hallgató médiaképződmény világgá repítette a hírt, amely szerint a körmendi menekültek oly messzire mentek a magyar, kézilabdás és süldő vaginák utáni vágyaikban, hogy kőkemény, meredező farkaikkal törtek be ablakot, bontottak le épületet, döntöttek romba várost iszonytató lendületükben.

carras_szuerrealisLett is térdre, imához legott. Ebben a tüsténkedésben egyetlenünk – aki 2006-ot sem rendelte meg tankkal és parfézó molotovokkal, egyszóval a város szétkúrását – asszociált egy nagyot, aszonta, hogy nem hagyja: Köln legyen a Rába parti előre tolt állásból. Mint ismeretes és közkeletű, a német egység lett a szimbóluma annak, hogy mire nem képesek ezek a nagy utazók.

Januárban még az lengett a légben, hogy szétkúrtak azok ott mindenkit. Nő nem állt meg a lábán a roham után, s hogy, hogysem, és ellenben most meg az derülget ki bíróságilag, hogy nem a tutajosok mószeroltak a bulin. Ilyenre persze nem adunk, böfögünk az éterbe, hogy Körmend nem lesz Köln. Ehhöz a delírhöz kokettál nekünk a teljes magyar kormány és média, terjed a futótűz, hogy Körmenden Armageddon van. Hogy teljesen vége van a világnak. Hogy lehanyatlott a Nap, aki soha nem kel föl újra.

Majd a kapitány – a rendőröké – elmeséli, hogy menekültek sem voltak, ablak sem tört, ergo semmi sem történt, és ezt az állítást a bennfentesek levetetik a police.hu-ról. Pintér Olajos Sándor, a belügyek avatott sms mestere meg kijelenti, azért, mert folyamatban lévő ügyekről nem adnak tájékoztatást. Hogy ügy sem volt, az nem nagy baj, majd átülnek másik autóba.

surrealistic-drawings-by-stefan-zsaitsits1Így nem lett Köln Körmendből, hogy a végére érjek az egésznek. És kiderült, hol is vagyunk. Mielőtt a Veszprém a maga színtiszta magyar csapatával beszopta a döntőt, három napos ünnep folyt az elmaradott városban. Szmal – Cupic, Lijewski, Zorman, Aguinagalde, Jurecki, Jachlewski. Csere: Sego (kapus), Kus, Bielecki, Paczkowski, Reichmann, Strlek, Chrapkowski. Vezetőedző: Talant Dujsebajev.

Ez a névsor meg a Kielcéé, akik lebírták a mi eurpeer fiainkat, az edzőjük, a tatár Dujsebajev meg épp magyar szövetségi kapitány volt, míg el nem kúrta, de csak a szakmát. A kézilabda ünnepe. Ezt mondták szerte, akik ott voltak. Törökök, tatárok, szerbek, magyarok, spanyolok, svédek, dánok, etc., sápadtak és barnák, feketék és szőkék. Meg vörösek is talán. Ez Köln volt három napon át, amivé mi magunk – vezérlő csillagunk útmutatása által – nem akarunk válni. Így vagyunk itt. Én például a szuterénból nézem az Orbán által elébem rakott világot, és ezért írok ilyeneket.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum