Vers született – Leépülések kora jött el

Az égi hatalmak megengedő hangulatban voltak, vagy tajtrészegek, ezt már soha nem tudjuk meg. Mindenesetre Sándor Kinga honleányunkat abban a kegyben részesítették, hogy reá küldték az ihletet, amely arra késztette, hogy Orbán Viktor születése napjára megalkossa, mintegy kitossza magából a „Vezesd nemzeted” című alkotást, amely napokon belül írásbeli érettségi tárgya lesz, vagy szavalat ballagásokon.

versA legfennköltebb esetben még óvodai ünnepélyeken is hangsúlyos szerepet kaphat, ha jól odafigyelünk. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért eltekintünk attól, hogy citáljunk belőle, mivel óvjuk nemzetünk lelki egészségét, éppen ez okból nem idézgetjük furcsa hajnalokon a „Nemzeti összetartozás dalát” sem. Van bennünk ugyanis jóérzés, és a két alkotás nívója közt szoros összefüggést vélünk fölfedezni, ami ráismerés szomorúsággal tölti el a mi szívünket. Egy dolog azonban egészen bizonyos, a Parnasszus kurva messze van innen.

Akit érdekel az alkotás, egy tanács: a neten minden megtalálható. Viszont egynéhány dolog nem hagyja nyugodni az embert. Ezek közül az első, hogy megrendelésre született-é a nagy mű, vagy csak úgy magától? Egyik sem jobb a másiknál, mert mért lennénk boldogabbak attól, ha valaki önerőből hülye, mint, hogyha utasításra. A végeredmény ugyanaz, a magyar köznép szelleme annyira le lett lakva, hogy ilyen elképesztő teljesítményekre képes, mint ez a szöveg is. Ha rendeletre íródott, az megint nem komilfó.

Tállai elvtárs – emlékeim szerint – festményt rendelt be, és az is elkészült. Mint ahogyan ez is, és ami még nagyobb gond, a népeknek tetszik, és nagyon. Egy túlművelt bokszoló azt rittyentette hozzá kommentben, hogy ez már Szózat. Hogy a kettőnek nem sok köze van egymáshoz, az fidesz-olvasatban nem nagy baj. A jódógos-jómunkás kisembernek elég, ha kalapálni tud, maximum ganajozni. Az irodalom ez lesz neki, a zene a Nóta Tévé, a színház az nem érdekes, jó helyette a futball és a szotyola. Itt tartunk épp, viszont nem kéne Orbán szintjére jutnunk, amíg nem kötelező. Tessék választani!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,
1 hozzászólás “Vers született – Leépülések kora jött el
  1. Gesarol szerint:

    úgy harminc éve egy községi VB-titkár se volt egy lumen, _DE NEM VÁGOTT FEL VELE!_

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!