Orbán most bányászni akar

A Basi ezúttal Ózdon járt, ahol a bányászatot siratta, és ilyeneket bírt felböfögni egyre bővülő gyomrából, mert hogy az agya helyéről ez nem jöhetett, az hétszentség.

„A kormány dolgozik azon, hogy újraindítsa a vájárképzést és egy modern bányászatot hozzon létre. Magyarországon kultúrája volt a bányászatnak, nemzetközileg elismert szakemberek és jól képzett vájárok dolgoztak egykor, húsz éve azonban kitalálták, hogy a bányászatnak nincs jövője, mára pedig a képzésük is megszűnt. Már szinte szégyellni kell, ha egy országnak szene van, és ki akarja bányászni, ez beteges. A külföldi tőke nem ellenség, a befektetésekre szükségünk van, és erre jó példa Ózd.”

Paks bővítése immár titkosan lezsírozva, a gép dolgozik, az alkotó pihen. Tehát nem árt új területeket meghódítani a NER számára, nem baj, ha az szöges ellentétben áll az atomerőművet bővítő indokokkal, meg holmi széndioxid kvótákkal, amelyből nem is oly rég egy nagy szeletet adtunk el jó áron. Minden mindegy a hagymázas világban. A módszer egyszerű, mindenkinek hazudjuk azt, amit hallani akar, akármekkora baromság is, akármennyire kilóg is a lóláb, most már a látszatra sem kell adni, a lényeg, hogy jól hangozzék.

Csak egy apró folt van a dolgon: azt a miniszterelnököt, aki megakadályozta egy új, korszerű szenes erőmű építését Berentén, és ezzel a lépésével kivégezte a borsodi szénbányászatot, Orbán Viktornak hívták.

Még tanulságosabb azonban a mindent elöntő hazugságáradatról bizonyos Riz Gábor, fideszes országgyűlési képviselő honlapjának szövege, aki éppenhogy kiáll gazdája seggéből. Így emlékezik meg az ózdi történelmi eseményről:

„A régi törzsgyár területén kialakítanak egy skanzent, a korábbi erőmű épületében pedig a köznyelven csak a digitalizációs központként emlegetett projekt valósulhat meg. A fejlesztést szimbolizáló időkapszulát Orbán Viktor miniszterelnök, Riz Gábor, országgyűlési képviselő, Fürjes Pál polgármester és Lovas Lajos, a MANDA főigazgatója helyezte el a Rombauer-színpad előterében.

Egy ilyen bezárt gyárudvaron állni különleges érzés, de mindenki másra gondol – fogalmazott beszédében Orbán Viktor. Én leginkább arra gondolok, hogy a téglák mögött a dolgos kétkezi emberek munkája áll, és nem rajtuk múlt, hogy ez a helyzet kialakult. Legalább ilyen fontos azonban, hogy ne adjuk át magunkat az önsajnálatnak, mert a múlt eseményen már nem lehet változtatni. A saját jövőnket azonban még kézbe vehetjük, és kézbe is kell venni. A kormányunk 2010-es megalakulása után határozott elképzelésünk volt, hogy a korábbi ipari fellegvárnak számított városok sorsát jobb irányba fordítsuk. Az előző rendszerben ugyanis Ózdon, Dunaújvárosban, Miskolcon, Komlón és Salgótarjánban is óriási eredményeket értek el az emberek. Sajnos a régi termelés visszaállítása lassan negyedszázad távlatában nem lehetséges, viszont a digitalizációs feladatok megkezdésével ismét élettel tölthetjük meg a kohászat falait.

Orbán Viktor Ózddal kapcsolatban kiemelte: minden településnek előbb fel kell álljon, mielőtt elindul a fejlődés útján. A kormány éppen ezért nyújtott segítő kezet a borsodi településnek akkor, amikor átvállalta a korábban felgyülemlett 4.5 milliárd forintos tartozását. Az önkormányzat tehát mostantól tiszta lappal indul, így nincs akadálya annak, hogy a nagy ívű terveket megvalósíthassák. Magyarország miniszterelnöke beszélt a foglalkoztatási adatokról is, mint mondta: Ózd környékén 22-ről 17 százalékra csökkent az álláskeresők száma, ami még mindig majd a duplája az országos átlagnak. A cél azonban továbbra sem változott: azt szeretnénk elérni, hogy Magyarországon mindenki meg tudjon élni a becsületes munkával szerzett jövedelméből.

Riz Gábor, a térség országgyűlési-képviselője az elmúlt esztendőkben zászlajára tűzte a MANDA-projektet, amely ezúttal egy fontos állomásához érkezett.

Felemelő rendezvény volt, mert azon a földön állhattunk, ahol korábban munkások százai nyüzsögtek – tette hozzá Riz Gábor. Mögöttünk egy üres holdbéli táj volt látható, de már nem sokáig. A tervek ugyanis elkészültek, jövőre már állnia kell a skanzennek és a volt erőmű épületében a digitalizációs központban is dolgozni fognak az emberek. A városnak és a térségnek ez egy arculatváltást jelent, új fogalmakat kell megtanulni. Megjelenhet nálunk a turizmus és az idegenforgalom, amely eddig nem volt jellemző Ózdra. A jövőben azonban olyan látványosságot tudunk majd kínálni, amelyet érdemes lesz megnézni azoknak is, akik esetleg a környéken megálltak Szilvásváradon vagy éppen Aggteleken. Komoly munka helyszíne lesz a volt erőmű épülete, ahol a Kárpát-medence kulturális értéktárát mutatjuk be az épület felújítása után. Sokat tudunk majd adni az oktatásnak, a turisztikának és az ózdiaknak is. Újra lesz miért arra a területre lépni, ahol őseink még eleven, nyüzsgő élettel találkoztak.”

Egyrészt bányászat, hogy adjunk muníciót a parasztnak, másrészt turisztika mint arculatváltás. A kettő egy szövegen belül, s hogy üti egymást a két duma, ki nem szarja le, ez a fideszmódi, amihez nincs mit hozzátenni. Mindenki gondoljon, amit akar.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum