A „Bécsi nyilatkozat”

Áll a bál Ausztriában. Csattognak a fogak, és ordítanak a delikvensek, olyan a közéleti hangulat, akárha a kies Magyarországon volnánk, s ennek egyetlen egy oka van: arrafelé járt doktorminiszter urunk, maga Orbán Viktor. Aki mintha valami gonosz manó volna valami ócska meséből, hogy amerre megjelenik, jár és kel úgymond, ott elárad a gonoszság. Hogy ez nála genetikus defekt, a neveltetése vagy a neveletlensége hozza (a gyerekszoba híres hiánya), vagy megfontoltan rombol a kerek, nagy világban, az voltaképpen mindegy is.

A végeredmény manapság már szinte mindenhol ugyanaz, ahol megfordul. Nemrég kifütyölték Grúziában, de kapott már kéretlen utálatmegnyilvánulást a cseheknél, a szlovákoknál és még ki tudja, az eltelt évek alatt hol nem. Voltaképp ott tartunk, hogy amerre pislákol még a civilizáció és a kultúra, ott legalább annyira rühellik a manust, mint mi idehaza – kivéve a néki baráti terepnek számító mindenféle diktatúrák -, ő pedig ennek ellenére boldogan éli az életét, kavarja a szart, és megrendíthetetlennek látszik. Egy csoda, ahogyan él.

Az osztrákok egyébiránt azért akadtak ki, mert ez az ember meglátogatta Herbert Kicklet, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetőjét, és ezek ketten kiadtak egy szöveget, egy úgynevezett „Bécsi nyilatkozatot”, aminek a célja egyelőre nehezen értelmezhető. De lehet, hogy később sem jutunk majd többre annál, hogy egyetlen dolog ösztökélte őket erre: ilyen cirkusz legyen, mint amilyen van. Egy dolog azonban nem tisztázott, doktorminiszer urunk melyik minőségében ment szart kavarni, mert momentán három beosztása is van.

Pártelnök, miniszterelnök és az Unió soros elnöke, amelyeket hajlamos összekeverni, hiába intik arra, hogy nem kellene. Egyébiránt mintegy mellékszálként azért sem ártana tudni, ki fizette az utat, mert a magyarok örökös miniszterelnöke nem is kormánygéppel ment az alig több mint kétszáz kilométeres útra, mintha ez volna a heppje, mint a Szijjártónak a helikopterezés. Holott mindannyian tudjuk, ez nem egyéb, mint a fontosság és a nagyság demonstrálása, ahogy pöffeszkedve röpködnek a kétes állagú organizmusok.

Visszatérve azonban erre a Bécsi nyilatkozatra, ez olyan, mint a Patrióta manifesztum volt, s amit szintén az osztrák fővárosban bocsátott ki a bendőjéből. Ezek ilyen szélsőjobbos hörgések, nem véletlen tehát, hogy a mostani kiverte a biztosítékot. Ez pedig abból áll, hogy Christian Stocker, az osztrák Néppárt főtitkára azt mondta, ez a Kickl nem képviselheti Ausztriát külpolitikai kérdésekben, Sigrid Mauer, a Zöldek frakcióvezetője szerint: „Kickl nem azon osztrákok nevében nyilatkozik, akik egy nyílt és tisztességes társadalomban gondolkodnak”.

Még továbbá Mario Lindner, a szociáldemokraták (SPÖ) egyik szóvivője szerint az FPÖ „arról álmodozik, hogy Ausztriát magyar minta alapján alakítja át”. Christian Hafenecker FPÖ-főtitkár viszont Werner Kogler lemondására szólított fel, mert szerinte a zöldpárti alkancellár és közszolgálati miniszter szégyenteljes kijelentéseket tett a sajtó előtt azzal, hogy antidemokratának és EU-ellenesnek nevezte Orbán Viktort. Itt tartunk jelenleg, s látjuk, tényleg, mintha idehaza lennénk a mélyrepülésben.

Egyébiránt ez a Bécsi nyilatkozat nagyjából arról szól megint, hogy Orbán és hasonszőrű cimborái át szeretnék venni a hatalmat az Unióban, és a saját szájuk íze szerint alakítanák át. De ahogyan nem ment ez már a Patrióta manifesztummal sem, ezzel sem fog, így más lényegét nem látjuk a dolognak, mint a hergelést és a békétlenség szítását. Orbán mostani ténykedését elnézve immár más célja nincs is a manusnak, amióta a civilizált világ nem áll szóba vele, sőt, kevésen múlik, hogy képen nem köpik. Nekünk ezt dobta a gép.

Illetve ezt dobattuk magunknak. Amúgy az az érdekes, hogy a magyar, úgynevezett ellenzéki vagy független sajtó alig is számolt be Orbán újabb alpári akciójáról, ám a Magyar Nemzet csak az utóélettel foglalkozva azon csemegézik, hogy „Őrjöng az osztrák baloldal”. Amiből az jön le a gombáknak és moszatoknak, hogy a „baloldal” foga csattog azért, mert a jó Orbán Viktor megint csak meg akarta menteni Európát. És csodálkozunk, hogy még mindig van uszkve másfél millió hívője, akiknek ő az isten. Pedig a jelek szerint nem kellene ámuldozni.

Viszont most már hosszú hónapok óta az az ember benyomása, Magyarország – s ezen tessenek a Fideszt és a vezetőjét, Orbánt érteni, mert a külvilág számára ők testesítik meg valaha volt hazánkat -, szóval ez a hely, ahol élünk, hovatovább csak úgy jelenik meg a világban, mint ahonnan mostanság minden gonoszság fakad, hogy ahol valami gebasz, anyázás és sarjadzó aljas dolgok vannak, mi ott vagyunk az első sorban, sőt, többnyire mi vagyunk ezeknek az élharcosai. Fekély vagyunk a világ testén immár végleg.