Nem véletlenül

A hátországban a magyar versenyképesség növelése, meg a semleges gazdaság szellemében tegnap két dolog derült ki. Vőmuram (lásd: a nemzet veje, úgy is mint Tiborcz) cégbirodalma egy törvénymódosítás miatt nem fizetett társasági adót 2017-óta, s így mintegy harminc milliárd forint maradt a zsebében. A lipsik szerint ez a törvénymódosítás direkt neki lett megszavaztatva a bátorakkal, ám őket a NER nem tartja tényezőnek.

Bomlasztani akarnak meg Brüsszelt szolgálni, lám, most is bántják vőmuramat. Fáj nekik a harminc milliárd, mintha ez a temérdek pénz amúgy tétel lenne, de a már ellopott ezermilliárdokhoz képest tényleg nem az. Egészen elképesztő azonban, hogy az annak idején a nokiás dobozokból nemzeti cirkuszt csináló fiúk mennyivel ügyesebbek, de az is, ahogyan lepereg róluk minden jogi és morális felhorgadás.

Mintha időn és téren kívül állnának Polt oltalma alatt, de ez is már annyira unalomig ismert, hogy szégyell vele az ember előhozakodni. Mégis szükséges, hogy lássuk, hol élünk, miközben nagyjaink, akik efféle sínre tették az országot (a gép forog…), ilyen apróságokkal már egyáltalán nem foglalkoznak, hanem inkább tevőlegesen alakítani akarják az általuk megálmodott új világrendet, miközben lehull róluk az összes álca.

A Grúziában most csalással nyerő cimboráik olyanok, mint ők. Erről tartott kiselőadást az éppen Tbilisziben szart kavaró magyar küldöttség egyik tagja, azaz Szijjártó et., mikor is kifejtette, most a grúzoknak olyan vezetése lesz, amely a szuverenitásra és a családok védelmére alapozza a politikáját, a nemzeti érdekeket akarja érvényesíteni, ráadásul még békepárti is. Csak ne lenne ez annyira ismerős, és ne volna visszataszító.

A legérdekesebb azonban, hogy a kis magyar csipet csapat, amely úgy érkezett meg a hatalom-legitimáló látogatásra, hogy a fél világ, de az egész Unió a csalások kivizsgálását követeli, és nem győzik hangsúlyozni már megint, hogy Orbán alávaló útjához nekik semmi közük, szóval ez a cikis társaság épp a Tbilisziben zajló tüntetés közepébe csökkent, ahol is egyetlenünket – tisztesség ne essék szólván – kifütyölték és hurrogtak rá, ami nem a szeretet jele.

Amúgy pedig ilyen körülmények között jelentette ki az igen ostoba (vagy túlzottan aljas) Szijjártó a minősíthetetlen mondatot, miszerint „nem véletlen vagyunk itt”. Azt gondoltuk egyébként, nem úgy zajlott a menet, hogy felültek a repülőre, s amikor leszálltak, elcsodálkoztak, hogy jé, ez meg Tbiliszi. Tudták, hová indulnak, már akkor, amikor a szendvicset csomagolták az útra, meg eltették a fogkefét és a vécépapírt.

Hogyha szükség lenne rá a tüntetők között. Hogy miért vannak ott nem véletlenül, azt mindenki tudja, és túl vagyunk azon, hogy jelzőket keressünk rá, de leegyszerűsítve a dolgokat, azért, hogy statisztáljanak egy nép elnyomásához, amiért nem jár elismerés, hanem valami egészen más. Azt nem tudjuk csak, mit érez a biodíszletnek odacipelt Nagy Márton és Varga Mihály, vagy éreznek-e valamit egyáltalán. Igaz, a bábuk ilyet nem szoktak.

Ez a kettő nem is érdekes voltaképp. Igaz, a másik duó sem igazán, mert csak annyi jön le az egészből újra, a magyarok már megint ott vannak, ahol semmi keresnivalójuk nem lenne, s amit az tesz fajsúlyossá, hogy „nem véletlen” vannak ott. Botnak a küllők közé, ami kitartó szerep után lassan feltehető a kérdés, ezt meddig tűrik el nekik. Illetve mi következik akkor, ha a világ civilizált része megunja ezt az egészet, s nem csak legyint és szónokol.

Többféle forgatókönyv van az EU-ból való távozásunkra, és arról is megoszlanak a vélemények, hogy ez Orbánnak megéri-e. Ám mivel tudjuk, az ország sorsa őt egyáltalán nem érdekli, voltaképp a sorsunk attól függ, milyen erős a delíriuma arról, hogy ő globális súlyú politikus lesz. Most ezzel az úttal is megerősödik az a benyomás, ma már ez az elsődleges, a kimenetel már csak attól függ, mit szól az egészhez Putyin és a kínaiak.

Nem jó ezt látni és megállapítani, hogy a szuverenitásról papoló Fidesz ezeknek teljesen kiszolgáltatott, ezért nem volt véletlen ez az út, hanem tulajdonképpen determinált. Csak épp mindez visszaszáll a fejünkre és alakítja a sorsunkat. És fájó ezt megállapítani, de mi nem vagyunk grúzok egyáltalán, ahogyan a minden bizonnyal itt is elcsalt pár választásra jött tőlünk a reakció: szar az ellenzék és mindenki hülye. Még tán mi magunk is.

Biztosan nem vették észre, én azonban emlékszem rá, hogy az elején két dolgot ígértem a hátországból, viszont csak egyet mutattam meg. Itt az ideje tehát közölnöm, hogy a Habony-Garancsi páros újabb két kaszinót vett meg, amely intézmények döntik a szinte adózatlan pénzt. Csak az az érdekes, hogy ahogyan Andy Vajna, úgy ez a kettő is csak stróman, következésképp, amíg Orbán ott messze páváskodik, itthon újabb csap nyílt meg. És ennyi az egész csupán.