Lerohasztás

Rókaképű Navracsics elvtárs sajtótájékozott tegnap arról, pártunk és kormányunk a jövőben hogyan akarja elszedni az önkormányzatok pénzét. Az akció fedőneve a „versenyképes járások”, mert mindenre lehet szép köntöst adni. Annak idején, amikor ömlött az uniós pénz, volt a „modern városok” program, amivel körbehaknizták az országot, s mindenütt olyan és annyi milliárdokról beszéltek, amitől elállt az ember lélegzete, és már akkor tudta, nem igaz.

Más idők járnak manapság viszont. Navracsics et. (plusz pártunk és kormányunk) arról soha nem számolt be, a rókaképű mennyi uniós pénzt hozott haza, csak a permanens bejelentésekre emlékszünk, hogy most már aztán tényleg. A pénz azonban akkor sem és azóta sem jön, s ha melankolikusok lennénk, úgy mondanánk, most már nem is fog soha. Ugyan nem Navracsics teszetoszasága miatt, hanem azért, mert pártja olyan amilyen. Nem kell külön részletezni.

Éppen ezért volt meglepő, hogy a rókaképű most is ilyen pénzbehajtó szerepben jelent meg azzal a különbséggel, hogy immár nem az Unióét kell hazahoznia, ami az említett ok miatt kilátástalan feladat, hanem a magyar városok kifosztását jelentette be, ami sokkal könnyebben kivitelezhető. Mert fölöttük a Fidesznek van hatalma, főleg ilyen rendeleti kormányzással, amivel azt tesznek, amit csak akarnak. Amúgy is, csak így zökkenőmentesebb.

Kitetszik mára, hogy kies hazánk a közösség pénze nélkül életképtelen. A konjunktúra idején, amikor számolatlanul ömlött a pénz, lehetett hencegni az elmúlt száz év legsikeresebb tíz esztendejével, ami már akkor sem volt igaz, az ország azonban azért működött úgy ahogy, mert volt mit ellopni. Ma már nem annyira, de a lopás üteme változatlan, következésképp a pénz máshonnan hiányzik, egészen profánul az életünkből, és most elkezdhetnénk sorolni.

Nem tesszük, csak utalunk rá az egészségügyet említve és engedve elképzelni a végtelen sort, ami miatt mára egyértelművé vált, hogy az Unió sereghajtói lettünk, most már Bulgáriát üldözzük kitartóan Ausztriának álmodva azt, csak olykor belelóg az ujjunk az éjjeli edénybe. Ilyen alkalom volt Navracsics tegnapi sajtótájékoztatója is, amikor a magyar városok lerohasztásának végleges forgatókönyvét vázolta fel az iparűzési adó kapcsán.

A magyar városok a jövő évtől már nettó befizetők lesznek, ha uniós hasonlattal akarunk élni, a magyar állam ezentúl nem egyébnek, mit fejőstehénnek nézi őket, amivel abba a sorsba taszítja a településeket, amin az ország a Fidesz kormányzása miatt már végigment. Van büntető funkciója is a települések kifosztásának, ahogyan az ellenzéki városok már rég tapasztalják, ez az új pénzbeszedés annyival több, hogy az államcsőd elkerülése miatt kell.

A rókaképű azt jelentette be, hogy 2025-től a városoktól elszedik a 2024-es szint fölötti iparűzési adót, azt beteszik egy nagy, közös kalapba, amiből a kevésbé „tehetős” települések pályázat útján részesedhetnek. És innentől nem kell túl nagy képzelőerő a pénzek sorsáról, hogy ugyan lehet, kap majd valaki, ha jól viselkedik, de úgy nagy általánosságban el fog tűnni a büdzsé feneketlen bendőjében, vagy valamelyik oligarcha zsebében.

Amikor föntebb államcsődről beszéltem, az nem valami nagyzolós, riogatós kijelentés volt, mert annak is több módja van. Nem kell egyből működésképtelenséget vizionálni, hogy nem tudnak bért, nyugdíjat fizetni. Ezen a hirtelen összeomláson kívül az is az, ami itt és most éppen történik, hogy az alrendszerek (egészségügy, oktatás, etc.) lélegeztetőgépen vannak, alig is működnek és egyre kevesebbet kapnak. Látszólag léteznek, de már nem igazán.

Így rohadt le a komplett ország, ahogyan az állam mindenre rátette a kezét. Említsük meg kutyafuttában a szemétszállítást, a vízközműveket, távfűtést, és megint csak etc., hogy ugyan momentán még úgy ahogy eldöcörésznek, de bármikor fölmondhatja a szolgálatot akármi. Ebben az általános kilátástalanságban a maguk módján jelentettek némi üdítő szigetet a városok, amelyek tudásuk és pénzük szerint működtették, amit meghagytak nekik.

Most ezt a lehetőséget (pénzt) szedik el tőlük, hogy a települések is arra a sorsra jussanak, amire az ország. Voltaképp az történik, hogy a városokat is az ország szintjére züllesztik, hogy azokban is igaz legyen a nagy egész törvénye, miszerint, amihez hozzányúlnak, az szarrá megy. S közben lehet mutogatni. Ahogyan az ország vergődése miatt az Unióra, a városoknál meg a polgármesterekre, mint akik nem tudnak gazdálkodni.

Sőt, annak idején, ha jól emlékszünk, az is elhangzott, a településektől azért kell elszedni a fölös pénzüket, mert elisszák és bulizzák, helyben szédítik a lakosságot, hogy aztán is majd rájuk szavazzanak. Ezt hallgattuk valamikor a tizenöt milliárdos tűzijáték durrogása közben, ami után Orbántól már azt sem kell megkérdezni, hol a pénz, mert amúgy is tudjuk. Most pedig újabb mocskos, szédítő játszma kezdődik, de ennek már haláltánc bukéja van. Itt tartunk.