Mintegy varázsütésre, viszont jól körülírthatóan jelennek meg vagy valós, vagy pediglen kitalált felmérések arról, hogy a magyar társadalom igenis azt szeretné, ha azok a komisz kölkek (vö.: közjószágok) nem vinnék be az iskolába az okostelefonjukat. Mert miként azt az egyik nervezető újságíró megdörgedelmeskedte, azon csak a 2X2-őt számolnák ki, és ők is milyen jól megvoltak a maguk palatáblás idejében enélkül.
A nervezető újságíró múlta révedése több okból is fakadhat. Például éltes korából következve – amit az is bizonyít, hogy még a jelenleginél is lelkesebb ifjúságában a Szovjetuniót éltette az akkori pártlapban – már azt is elfelejtette, hol él és mikor, azaz, a XXI. században. A mostani pártlapban tehát a jelenleg regnáló hatalom valagát nyalja, következésképp semmiféle tartása (morál) nincsen, csak élni akar, s minél jobban minden körülmények között.
Például erről is lehetne dolgozatot írni épp ma, ám fenyegetne az a veszély, hogy az embert az a vád érné, már megint bedőlt a NER gumicsontképző taktikájának, aminek – a közvélekedés szerint – az a feladata, hogy az igazán fontos dolgokról elterelje a figyelmet. Azonban bizonyos szempontból minden gumicsont, másfelől viszont semmi sem az, mert a sok apró részletből áll össze a nagy egész, minden mindennel összefügg, egyik a másikából fakad.
Ha például tollhegyre tűzné az ember ezen a nyárvégi forró reggelen, hogy Orbán személyes odahatására a Nemzeti Sport munkatársainak nem kell fizetéscsökkentéstől tartania, mint más állami cégek csinovnyikjainak, ez is rengeteget elmond a helyről, ahol élünk. Ezen a mezsgyén tovább haladva eljutnánk ahhoz a dilemmához, miért állami cég egy sportújság, majd oda, mi szükség volt arra, hogy közpénzből a kormány tízezer példányra fizessen elő.
Mint kitetszik, ezzel is a rendszer alávaló lényegéről tudnánk mesélni, mégis fenyegetne a dolog, hogy mindez csak terelés. Az is annak minősülhetne, hogy például a Demokrata nevű nyomdaipari termékben jelent meg egy feltételes jövő, amelyben Donáth Anna meg nem születése kell ahhoz, hogy kies hazánk 2024-ben nagyszerű olimpiát rendezhessen Orbán legnagyobb dicsőségére. Az írás annyira ordenáré, hogy megérne pár szót.
Viszont ez is csak gumicsontnak bizonyulna. Épp emiatt kezdenénk el dilemmázni azon is, vajon Szijjártó újabb verbális ámokfutása, amikor megint mindent és mindenkit lehazugoz és háborúpártisággal vádol, ma épp megér-e egy misét. Főleg, amikor az aktuális eszmefuttatás végén azt hörgi toppogatva, hogy mi „nyíltan, őszintén és egyenesen megvesszük az orosz olajat Oroszországból”. Holott éppen ez a baj. Két éve kérik, hogy váljunk le róla.
Ugyanakkor talán nem is ez a legérdekesebb, hanem, hogy hol mondta. Brüsszelben mondta, holott Budapesten kellett volna neki, csak épp a többi külügyminiszterek nem voltak hajlandók ideutazni, mert Szijjártónak, így kies hazánknak, következésképp nekünk is Putyin szagunk van. Most, hogy közelít az ősz, és az EU is éledezik, számos más tanácskozásról derül ki, hogy nem igazán szeretnék Budapesten megtartani az előbb mutatott ok miatt.
A magunk egyszerű módján nem tudjuk eldönteni, hogy akkor ez lényeges történés-e, vagy ez is csak a figyelem elterelésére szolgál. Ki kell jelentenünk, hogy nem látunk ki a gumicsonterdőből, ami viszont azt a régi panaszunkat éleszti újjá, napra nap annyi mocsok történik, hogy alig is lehet kiválogatni belőlük a legnagyobb ganajságot, ami az elbeszélő nehézségeit mutatja szintén. De ez véletlenül sem panasz, hanem tényközlés.
Amiről itt hosszú ideje mesélek, az mind tegnapi sztori, de még közel sem jutottunk a végére, sőt, még az elején is alig tartunk a rögzítésnek. Arról szó sem esett, mit hazudott a kormány legfrissebben a Madách igazgatója kapcsán, hogy Nagy Márton miként kezdett el szemezni a lakossági megtakarításokkal, hogy a határon túliaknak elkezdték utalni a gyerekenként százezer forint iskolakezdési támogatást, nektek meg nem.
Itt dilemmázunk azon is, hogy mennyire fontos az általános közjó szempontjából az a szintén egynapos hír, hogy miként zaklatják a rendőrök a gyermekvédelemben dolgozókat, vagy például az, milyen Lázár kapcsolata a vasúttal éppen, s mi ezt miként szenvedjük meg. És még most sem lenne vége, ha folytatni akarnánk, de nincsen ahhoz nekünk már moslékunk, hogy Pelikán gátőr kisfiának szavaival éljünk. De minek is, ugye.
Mert meglegyint minket már a spleen meg a melankólia, és hajlamosak vagyunk megidézni az örökbecsű AE. Bizottság Tánczenekar „Vanília álomkex” című opuszát, amiben így panaszkodtak: „Mindenkinek annyi baja van,/ Az annyi bajnak annyi baja van,/ Hogy annyi baj legyen”. És ők sem vittek okostelefont az iskolába, miként Bencsik sem, de micsoda különbség van közöttük, hogy ezt sem lehet elmesélni soha már.
Szentgotthárdon egyházi kézbe adták az egyik iskolát. Annyira jól sikerült, hogy senki nem akarja oda beíratni a gyerekét, az állami helyett. Most kirúgták ott is az igazgatót, még a tanársztrájkokkal kapcsolatban. A szülők csendes tiltakozást szerveztek. Csak mit érnek el vele?
Mindig azt mondom, hogy a tolvaj maffiát a velük kollaborálók tartják hatalmon. Aki ilyet csinál, akár csak aláírja a kirúgásról a papírt, azt pellengérre kéne állítani, és az utcán leköpni! „Megköszönve” a fáradozását. Nem lehajtott fejjel elsunnyogni. Az egész ország már lassan egy kibaszott országos méretű gólyatáborra kezd el hasonlítani. De itt a végén nem fogják azt mondani, az egész szívatás csak vicc volt. Ez kérem véresen komoly, és mindannyiunk bőrére megy ki a „játék”.
Gyerek koromban nekem sem volt okostelefonom. Se semmilyen telefonom sem.
Felnőtt koromban is majd csak akkor , amikor kifizethettem a vonalas „fejlesztéseket” kötvény formájában.
Az eszemet kellett használnom. Ahogyan ma is!
Csak ma azzal sem megyek már semmire, a sok nerkeresztes szarházi erőből lenyom.
A gólyatábor az előbőrre hajtott, mire végeznek az utóbőr is terítékre kerül.
Kedves Rezeda !
Most annyi mindent írtál, ami sajnos mind valós, hogy nehéz hozászólni. A kinti magyaroknak való utalás viszont nagyon mellbe vágott. Nem akarom én őket bántani,dehogyis , csak lassan mi leszünk a „másodrendű” pláne ha nem a Führerre lendül a karunk. Azért kiváncsi lennék az ausztrál, német stb. is kapott-e, vagy csak az erdélyi , felvidéki stb. ? Elvi különbség nincs, hisz a felsoroltak mindegyike már jobban èl mint az
„Előre megy, nem hátra” magyar aki mindezért megdolgozott. Gondolom jövedelemhez nincs kötve.. Szóval ez is csak krumpli , úgy 300 kg, amit ha így leírna a KESMA talán a birkák is felfognák.
Ha viszont úgy nézzük jogos, hogy beleszólnak külföldről, hogy mennyire legyen csípős-sós az a gulyás a szomszédban , hiszen a javát úgy is ők kapják…
Nem lassan mi leszünk a másodrendű állampolgárok kedves Tom Sawyer, (egyébként gyermekkorom kedvenc olvasmánya volt Mark Twain könyve) – hanem már most azok vagyunk. Csak 1 példa – határon túliaknak 100 ezer forint támogatás az iskola kezdésre, a magyar családoknak előrehozott családi pótlékkal kedveskedett kormányunk, aminek a következménye, hogy szeptemberben olyan, hogy családi pótlék – nincs.
Nekem a határon túliakkal kapcsolatban a legfájóbb, hogy az orbáni politika csak tovább szítja az anyaországi és a határon túli magyarság közti kapcsolatot. Mocskos hatalomszerzési, hatalommegtartási politikájára áldozta fel a határon túliakat és ők még csak észre sem veszik, mert nem tudják, hogy itthon mit élünk át emiatt a maffiakormány miatt. Ezért sem tudnak felelősen szavazni, hisz ők csak jót látnak (kedvezmények, építkezések stb.) látnak ettől a kormánytól. Szerintem.
Diákkoromban nekem sem volt sem okos-, sem buta-, sem semmilyen telefonom és igaz, hogy meg voltam/voltunk (mármint a korosztályom) nélküle. De nagyon örülök, hogy az unokámnak most van. Nem volt okos tévénk, okos fűtésünk és sok-sok okos dolog, amit a technika fejlődése biztosított/biztosít számunkra.
És igen. Nyilván előfordul, hogy vannak olyan diákok, akiknek elvonja az óráról a figyelmét a telefon, de… Nekem pl. semmi nem tudta volna elvonni a figyelmemet a magyar órákról, mert megszerettette velem a tanárom, és a matekról sem, arról pedig azért, mert nehezen értettem meg és szükségem volt arra, hogy leérettségizzek. Nem akarom azt mondani, hogy nem nehezebb a mai diákokkal, mint anno… velünk, mert nehezebb. De akkor is a tanáron múlik, hogy tudja fegyelmezni a diákokat, hogy tudja olyan érdekfeszítően leadni a tananyagot, hogy az a diák ne a telefonját nyomkodja, hanem figyeljen rá.
És ha nem megy, mondjuk van az osztályban 25-30 diák, abból 2-3 renitens és nem teszi le azt a nyavalyás telefont – elég ha tőlük veszi el, kirakja a tanári asztalra és óra végén visszaadja.
Sok minden indokolja/indokolná, hogy ezt a hülye rendelkezést, vagy ennek a tervét visszavonják… csal 1 példa a sok közül. Egyik unokám most végezte a harmadik osztályt a gimiben. Tudom, hogy a tanárok e-mailben, google drive-n kommunikálnak sokszor velük, ott adják a feladatokat és oda kell nekik küldeni. Túl azon, hogy így pillanatokon belül megkapják a feladatokat, ha készen van küldhetik is a tanárnak – belegondolva, ha ezeket ki kell nyomtatni, eljuttatni az érintettekhez, – egyrészt időbe kerül, másrészt rengeteg papírt fel kell használni. Mivel van egyszerűbb lehetőség ez ésszerűtlen pazarlás, különösen annak tükrében, hogy semmilyen állami intézménynek nincs különösen nagy elkölteni való pénze.
Tudom, egy kicsit sokat írtam, de mélységesen felháborított ez a baromság. 🙁 Lehet, hogy gumicsont (sőt) biztos, de a érintetteknek meg kell rágni és tuti, hogy kiakadnak. Az a pedagógus pedig, aki ezt kérte – javaslom, hagyja otthon a telefonját, amikor elmegy az iskolába tanítani.
Valahogy olyannak érzem ezt telefon kérdést, hogy ha nem veszünk tudomást róla,kizárjuk az életünkből nincs is.
Ennél sokkal, de sokkal fontosabb lenne megtanítani – magunkat is – ésszel, és kritikusam használni. Csak pont ettől retteg a mindent lepusztító, elhülyíteni akaró náci csürhéje !!
De a barom gazemberjei pont azt a kontraproduktivítást nem látják amit okoznak, ami nekem nem akkora probléma. 🙃
Kiváncsi lennék a 15 – 35 éves korosztály fideszről alkotott véleményéről ?! Páran meglepődnének szerintem.🤣
Dee hát ők is látják ezt . A határon kinti képviselőség is mutatja. Már visítanak a sarokban a patkányok…
Tudod…, úgy látom teljesen mindegy, hogy mi a véleménye az embereknek a Fideszről, ha csendben vannak, elviselik (talán már meg is szokták) – mindenki (bocsánat: majdnem mindenki) arra vár, hogy más kaparja ki a gesztenyét.
Az utóbbi időben sokat idézem Ady egyik versének a címét: Nekünk Mohács kell. (Ezt különösen a Fidesz-re szavazókra, vagy a szavazáskor otthon maradottakra értem)