Élet, halál, szuverenitás

Az elhangzottak után csak az az egy kérdés maradt, hogy hivatalos álláspontnak nevezhető-e, amit Szijjártó a Tranzit Fesztiválon a cuki kis pólójában előadott. Mert, ha igen, akkor elég nagy a baj, illetve, ha mégsem – és csak a kis janicsárok cukkolására mondta, amit mondott – akkor is. Mielőtt azonban bővebben, mintegy behatóan megvizsgálnánk a külügyes fejének éjfekete tartalmát, újólag elcsodálkozunk azon – vagy nem is igazán -, hogy a NER-ben mennyi pénz jut a bűzös eszmék terjesztésére. (Rengeteg.)

Egyszer össze kellene számolni azokat a súlyos százmilliárdokat, amiket a mi pénzünkből fizetnek ki mindenféle kis fasiszta pörformanszokra itthon és külföldön egyaránt, hogy mennyi apanázs csöpög álcivil szervezetekre, kamu kutatóintézetekre és a kismalac kunkori farkára, amelyeknek aztán ilyen eredménye van, hogy a felsőbbrendűség mocskos tudatában észveszejtő ökörségeket beszéljenek a NER nagyjai és apróbb bohócai. Akárhány ilyenre nézünk rá, mindegyiken csak az uszítást találjuk.

Szijjártó pedig jellegéből és jelleméből fakadóan az ilyesmiben élen jár. Amit viszont most ezen a „fesztiválon” előadott, az az eddigiek közül is kiemelkedik. Nem zavarna minket különösebben, ha egyrészt nem az volna a célja, hogy a hallgatóságot a civilizált értékek ellen hergelje, így termelve ki a maga mocskos utánpótlását. Másfelől pedig, hiába véli úgy Szijjártó, hogy ez csak olyan pólós összejövetel, ahol szabadon szárnyalhat a képzelete, az is teljesen biztos, hogy előbb van ez a duma a nyugati kollégái asztalán, mint az MTI tudósításában.

S bár Szijjártó és Magyarország renoméja már annyira rossz, hogy ebből veszíteni nem nagyon tud, de mégis a mi fejünkre hozza a szégyent és a gyalázatot, mert vele azonosítják a szerencsétlen turistát is. Így ezen a szemüvegen át nézzük azt az apokaliptikus képet, ami Szijjártó agyából kifolyt, s aminek az összegzése az lehetne, ha konzekvensen végig gondoljuk, hogy kies hazánkat, s benne minket el akarják pusztítania tuggyukkik, akiket ilyen összegző névvel illet a mi külügyes fiunk: a liberális mainstream.

Ezek pedig szó szerint le akarnak gyilkolni minket, hangzott el ezen a Tranziton: „a liberális mainstream már a gyilkosságtól sem riad vissza”, mondta a mi romlott fiunk kiegészítve azzal, hogy a szuverenitás megőrzése „élet-halál kérdése a nemzet szempontjából”. Nem véletlen tehát, hogy éppen ezen a konferencián jelentette ki Lánczi őrzőbajnok, hogy „a játéknak vége”. Azt értve ezen, hogy most már igazán kimutatja a foga fehérjét a hivatala, holott erre jogi lehetősége nincsen. De majd lesz a Párt segedelmével.

Mielőtt azonban tovább haladnánk Szijjártó apokaliptikus jövendölésében, azt mellékesen, de korántsem utolsó sorban rögzítsük, hogy a „liberális mainstream” mint főgonosz megjelenése a NER gondolkodásában egy az egyben megfelel Putyin misztikus nyugatellenességének. Ezt eddig is tudtuk, csak épp egyre világosabb és hangosabb a duma, és azt is meg kell állapítani, bár ez is világos volt eddig is, hogy egyáltalán nem akarunk megfelelni a klubnak, amelybe a liberális demokráciák tartoznak. Mi azonban már régen nem.

Abba nem érdemes belemenni, ha van „támadás” erről a részről Magyarország ellen, az annak a következménye, hogy mi, mint Putyin előretolt helyőrsége, és éppen az ő szellemében mindent megteszünk, hogy ezt a közösséget tönkrevágjuk. Nos, ennek fényében vizionál Szijjártó: ilyet: „a liberális mainstream támadni fogja hazánk politikai biztonságát, fizikai biztonságát, gazdasági biztonságát és energiabiztonságát”. – Nos, ezekbe érdemes volna darabonként belemenni, de összegezve háborúnak tűnik a dolog.

Persze kizárólag Szijjártó fejében, aki még számos igen érdekes megállapítást tett a fesztiválján, ahol aztán megköszönte a hallgatóságnak, de külön a Megafonosoknak, hogy mellette és hazánk mellett állnak ezekben a vészterhes időkben. Tudjuk, ez mit jelent, de, hogy az egész tébolynak újabb fénytörést adjunk, abba gondoljunk bele: mindezt annak az országnak a külügyminisztere adta elő az aktuális bávatagoknak, amely ország épp az EU soros elnöki tisztét tölti be. Ez pedig a jelek szerint abból áll, hogy háborút hirdet ellene.

Legyinthetnénk, hogy bolond lukból bolond szél fúj, ami igaz, csak épp ez nem népi anekdota, hanem az életünk, amit a fasiszta bagázs teljesen tudatosan tesz tönkre abból az origóból, hogy először lopni nem engednék őket, aztán demokráciára intenék, majd, hogy ne igyekezzenek mindenáron szétverni az Uniót. De ezeknek beszélhetnek. Gyilkossággal meg fizikai ellehetetlenítéssel etetik az utánpótlást olyan hangulatot keltve, mint amikor Hitler osztogatta a páncélöklöket Berlin ostromakor a gyerekeknek. Ilyen hangulata van már az egésznek.