Húsz fok

Nyolc schengeni ország (Lettország, Litvánia, Észtország, Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország és Izland) az Európai Bizottsághoz fordult, mert kies hazánk, élén a Fidesszel vízumkönnyítést ad az oroszoknak. Ez a pátoszos nevű nemzeti-kártya program, ami már azért is gyanús lehetne, ahogyan a kollégisták a „nemzet” szóval bántak, hogy egyrészt kiüresítették a jelentését, illetve valami ganyét takarnak vele. A nemzet szó legalább annyira gyanús, mint a kokárda viselése a kisajátítása után, amikor fidesztaknyos lett.

Ugyanakkor a lettek vagy az észtek (és a többiek) nem érthetik ezeket a finomságokat, ők csak attól tartanak, hogy a Fidesz a schengeni határon belülre engedi az oroszokat, amiben a jelenlegi helyzetben elég nagy biztonsági kockázat rejlik. Éppen ezért a nyolcak udvariasan, ahogyan a diplomácia nyelve azt igényli, „aggodalmukat fejezték ki Magyarország döntése miatt”. Ezt a sztaniolba csomagolt aggódást aztán Szijjártó „hazugsághadjáratnak” nevezte, hogy az emberben fölötlik a kérdés: mi a jó isten baja van ennek.

Szijjártó diplomáciai készségeit és képességeit ismerjük, de ennek tükrében is sok, hogy egy aggodalmat kifejező mondat után olyanokat rikácsoljon, mint most: „a háborúpártiságtól elvakult észak-európai és balti kollégák – állítása – színtiszta hazugság”. Idáig érezzük Szijjártó szájszagát, ahogyan ordít és toppogat, de különösebben ezúttal nem foglalkozunk vele, hiszen ezekkel az országokkal – mint ahogyan a fél világgal – már rég összevesztünk. Azaz, semmi nóvum nincsen a dologban, csak majd később egy esetleges pofáncsapás.

Hogy kihajítanak minket „Schengenből” annak minden útleveles folyományával együtt, de ismerjük az Uniót, nem megy az olyan könnyen náluk, mint ahogyan kellene. Itt és most azonban ez a hazugsággal vádolás az érdekes. Mert mi a garancia arra, hogy nem a nyolcak (meg a fél bolygó) hazudnak, hanem éppen Szijjártó. Ez csak ilyen elméleti fölvetés, mert ugyan lehet mondani magamról, hogy az igazság bajnoka vagyok, ám, ha egyszer is hazugságon kapnak, oda a nimbusz, és a Fidesz kitörölheti az arschát a nemlétező igazával.

Hogy mennyire lehet hinni nekik, azt amúgy tudjuk, de épp ezekkel a történésekkel párhuzamosan adtak újólag bizonyságot róla, hogy semennyire sem. Magyar Péter kórházban járt (most ezzel tartja napirenden magát), és látta, illetve velünk is láttatta, hogy Takács Péter államtitkár az intézményekben meglévő kellemes húsz fokról hadovált a tévében, s ezt nézték a betegek a kórteremben harminc+ fokban kókadozva és izzadva. Innentől csak az a kérdés, az emberek a tapasztalatuknak hisznek, vagy az államtitkárnak a dobozban.

Mert régebben arról is született tanulmány, hogy a gombák, bár a bőrükön érezték az inflációt, ugyanis szó szerint sokkal kevesebb zsömlét tudtak venni mint előtte, inkább hittek a propagandának, hogy jól élnek, mint a korgó gyomruknak. Csodálatos lélektani dolgok ezek igazról és hamisról, valóságról és álomvilágról, ami a kerítésen belül szuperül működik, azon kívül nem annyira, ezért jön mindenki szembe az autópályán, mint most az északi nyolcak is, akik nem hisznek sem a Fidesznek, sem Szijjártónak.

Őszintén szólva minden okuk meg is van rá, másrészről Szijjártó elvesztette a jogait, hogy higgyenek neki, és most már a lehetőségét is. Persze nincsen ezzel egyedül, elég a főnökére nézni, rangjára a brüsszeli hivatali kávézóban, ugyanakkor ez nem is olyan nagy baj már, az viszont igen, hogy a fiúk ettől az egésztől kezdenek – ha lehet – még jobban meghülyülni. Ez a mindenki ellenünk van életérzés nagyon rossz dolgokat hoz elő belőlük, elég például Kövér et. mostani „ünnepi” beszédére gondolnunk, ami tényleg maga a téboly.

Ha már hallottak róla, akkor is fölidézem, miszerint „immáron emberi mivoltunk áll átfogó ostrom alatt”. Ezzel nem az elképesztő tartalma a legnagyobb baj (persze az is természetesen), hanem az, hogy ez az üldözött, sarokba szorított patkány attitűd majd milyen reakciókat vált ki belőlük, ha tényleg szorul a hurok. Egyébiránt, hogy rögzítsük a fentebb előadottak súlyát (oroszok meg a betegek), a fiúk hazaárulók és emberellenesek, kivéve a saját kutyájuk kölke, aki viszont minden földi jót megkap a többiek kárára, akik mi vagyunk.

Mint kitetszik, bár az atyuska szabadságon henyél, azért nélküle is élénken zajlik az élet, és éppen ez az, ami fölveti azt a kérdést, szükség van-e rá egyáltalán. A kutyák ugatnak, a karaván halad az ugaron, olyan flottul megy minden (lopás és ámítás), hogy a hiánya föl sem tűnik. Bár tudjuk, hogy ő a mindent egyben tartó bűzös kötőanyag, mégsincsen rá egy csöppnyi szükség, viszont a többire sem. Egyikre sem, egyáltalán, akik még mindig ott tartanak, hogy Gyurcsány. Mert szerintük ő az oka a kórházak mostani állapotának. Ilyet pedig mi is tudnánk.