Kérje gyakrabban az utolsó kenetet

Elvtársak. Megint támadják a hitünket, üldözik kereszténységünket, bujdokolni kell a hazánkban, mert keresztet állítunk a Citadellára. Hogy miért fáj ez nekik, nem tudjuk, pedig csak példát akarunk mutatni a hanyatló, istentelen nyugatnak, de és ezért körbevesznek bennünket a pogányok, a woke fiai, isten, haza, család ellenségei, akik nem értik, miért fontos mindenhová keresztet rakni kőből, fából, fémből, mindenből, míg egy óriási, hittel teli kereszt nem lesz országunk Mária, Jézus meg az aprószentek dicsőségére, és a mi boldogságunkra. Fújjuk meg a harsonákat elvtársak, hiszen látjuk, még a „rendszeresen bérmálkozó” Gyurcsány is a keresztünk ellen van, pedig tudjuk, ez a Gyurcsány maga az ördög, így az is kitetszik, még a rendszeres bérmálkozás sem véd meg a gonosz ellen. Mi a teendő tehát, elvtársak, nekünk még gyakrabban kell bérmálkoznunk, sőt, a szentségeket rendszeresen felvennünk. Keresztelkedjünk gyakorta, ne feledjük a mindennapi első áldozást, bérmálkozzunk gyakrabban, mint ez a Gyurcsány, délutánonként ne feledjük a házasság szentségét, és estelente az utolsó kenetet. A bűnbocsánatról nem beszélek, elvtársak, hiszen mi bűntelenek vagyunk, maga a Párt a feloldozás, amely mutatja nekünk az igaz és egyetlen utat. Tartsunk otthon szentelt vizet és szent olajat, sárkány ellen sárkányfüvet és a woke ellen fokhagymát. Legyen kereszt mindenütt a lakásban, még a budin is, hogy Isten áldását kérhessük ürítésünkre, ami közben énekelgessünk zsoltárokat. Betegség és mindenféle nyavalya ellen tartsuk be a tízparancsolatot, gyermekeinket pedig nádpálcával tanítsuk a hitre. A közjószágok napirendjét úgy alakítsuk, hogy reggelente keresztelkedjenek, tízóraira ejtsék meg az első áldozást, dél körül bérmálkozzanak, estére pedig kérjék ki az utolsó kenetet. A szent házasság kötelékét elég hetente magukra venni, ügyeljünk arra, hogy gyermekeink szeme kellően fennakadjon, kizárólag a mennyország irányába, suttogva beszéljenek, és ne rágcsálják a szent ostyát. A nagyobbacskáknak nem ilyen szigorú a napirend a szentségek rendszeres felvételében, elég két-három naponként, de mindenképpen többször, mint a Gyurcsány. Tíz éves kor felett az iskolából hazafelé menet állítsanak kereszteket minden kapualjba, egy-egy gyors misét is celebrálhat ott az élelmesebbje, ezért az iskolák büféjében hozzáférhetőnek kell lenni egy tábori mise minden kellékének. Tizennégy éven felül vállalják a vendégmunkások megtérítését, az akkumulátorgyárak mellett mindig akad víz, ott merítsék meg őket, kínait, thaiföldit, mindet, és azonmód léptessék be őket a pártba is, ahol az ikszelést kell gyakorolniuk gregorián dalok hallgatása közben. Legyen tele az ország Keresztelő Szent Jánosokkal, kis, copfos Szűz Máriákkal, és minden választókerületben ki kell jelölni egy Jézust is. De addig is, hogy ezt a kívánatos állapotot elérjük, reggel, délben meg este a fentebb említettek szerint folyamodjunk a szentségekért, ha netán hitetlenek vennének körül minket az utcán fenyegetve, hogy nevessünk, meg nézzük meg, milyen szép a szivárvány, ne dőljünk be az incselkedésüknek, amit a gonosz diktál, hanem tiszta hittel igyekezzünk megtéríteni őket, s ha ellenállnak, rakjunk kis máglyákat a talpuk alá, hogy megismerjék a magyarok istenét. Szóval, nem kell lacafacázni velük elvtársak, megnyúzni, fölnégyelni, parazsat dugni a lukukba mindnek, amíg szuszognak, és nem lesz a mi istenünk az ajkaikon… Hahó, doktor bácsi… hová visznek… ki ez a sok fehér ruhás alak… nem akarok szurit… ember, most jövök a templomból… nem akarok szurit, nem akarok, csak egy kis szenteltvizet ostyával, meg egy kis utolsó kenetet… Éljen a Párt, elvtársak, meg a kereszténység.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Kérje gyakrabban az utolsó kenetet
  1. senki Alfonz szerint:

    Kórházakat,iskolákat,építsük át trmplommá,abból nincs soha elég!

  2. tanyi szerint:

    Kereszt kivégző eszközvolt azért kell annyi hogy a fidesz fiuk szembesítsék a mimagyarokat hogy ez vár ránk ha nem rájuk szavaznak már kéznél legyen az eszköz,ezek simán vissza hoznák ha nem lenne az átkos nyugat,De egyébként márt ott vagyunk csak még nem látványosan.

    • Thot52 szerint:

      Egyszer vége lesz az uralmuknak, és a számonkérésnél már az általuk megalkotott római stílusú eszközök már nem kerülnek pénzbe.

  3. Yeti szerint:

    No, majd ha a muzulmán elvtársak üldözik a maguk módszereivel ezeket a kereszteseket – az lesz ám az igazi!
    Gyanítom nem fogják élvezni amit jelenleg másoknak kívánnak.

  4. Ultron szerint:

    Mondanám, hogy legalább olcsóbb, mint a stadionok meg a luxusjachtok, de mindannyian tudjuk: nem lesz az. Sőt…

  5. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Szerintem a fidesz-csicskák még ahhoz is hülyék hogy tudják hányszor szokás bérmálkozni. Aztaán lehet én tudom rosszul, de felénk csak egyszer bérmálkoznak egy életben, jelesen amikor a „gyermek az egyház számára felnőtté válik”. Ha ez elmarad, felnőttként is van lehetőség pótolni , persze egyszer.
    Szóval nem szokás izíket verni belőle, habár a Fletóból még azt kinézem 🤣🤣

    Ui.: ha nem így van javítsatok ki lécci !
    A szerencsétlen kereszt meg már megint arról szól, hogyan csesszék föl a népet a nagyképű pőkhendi, mindenkire magasról tevő magatarsákukkal. Még az egyházakat se kérdezték meg, habár ismerve a mentalításukat….

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum