Kérje gyakrabban az utolsó kenetet

Elvtársak. Megint támadják a hitünket, üldözik kereszténységünket, bujdokolni kell a hazánkban, mert keresztet állítunk a Citadellára. Hogy miért fáj ez nekik, nem tudjuk, pedig csak példát akarunk mutatni a hanyatló, istentelen nyugatnak, de és ezért körbevesznek bennünket a pogányok, a woke fiai, isten, haza, család ellenségei, akik nem értik, miért fontos mindenhová keresztet rakni kőből, fából, fémből, mindenből, míg egy óriási, hittel teli kereszt nem lesz országunk Mária, Jézus meg az aprószentek dicsőségére, és a mi boldogságunkra. Fújjuk meg a harsonákat elvtársak, hiszen látjuk, még a „rendszeresen bérmálkozó” Gyurcsány is a keresztünk ellen van, pedig tudjuk, ez a Gyurcsány maga az ördög, így az is kitetszik, még a rendszeres bérmálkozás sem véd meg a gonosz ellen. Mi a teendő tehát, elvtársak, nekünk még gyakrabban kell bérmálkoznunk, sőt, a szentségeket rendszeresen felvennünk. Keresztelkedjünk gyakorta, ne feledjük a mindennapi első áldozást, bérmálkozzunk gyakrabban, mint ez a Gyurcsány, délutánonként ne feledjük a házasság szentségét, és estelente az utolsó kenetet. A bűnbocsánatról nem beszélek, elvtársak, hiszen mi bűntelenek vagyunk, maga a Párt a feloldozás, amely mutatja nekünk az igaz és egyetlen utat. Tartsunk otthon szentelt vizet és szent olajat, sárkány ellen sárkányfüvet és a woke ellen fokhagymát. Legyen kereszt mindenütt a lakásban, még a budin is, hogy Isten áldását kérhessük ürítésünkre, ami közben énekelgessünk zsoltárokat. Betegség és mindenféle nyavalya ellen tartsuk be a tízparancsolatot, gyermekeinket pedig nádpálcával tanítsuk a hitre. A közjószágok napirendjét úgy alakítsuk, hogy reggelente keresztelkedjenek, tízóraira ejtsék meg az első áldozást, dél körül bérmálkozzanak, estére pedig kérjék ki az utolsó kenetet. A szent házasság kötelékét elég hetente magukra venni, ügyeljünk arra, hogy gyermekeink szeme kellően fennakadjon, kizárólag a mennyország irányába, suttogva beszéljenek, és ne rágcsálják a szent ostyát. A nagyobbacskáknak nem ilyen szigorú a napirend a szentségek rendszeres felvételében, elég két-három naponként, de mindenképpen többször, mint a Gyurcsány. Tíz éves kor felett az iskolából hazafelé menet állítsanak kereszteket minden kapualjba, egy-egy gyors misét is celebrálhat ott az élelmesebbje, ezért az iskolák büféjében hozzáférhetőnek kell lenni egy tábori mise minden kellékének. Tizennégy éven felül vállalják a vendégmunkások megtérítését, az akkumulátorgyárak mellett mindig akad víz, ott merítsék meg őket, kínait, thaiföldit, mindet, és azonmód léptessék be őket a pártba is, ahol az ikszelést kell gyakorolniuk gregorián dalok hallgatása közben. Legyen tele az ország Keresztelő Szent Jánosokkal, kis, copfos Szűz Máriákkal, és minden választókerületben ki kell jelölni egy Jézust is. De addig is, hogy ezt a kívánatos állapotot elérjük, reggel, délben meg este a fentebb említettek szerint folyamodjunk a szentségekért, ha netán hitetlenek vennének körül minket az utcán fenyegetve, hogy nevessünk, meg nézzük meg, milyen szép a szivárvány, ne dőljünk be az incselkedésüknek, amit a gonosz diktál, hanem tiszta hittel igyekezzünk megtéríteni őket, s ha ellenállnak, rakjunk kis máglyákat a talpuk alá, hogy megismerjék a magyarok istenét. Szóval, nem kell lacafacázni velük elvtársak, megnyúzni, fölnégyelni, parazsat dugni a lukukba mindnek, amíg szuszognak, és nem lesz a mi istenünk az ajkaikon… Hahó, doktor bácsi… hová visznek… ki ez a sok fehér ruhás alak… nem akarok szurit… ember, most jövök a templomból… nem akarok szurit, nem akarok, csak egy kis szenteltvizet ostyával, meg egy kis utolsó kenetet… Éljen a Párt, elvtársak, meg a kereszténység.