A magyar létforma

Rétvári Bence egy spanyolországi gyilkosságról értekezett nemrégiben, nem tudni mi okból. Kies hazánkban is történnek ilyen sajnálatos esetek, hogy a magyarok (sőt, mimagyarok) erős felindulásból, előre eltervezve, vagy csak úgy kioltják a másik magyar életét, de még soha nem hallottunk egy spanyol államtitkárt sem megszólalni ilyen ügyekben. Sőt, igazság szerint még magyart sem, Rétvárit meg pláne. De a spanyol eset az fáj neki.

Amúgy sikerült diplomáciai cirkuszt előállítani, de nem is a spanyolok, hanem az algériai nagykövetség juttatott el egy jegyzéket Szijjártó minisztériumába arra mutatva rá, hogy Rétvári hazudozik. Mielőtt nem értenénk, hogy miért fájt a magyar államtitkárnak a spanyolföldön történt gyilkosság, magyarázatot lelünk Imane Helifben, a bokszolóban, aki a magyar fogcsattogtatók közellensége lett, így hazája, Algéria is, aki benevezte a játékokra.

Helif és a mi Lucánk történetét ismerjük. Undorító egy sztori minden elemében, hogy fölösleges is újra megidézni, hacsak nem azért, mert egy tegnapi hír szerint idehaza, a mindent és mindenkit felnyomó bizonyos Tényi István csalás miatt tett feljelentést ismeretlen tettes ellen a bokszoló miatt, mert Tényi István igazi magyar ember. Tőle már megszoktuk ezt a tempót, az azonban elég fura, hogy Polt cége befogadta ezt az egészet.

Nem röhögte képen a magyar házmestert, hanem nagy komolyan a BRFK-nak továbbította az ügyet. Azt nem tudjuk, a budapesti rendőrségnek mi az álláspontja, indulnak-e Algírba a magyar Sherlock Holmesok, ennek ellenére azonban a hatásköröket nehezen értelmezzük, és azt is, mire jutnak, ha nekilátnak a nyomozásnak, de ez egyáltalán nem biztos. Csak a magyar néplélek újabb jellemzője (talán a legfőbb) villant meg újra.

Amúgy visszatérve erre a Rétvárira, ő azt hazudta, algériai migránsokat vádolnak azzal, hogy megkéseltek és lefejeztek egy spanyol állampolgárt Valenciában. Miközben mindenki tudja, csak ez a Rétvári nem, hogy a valenciai rendőrség szerint a brutális gyilkosság feltételezett elkövetője büntetett előéletű spanyol állampolgár, és nem algériai. A nagykövetség ezért kéri a magyar államtitkárt, hogy ne hazudozzon. De még nem kaptak választ.

Ugyanakkor az is megérne egy tanulmányt, a világban naponta elkövetett számtalan gyilkosság közül miért ez az egy fájt most épp Rétvárinak, de ránézünk Helifre, az ő sztorijára, és máris megvan a bizonytalan kapocs. Ilyen putyini módon, Rétvári felböffenésében meglátjuk a gendert, sőt, végső soron a wokebusters mozgalmukat is, amellyel a világból mindennünen ki akarják irtani a színeket, amelyek szerintük elfajzások.

Így ezen a ponton eszünkbe jut doktorminiszter urunk és az ő náci gondolata nem is olyan régről, miszerint „mi tudjuk, hogy a létezés magyar minősége az emberi élet különleges, semmihez sem fogható, magas rendű formája, a legnagyobb dolog, ami megtörténhet velünk, hogy magyarnak születünk”. Tessenek ezen a gondolaton kicsinyég elmerengeni, és meglátják, hová jutnak a barna színű trutyiban, ami nyolcvan éve fortyog.

Azonban nem állható meg, hogy a magyar, mint magas rendű létforma minéműségére ránézzünk azért, hogy kellően elriadjunk tőle. Azért is, mert az ember elképzeli az alkesz Józsit a budiban, a pottyantósban, ahogyan kék svájcisapkában mereng a saját, semmihez sem fogható magasabb rendűségén, és talán mosolyognánk is, ha nem lenne ez az egész tömény tragédia, pedig az. És mi vagyunk a főszereplői.

Visszatérve azonban gyakorlatiasabb vizekre, azt látjuk, hogy nagy felsőbbrendűségünkben eddig afrikai országgal még nem vesztünk össze, de most már ez is megvan. Mindeközben persze élénken várjuk a BRFK közlését, hogy akkor most nyomoznak Algériában vagy nem, kérik-e Helif kiadatását a magyar rögtönítélő bíróságnak vagy sem, mert ez sem mindegy még a Rétvári ámokfutása mellett. Ez lenne azon a hab.

Ugyanakkor csodálkozni túl sokat nincs min, hiszen az effajta működés szinte törvényszerű, Magyarország mai állapotában szinte determinált. Mert van az őrültségnek (gonoszságnak) az a foka, amikor az már önjáróvá válik, s ha ilyen Rétváriban manifesztálódik, az csak véletlen, mert testet ölthetne akármely fideszistában is, ugyanis az összes az aljasság gazdateste. Ki kisebb, ki pedig sokkal nagyobb materiális formában, hogy legyen súlya is a dolgoknak.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “A magyar létforma
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Az egész tanulsága viszont az, hogy itt van ez a fideszes, magyar adófizetőkön élősködő államcickány, aki nem tud viselkedni. Ergo, nem politikusnak való. Bár a „magyar politikust”, mint szakmát is erősen lejáratták már a don koleszterinék.

    Múltkor ajánlottam az Orbán Paródia sorozatot: https://www.youtube.com/@huszasvideo

    Nagyon jól összefoglalja ennek a maffiának a lényegét. Sírva vigad a magyar.

  2. Ultron szerint:

    Majd kiderül, hogy Helif – miközben amúgy éppen a Lucát verte bucira Párizsban – valójában Valenciában nyaralt egy böllérkés társaságában.
    Vicces?
    Maholnap már laza riposzt címlapsztori lehet, kakadu már bekérette miatta egész Algériát, egy hétre rá meg tele lesz vele plakátolva az egész szétcseszett ország. Még éppen időben, hogy szépen megvilágítsa a tűzijáték…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum