Kereszt Bicskéig

Húszmilliárd forintba kerül a Citadella felújítása, első megközelítésből két érdekességgel. Mészáros és Garancsi urak cégei végzik azt olyan szerződéssel, hogy a munkák alatt folyamatosan az inflációhoz igazítják a költségeket. Itt érdekes volna betekintést nyerhetni abba, a valós pénzromlást veszik-e figyelembe, vagy a KSH adatait, mert nem mindegy, és nem is ugyanaz a kettő. Egyáltalán. Sőt egészen más bír lenni.

Másfelől az inflációt vizsgálva szokták emlegetni mondjuk a nyugdíjas bevásárlókosarat, mint aminek a tartalma sokkal jobban drágul, mint a nagy átlagból kiszámolt általános adat, itt lehet, hogy Mészáros-Garancsi kosarat alkalmaznak, hogy ne járjon rosszul az emlegetett két úriember (irónia). Ugyanakkor teljesen mindegy, milyen szerződést kötnek, a csatorna nyitva a közpénznek, mert a vizes vb is permanensen drágult két évvel a véget érte után is.

Szóval az ilyesmik nem szoktak zavaró tényezők lenni, de a Citadellánál nem is ez a legérdekesebb, mert csak a lopás általános tendenciája folytatódik vele. Viszont egy kis cuki kurvaság, véletlen egybeesés, hogy a terveket viszont Taraczky Dániel irodája készítette. S ha ön nem ismerte ezt az urat, most már igen, főleg, ha elmeséljük róla, hogy a hatvanpusztai birtok tervei is tőle erednek, és itt olyan kerek lett a kör, hogy már nem lehet négyszögesíteni.

Már ennyi információ elég volna, hogy elégedetten csettintsünk, nincsen semmi baj, a NER zavartalanul üzemel a maga jól bejáratott módján. Hogy aztán az országgal mi van amúgy, az nem igazán érdekli a fiúkat, mert itt, a Citadellánál is megtalálták a leglényeget, hogy kereszt kell a kezében amúgy pálmaágat tartó szobor talapzatára. Indoklásul ismét az európai kultúrkörre meg a keresztény államiságra hivatkoznak. Mintha államvallás volna nálunk.

Valamikor, még a NER előtt szekularizált volt Magyarország, ami akkor változott vissza, illetve vett száznyolcvan fokos fordulatot a középkor felé, amikor Orbán a duci kis ujjain kiszámolta, hány szavazatot hoz neki a konyhára, ha már nem parancsolja térdre, imára a lenézett keresztényeket, hanem nekilát hitet óbégatni, meg azt, hogy ember, most jövök a templomból. Jó, ha nyugtázzuk, minden ezért történik, és nem egyébért.

Az is teljesen bizonyos, ha a felmérések azt mutatnák, az lenne hasznos a hatalom szempontjából, hogy Orbán háncsszoknyában, orrát egy csonttal átfűzve táncoljon a tűz körül, akkor azt tenné, és akkor ugyanúgy röhögnénk rajta, mint voltaképp most is. Itt a helyzet azonban egy kicsit nyomorultabb, mert náluk a pénz meg a stukker, és azt csinálnak, amit csak akarnak, és most épp keresztekkel akarják teletoszni az egész országot.

Utak mentét, hegyek csúcsait és mély gödröket, mindenhová keresztet szánnak. Annak ellenére, hogy a legutóbbi népszámlálás adatai azt mutatták, ettől az egész cirkusztól a maradék hívők is megcsömörlöttek, templomba is alig járnak, így ebben a formában a kereszténység óbégatása kies hazánkban önmagáért való, és köze nincs a valósághoz. Persze mikor is érdekelte ezeket a való, ha a hamis jobban tejel.

Egy ócska színjáték folyik, ennek vagyunk az elszenvedői, de a trutyiként ömlő műpátosz miatt hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni, s azt is, hogy úgy lehetne segíteni rajta, ha az egész bagázst karikás ustorral hajtanánk ki a templomokból és az életünkből is. Ehelyett tátott szájjal figyeljük, úgy viselkednek, mint a konkvisztádorok, akik nem csak arról voltak híresek, hogy tűzzel meg vassal térítettek, hanem azért is, mert rabszolgaként dolgoztatták a benszülötteket.

Amúgy itt a Citadellán Kisfaludi Stróbl Zsigmond jogörökösei nem járultak hozzá ahhoz, hogy kereszt kerüljön a szobor talapzatára, amire az átépítő NER-es bagázs azt felelte, ki nem szarja le, és folytatják a dolgot az inflációt követő pénzeikkel. 2026-ra tervezik átadni a nagy művet, csúszni vele biztosan nem fognak, mert választási év lesz, és kell a szalagátvágási fotó és trombitahang. Hogy ez mire lesz jó, az majd kiderül.

A gombák boldogok lesznek, bár ők egy zacskó krumplitól, de annak hiányától is azok, a többi viszont rajtunk múlik, ha egyáltalán. Ilyenekről már nem is beszél az ember, de ennek fényében arra is rádöbben, mi fájt ezeknek az olimpia megnyitóján, illetve, ha nem is fájt, miért találtak módot az ordításra. Mint ahogyan az is kitetszik, ha nem tetszik nekünk a kereszténységnek ez a hamis formája, akkor meghosszabbítják Bicskéig. Ha minden belepusztul, akkor is.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Kereszt Bicskéig
  1. Yeti szerint:

    Szekuslarizált az ország. Olvasási hibát vétettem, de így is van értelme.
    Esetleg az egész szobrot lerobbanthatnák és nem az aljára hanem a tetejére állítanának egy kurva nagy keresztet. Hadd lássa minden errejáró innen legfeljebb kiszabadítás lehetséges, felszabadultak szóba sem kerülhetnek.

    A világ proletárjai egyesüljetek mintájára : világunk keresztesei baszódjatok meg!

  2. Coolman szerint:

    Én szívesen állíttatnék tetszőlegesen qrva nagy kereszteket ezeknek a szarembereknek a sírjára.

  3. tanyi szerint:

    Lehet 1000 számra szórni a keresztet, de attól még senki nem lesz keresztyén.A fiuk biztos KISZ gyűlésen voltak,hittan helyett mikor ezt az igét hirdették „Jézus most tanítványaihoz fordult: „Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Újra azt mondom: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”

  4. hj szerint:

    Én már évek óta igyekszem úgy közlekedni a városban, hogy ne is lássam azokat az ikonikus budapesti helyeket, épületeket, amelyeket eufemisztikusan fogalmazva a maguk ízlésére formáltak (bár egyik-másik esetben a meggyaláztak kifejezés sem lenne túlzó), vagy éppen a puritán miniszterelnök számára kisajátítottak. Ahogy azokat sem, ahol a szobroknak titulált giccseik és felnagyított nippjeik díszelegnek, hogy az újonnan épült és hatalmas keresztekkel meg Szűz Máriákkal agyonnyomott templomokról már ne is beszéljünk.
    Így aztán számomra lassan-lassan nincs más, mint a NER-szépségektől mentes metróhálózat, és maradok a föld alatt, ahogy a viccben szereplő vakondgyerek, akinek megmondta az anyja, hogy az az ő hazájuk.

  5. Hugi szerint:

    Mindig találnak valamit, amiből gyarapítani lehet a vagyonukat. (ugye milyen szelíden fogalmaztam?) Tuképpen lehetne úgy is lehet mondani, hogy amiből lopni tudnak. 🙁

    Ez egy mocsok maffia-banda. 🙁 Bocs a kicsit erősebb szavakért, de nagyon ki tudnak akasztani ezek a gazemberségek. 🙁 Nem tudom elképzelni sem, hogy akik nem közéjük tartoznak, nincs belőlük haszna, mi a fészkes fenéért szavaznak rájuk? 🙁 Igaza lehet azoknak, akiknek az a véleménye, hogy sötétek vagyunk? 🙁

    • Fáradt szerint:

      A sötétség csak egy része a problémának. Ott van mellette az önzés, a gyávaság, a csodavárás, a tanult tehetetlenség. Bár azt nem vitatom, hogy a szavazóik nagyobb része szimplán buta.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum