Parázs a lukunkba

Most képzelje el a nyájas olvasó az alábbiakat. Ha önnek tetszett az olimpia megnyitója, felfedezte annak kultúrtörténeti, történelmi és netán esztétikai értékeit, pláne talán elégedetten és elaléltan csettintett a látottak miatt, akkor iszonyú sors vár (vagy várhat) testére és lelkére. Feltéve, ha Vincze Minya István református esperes úr, illetve az ő csapatai kezébe kerülne. Még akkor is, ha csak teoretikusan, elméletileg mintegy, bár figyelembe kell vennünk, hogy nagyon szűk a mezsgye és könnyű az átjárhatóság.

A szavak úgy változnak át tetté, hogy észre sem vesszük, csak akkor, ha már fröcsög a vér, ahogyan arra az emberi faj, mint a létezők leggonoszabbika már számos (rengeteg) példát mutatott és ad ma is. Nos tehát, akkor: Vincze Minya esperes úr, amint ön felett szabadon rendelkezhetne, elsőként a tökeit tépné le (a nőkkel nem tudjuk, mi a helyzet). Ezután az összes lukába parazsat tenne, majd pediglen elevenen megnyúzná, végezetül pedig, mintegy hab a tortán, fel is négyelné önt. És akkor pislogni tetszene, mi van itt.

Az van, hogy elszabadult a téboly. Ugyanis Vincze Minya esperes úr az olimpia megnyitója miatt az abban résztvevőket, az azzal elégedetteket tanítaná az általa kitalált móresre, s ha már kellően felcsigáztuk az érdeklődést, akkor idézzük is esperes urat. Íme: „Valamennyit élve kiherélni, ha még megvannak a tökeik, a lyukaikba égő parazsat tenni, majd élve megnyúzni és végül felnégyelni”. Bájos idea, amit esperes úr a Facebookon osztott meg a nagyérdeművel, mert szerinte az eseményen istengyalázás történt. Delikát.

Mielőtt tovább méláznánk a konkrét ügyön, megosztjuk a nyájas olvasóközönséggel azokat az asszociációkat, amelyek belénk hasítottak elsőként. Mégpedig a Brian élete megkövezős jelenete, viszont ez itt nem annyira nevetséges, mert kedves, csattogó fogú muszlimok is eszünkbe jutottak, akiket Vincze Minya esperes úr bizonyára, mint hitetleneket megvet, holott, mint kitetszik, éppen olyan, mint ők. Abból a lendületből, ami a közzé tett idézetből elősugárzik, még az is benne van, hogy esperes úr robbogatna a Pride-on.

Mert azt se feledjük, esperes úr szerint a megnyitón történt „istengyalázás” mögött az LMBTQ közösség áll „ők vannak a háttérben”. Ezt delirálja hősünk, sőt, saját üldöztetéséről is mesél, ekképp: „Ez ma már egy általános tendencia, és az a bűnös, aki nem támogatja őket, aki nem ért egyet velük”. Ezen a ponton esperes úr fenyegetettségében fölfedezünk egy logikai bukfencet, hiszen ez a közösség nem azt kéri, hogy értsenek vele egyet, hanem csak azt, hagyják őket békén, és legyenek a Vincze Minya-félékkel azonos jogaik.

Nem olyan nehéz ezt megérteni, kivéve, ha a delikvens, mint most is kiderült, elpusztítaná azokat, akik csak annyit szeretnének, hogy ne zaklassák őket. Nem lenne olyan nehéz ezt megérteni, ha az ember nem lenne olyan állapotban református létére, mint a legvadabb muszlimok, de ezek szerint ide jutottunk. Illetve oda is, hogy ez ügy kapcsán is csak azt a bizonyosságunkat kell közzé tennünk, hogy tizenöt évvel ezelőtt nem így reagált volna esperes úr, mint ahogyan a hozzá hasonlóak sem. Azaz tényleg történt valami ezidő alatt.

Nem részleteznénk, mert ismeretes, ahogyan a NER a tuggyukki vezetésével nyílegyenesen halad valami új középkor felé, illetve annyiban módosítanánk meglátásunkat, hogy a jelek szerint már meg is érkezett oda. Mert és ugyanis esperes úr nem egy Don Quijote, nem egy magányos lovag, csak épp hangos és brutális, amit az sem enyhít, hogy utóbb megengedőleg azt nyilatkozta, hogy a posztot „első felindulásában írta, és lehet, hogy túl erős volt”. Egy pöttyet igen, állapítjuk meg szordínósan, de semmi nem változik.

Mert és ugyanis mélységes sajnálattal azt kell tapasztalnunk, hogy esperes úr minden bizonnyal ezekkel a nézetekkel terelgeti az ő híveit erős rombolást okozva a lelkükben, de senki az egyházából nem szólt neki, hogy ezt azért nem kellene. Úgyhogy rendben lévőnek tartják, mikor uszít, ha „erősen fogalmazva”, de az irány ezek szerint megfelelő, mert szerinte is. Annak a meggyőződésének adott hangot ugyanis később a mea culpa közben, hogy „a tény az tény”, azaz az „istengyalázás” ideájához erősen ragaszkodik.

Csak úgy ábrándozva, és esperes úr tébolyult lendületét alapul véve várhatnánk, hogy kibocsát egy második Malleus maleficariumot is, vagy hivatkozik VIII. Ince pápa boszorkányság ellen kiadott, 1484-ben kelt bullájára, amelyben ilyeneket olvashatni: „…veszélybe sodorják lelküket, megsértik az Isten felségét, felháborodást keltenek nagyon sok igazhitű emberben és a keresztények számára csak ártalmas példákat nyújtanak…” Ince pápa ezzel a lendülettel adja a bűnösöket az inkvizíció kezére, ahol mondjuk parazsat tesznek a lukaikba.

Így érünk körbe a XXI. században, holott a XX. végén el sem tudtuk volna képzelni, hogy megint ide jutunk. Aztán mégis. – Azt hiszem, vasárnap zárul az olimpia, és lesz záróünnepség, talán újabb meglepetésekkel. Nem tudható. Az azonban igen, hogy a francia rendőrség már nyomoz, mert a nyitóünnepség művészeti vezetője, Thomas Jolly halálos fenyegetéseket kapott szintén a vallásra hivatkozva. Azonban az a kérdés, Vincze Minya esperes úr nem érdemelne-e szintén egy hathatós vizsgálatot öklendezése miatt, ám ez nem az én dolgom.