A kezdet vége

A Nézőpont Intézetet azért tartja Orbán, hogy álmait tudományos álköntösbe öltöztesse. Mint ilyen, a tegnapi választás után mára le is fordította az eredményt, átemelte mintegy feltételes módba, és azzal nyugtatta a vonyítani készülő fideszistákat, hogyha ez országgyűlési választás lett volna, akkor megint kétharmaduk lenne. Viszont ez nem ilyesfajta voksolás volt, innen nézve tehát a tudományos álköntös az, ami: szar a pofonnak.

Ugyanígy a köztelevízió pedig azért hízik a mi pénzünkön, hogy a valóságnak – ha már kiábrándító a számukra – egy rózsaszín olvasatát adja, s ez eredményezte, hogy csak az egyik szeletét nézte a romlott tortának, azt jelesül, hogy kétmillió szavazatot kapott Orbán meg a csürhéje. De az már nem került a mérleg serpenyőjébe, hogy mindez csupán negyvennégy százalékra volt elég, ami elég sok így is, de mégis tetemes veszteség.

A pohárnak azonban ennek ellenére nem is félig, hanem egészen tele kell lennie, s mint ahogyan előre láttuk, holott nem vagyunk efféle tulajdonsággal vértezett organizmusok, a kiabálás (ordítás) egy egészen apró szünet után folytatódik, aminek az alapját maga Orbán Viktor adta meg azzal, hogy kijelentette, mindenkit legyőztek, még a háborúpárti nyugatot is, bár ezt elég halkan mondta, annyira nem igaz.

Tényekről azonban már nagyon régóta nincsen szó, és nem is keresünk, ám, mivel a magunk részéről szemléletmódunkat az aeterno modo hozzáállásban adtuk meg, kénytelenek vagyunk ekképp, azaz, az örökkévalóság módján vizsgálni a történteket, és ezek teljesen más képet mutatnak, mint amit a Nézőpont, a köztévé, és maga az atyaúristen, Orbán Viktor álmodik. Az arca is olyan szomorkás volt a diadal meghirdetése közben.

Onnan kellene elindulnunk, hogy annyira nem győzött Európában a kedves vezető (sem eszmetársai), hogy máma már ígérvényük szerint atombombáknak kellene hullaniuk a levegőégből, de nem halljuk, ahogyan hasítanák az ájert. Ugyan valakinek meg kellene kérdeznie, miért hazudtak reggel, délben meg este is, a magyari népség azonban nem erről ismerszik meg. Hogy miről, azt úgyis tudjuk.

Mindemellett az is bizonyos, hogy az új felállású Európában éppen olyan nulla szava lesz Orbánnak és a Fidesznek, mint amilyen eddig is volt, innen nézvést az eredményük totális kudarc, de bevallani nem fogják. Ahogyan örömködnek a francia előrehozott választásoknak, az is elég visszatetsző, mert annak maximum belpolitikai vonzata van és lesz, viszont a csürhe majd ennek fényében feredőzik, ha mása nem marad.

Momentán viszont az mindenképpen megállapítható, hogy az az aljas és mindennél mocskosabb kampány, amit ezúttal folytattak, kimaxolta úgymond a lehetőségeiket, a legutolsó tartalékaikat is megmozgatták, ennél több szavazójuk pedig már soha nem lesz. Illetve kevesebb igen, ha a trend folytatódik. Az a kérdés tehát, hogy az ellenoldal két év múlva képes lesz-e ennyit – illetve többet – megmozgatni, mert ez a lényeg.

Churchill papának volt az elmélkedése az afrikai győzelmek után a vég kezdetéről vagy a kezdet végéről, és mi is itt tartunk, mert az mindenképpen tagadhatatlan, hogy valami megmozdult, ami kizárólag Magyar Péternek köszönhető, ha tetszik ez a fanyalgóknak és kétkedőknek, ha nem. Aki ezt nem látja be, ugyanúgy nem foglalkozik a valósággal, mint ahogyan Orbán sem teszi, és ennek a vége már most is jól látható.

A szemünk előtt épült le a párt, hiába hatalmas és tűnik erősnek, tartalma már nincsen, csak a hangereje, mint arról már korábban értekeztünk, és Orbán is mondta, hogy egyre hangosabbak lesznek. Ebben van most pillanatnyi cezúra, de ne legyen kétségünk afelől, iszonyú két év vár ránk permanens harsonaszóval, mert a Fidesz számára a lét lesz a tét. Európában helye nem volt és nem is lesz, mindent ránk fognak zúdítani.

Hogy a háborús uszítás és vonyítás eredménytelen volt – mert az volt, ezt nem lehet tagadni -, az a kérdés maradt, mit talál ki a Rogán művek, hogy még jobban elvadítsa az országot. Innen nézve ennek a tegnapi választásnak ez az egy eredménye van, no meg az, hogy kiderült, igen is szembe lehet menni eredményesen a Fidesz monolit hatalmával, és ez nem kevés ráismerés. Hogy ez a vég kezdete vagy a kezdet vége, az két év múlva, tavasszal kiderül.