Atomvillanás, békeácsorgás

Mondhatni, szerencse, hogy a Magyar Nemzet nevű nyomdaipari terméket alig is olvassák, mert aki viszont igen, az komoly mentális és kognitív fenyegetéseknek van kitéve. Mint ahogyan Budapest is Putyin atombombáinak, ha nem győz Orbán. Ha most azt tetszenének gondolni, hogy ennek a Kázmérnak elment az a kevés, maradék esze is, protestálni volnék kénytelen, rámutatva az egy igazságra: nem nekem. Én is csak áldozat vagyok.

Kampány van. Ez onnan is tudható, hogyha az ember megnyitja a csapot egy kis víz után vágyakozva, akkor abból háború ömlik elő. Ez – úgy vélik – olyannyira bevált 2022-ben, hogy most négyzetre emelték, ami tébolyból a Magyar Nemzet névre hallgató izé akképp veszi ki a részét, hogy részletesen bemutatja, mire lenne képes Budapesttel egyetlen putyini atom, miként lógnának a fákról a belek, mert nem győzött Orbán Viktor.

A legérdekesebb az egészben, bár nem meglepő, hogy ez a cikk egy szóval nem említi, hogy ki kezdte a háborút, ki támad és ki védekezik, mindezek a tények egyáltalán nem érdeklik a Magyar Nemzetet, csupán az, hogy szerintük ennek az oka (mármint a háborúé) a „háborúpárti” nyugat, a „háborús uszító” Macron és követői, köztük, mint annak idején Orbán utalt rá, mi magunk is, akik háborúpártiak vagyunk, mert a „baloldalra” szavazunk.

De nem is ez az érdekes igazán, hiszen sajnálatosan mondhatjuk, hogy ezt megszoktuk. Nem vagyunk mi Orbán Magyarországára valók – szerinte -, szűk itt a tér. A Magyar Nemzet előadásában azonban felfedezünk egy új szintet, egy kendőzetlen csodálatot a nagy orosz birodalom és annak hadserege iránt, amikor ilyeneket olvasunk: „A szovjet örökségnek köszönhetően Oroszország rendelkezik a világ legnagyobb nukleáris arzenáljával.”

Ehhez képest ízlelgessük a dolgozat címét, miszerint: „Egyetlen rakéta képes lenne elpusztítani a fővárost + videó”, amiben az alkotói buzgalom térképeket rajzol, miszerint a fővárosban milyen területen mennyien pusztulnának el, ha nem győz Orbán, mert a „háborúpártiak” miatt a drága Putyin kénytelen volna megatomozni minket. Ez a gondolatmenet a hülyeségen kívül leginkább az aljasságával dicsekedhet, de azzal hiány nélkül és nagyon.

„Az a kevés túlélő, aki szerencsésnek mondhatja magát, az azért imádkozik, hogy bárcsak a holtak között lenne az atomháború elképesztő, brutális következménye miatt.” – Vonja le a végkövetkeztetést a Magyar Nemzet, hogy mi vár ránk, ha nem Orbánra szavazunk, és akkor képzeljük el az alavju népség, a moszatok és gombák nyüszítését, amikor mindezt a képükbe kapják. Akkor úgy gondolják, hogy ezen csak egy békemenet segíthet.

Mert az is lesz. Így döntöttek a szervezők hosszú vívódás után, de csavartak egyet a dolgon, és menet az nem lesz, csak ácsorgás. Most megint az volna hihető, hogy én vagyok a hülye, holott csak krónikás vagyok, amikor rögzítem az utókor számára a tényt, miszerint „az idei egyedülálló lesz a Békemenetek történetében, mivel ez egy menetmentes Békemenet lesz: vagyis nem sétálnak a résztvevők fel s alá Budapesten, hanem csak összegyűlnek egy helyen”.

„Az európai vezetők háborús lázban égnek. Pénz, fegyverek és harci eszközök küldése után már tervezik a katonai segítségnyújtást is. Meg kell állítanunk a háborús őrületet!”. – indokolják a békemenet szükségességét, de még egyszer: nem mennek sehová, csak ácsorogni fognak a Margit-szigeten, ahol lehet, mindent összehugyoznak, mint annak idején a Kossuth téren. Kicsit gonoszkodva kérdjük, mi lesz, ha ott sokan együtt szobroznak, és akkor jön a baráti atom.

Mindez azért érdekes azonban, mert az is látszik, hogyan lovalják bele magukat mind jobban ebbe a háborús őrületbe. Azt is mondhatnánk, hogy a Fidesz kiengedte a szellemet a palackból, és már nem nagyon tud vele mit kezdeni. De az is lehet, hogy nem is akar. Mert koronának a mostani nagyon szomorú összefoglalónkra itt van nekünk még például Németh Szilárd is, akiről mostanában oly keveset hallottunk. De él és virul.

Olyannyira, hogy épp Bácsalmáson fórumozott, és mivel mással, mint atomháborúval, emellett pedig fölszólította a híveket, hogy „utcai harcosok módjára védjék meg a kormányzás eredményeit”. Ők pedig ilyenek után szoktak „baloldali” aktivistákat verni, asztalokat borogatni, és más cuki kurvaságokat elkövetni. Még régebben vetettük fel, hogy a Fidesztől még egy polgárháború sem lenne idegen. Nos, itt látjuk annak az előkészületeit.

Szűk egy hónapunk van még hátra ebből az őrületből, de ne tessenek föllélegezni, a tébolyda azért velünk marad. Mert tudjuk, hogy a kampány soha nem ér véget, így az év második felében majd, amikor érkeznek a brutális megszorítások, azt is rá kell kenni valakire, és a fentiekből kitetszik, ki, illetve kik lesznek azok. Maximum még az elmúlt nyolc év játszik, mint az örök és megunhatatlan mantra, de, hogy belehülyülünk, az is valószínű.