Elé, helyére, mögé

Érdekes elmélettel – nézőponttal, megközelítéssel – indokolta Ungár Péter (LMP), hogy ő és a pártja miért nem ment el a tegnapi összellenzéki tüntetésre. Ez neki – és a pártjának is – szíve joga, az azonban indokul, hogy „a politikának nem a civilek és szakemberek elé és helyére, hanem mögéjük kellene felsorakozni”, bár így ránézésre egészen jól hangzik, de mégsem jelent semmit az üres frázison kívül. Ha ugyanis a politika az érdekérvényesítés eszköze, akkor és épp emiatt a „civilek és szakemberek” muszáj lesz egy párt mögé csatlakozzanak.

Nem azért, mert amúgy kedvesek és aranyosak, sőt, igazuk is van, hanem azért, mert azt, amit szeretnének elérni, a pártokon keresztül tudják, ha törvényi szabályozásban és nem forradalomban gondolkodnak. Az ilyesmi Magyarországon nem túl gyakori, és most sem nagyon néz ki, azaz a „civilek és szakemberek” óhajainak hímzőszakkörön kívül való artikulálására pártok kellenek. Ha a mostaniak nem felelnek meg nekik, akkor újakat kell létrehozni, ha nem kaszában és kapában gondolkodnak, hanem gombnyomogatásban.

Innen is kitetszik, hogy amit Ungár kifogásként előad, nem egyéb az orrának fintorgatásánál azzal a végeredménnyel, hogy valami miatt az ellenzéki pártok büdösebbek neki, mint a Fidesz. Ennek okát sok helyen lehetne keresni, de akkor az emberre azt mondanák, hogy személyeskedik. Összefoglalva és nem kimondva, amit nem akarunk, így ránézésre Ungár nem egyéb, mint egy unatkozó gazdag fiú, akinek a politika a hobbija, időtöltésnek szánja, s nem annak, ami. Ungár a NER-ben kint is van meg bent is, tehát nincsen sehol.

Régóta – Schiffer tündöklése és bukása – próbálja az ember értelmezni azt, hogy LMP. Mit szeretnének, mint párt az ábrándos zöld mezőkön kívül, hol helyezik el magukat a társadalmi-politikai térben, illetve kinek az (minek az) érdekében politizálnak az önmaguk életben tartásán kívül. Ami egyre nehezebb, és hamarosan véget is kell érjen, ha a támogatottságukat nézzük, hiszen az a pár (egy-két) százalék, amivel rendelkeznek, nem igazolja a súlyukat, ami pilleszerű. Létezésüket is alig. Így a NER-ben viszont elvannak.

Minden további helyett azért van annak valami diszkrét bája, hogy az ellenzéki LMP kommunikációjának döntő többsége arra irányul, hogy a többi ellenzéki pártot ekézze. Ehhez joga is volna, hiszen ellenzékiként sem kell mindenben egyetérteni, ha az alapok közösek, ami a NER-ben az volna: zavarjuk el a Fideszt. Azt a pártot (a fiókcsapataival: KDNP, Mi Hazánk mint szintén szatelit és a választókat jobbszélről szondázó alakulat), amelyik lényegét és gyakorlatát tekintve egypártrendszeri üzemmódban uralja az országot a maga hasznára.

Nincs két éve, hogy aki akkor ellenzékinek nevezte magát, közfelkiáltással előválasztott, összefogott azt hangoztatva akkor, hogy ez a NER leváltásának talán utolsó esélye, amit sikerült eljátszani. A mostról visszanézve talán nem is csoda, hiszen ma, mint látjuk, mind az összes ellenzéki párt nagy buzgalommal nyírja egymást, így hagyva cserben a választóikat, akik még esetleg vannak. És egyben a magyar társadalmat is. Mind közül is a legérdekesebb számunkra az LMP, amely Ungár Péter szájával dolgozik azon, hogy Orbán valóban leválthatatlan legyen.

Volna rá mosdatlan elméletünk, miért van ez így, de elnézve azt az utat, amit az LMP (és benne Ungár) az előválasztás óta megtett, illetve olvasgatva a gazdag fiú rendszeres bejegyzéseit, mint amelyek ezek szerint pártjának is álláspontjai, az ellenzékiség kérdőjeleződik meg. És nem azért, mert árnyalataiban más a véleménye, mint az összes többi szerencsétlen és töketlen pártnak, hanem, mert alapjaiban az. Az LMP (és benne Ungár) nem leváltani akarja a fasiszta NER-t, hanem megreformálgatni azt, ha jóindulatúak vagyunk vele.

Régi elmélete emberünknek, hogy nem szabad démonizálni Orbánt, ám ezen a ponton mutatja meg azt, hogy nem érti a rendszert, ami addig marad, mint a nem démon. Ha naiv vagyok, akkor Ungár demokratikus játékszabályok szerint ügyködne egy nem demokráciában, törvényesen egy törvénytelenben, amelynek egyetlen célja ma már, hogy Orbánt hatalomban tartsa. S mint kitetszik, ezért minden aljasságra képes. Ha ez nem tűnik fel, az egy dolog, mégis az volna a mi minimum, ha az ember ellenzékinek nevezi magát, legalább ne ártson.

Ha már segíteni nem tud. De ilyen tömeg mögé sorakozó párt (ami a fából lévő vaskarika) legújabb ideája mögé bújni nem hasznos, s mint ilyen, nem is szükséges. Viszont nem én, hanem a sors fog igazságot szolgáltatni, amikor az LMP most önmagában fog megmérettetni és könnyűnek találtatni. Lehetne más is a politika a számukra, de régóta nem az. Igazából nehezen is érthető, mit és hogyan akarnak, ha a rendszer lebontását nem az alapoknál (Orbán) akarják kezdeni, ha ez a cél egyáltalán. Mert egyre inkább olybá tűnik, erről náluk szó sincs.