Kézen fogva

Orbán Viktor, a mimagyarok örökös miniszterelnöke kézen fogva sétálgatott Budapesten a vietnami miniszterelnökkel. Erről sem a Fidesz, sem annak összes médiája nem számolt be sem képben sem hangban, sem más módon. Hogy az aktus amúgy lényeges, azt a vietnami televízió tudósítása igazolja, amelyben viszont szégyenkezés nélkül mutatták meg a furcsa párt, ahogyan kéz a kézben andalognak, mögöttük a slepp.

Abból, hogy sem a KESMA nyúlványai, sem a Mediaworks számtalan lapja, a házi televíziók és rádiók is kihagyták a propagandából ezt a képet vagy jelenetet, az mutatkozik, hogy meghasonlottak önmagukkal, mert a nagyfőnök olyat tett, amit nem lehet a bávatagoknak megmutatni, mert furcsa dolgokat gondolnának. És éppen azért, mert a Fidesz propagandája idomította őket úgy, hogy bajuk legyen ezzel a jelenettel.

Már ez mutatja, milyen az, amikor egy rendszer a gyűlöletkeltésre és hazugságra alapozza önnön létét, de ezen túl is akad elgondolkoznivaló az egész ügyön és annak kezelésén, ami nem okozna semmi gondot egy egészséges társadalomban, a magyar azonban a Fidesz működésének köszönhetően egyáltalán nem az. Szájer sem lett volna kénytelen az ereszen menekülni annak idején, ha nem egy homofób párt tagja.

A keresztény hazugságról nem is beszélve. Ez okozhatta, hogy Orbán kézen fogva sétálását a Fidesz-média úgymond befóliázta, és itt most ide lehet képzelni mindent, amit a fóliázás szimbolizál, az egész hazugság-gyűlölet buborékot. Megkérdezték a miniszterelnökséget azért, hogy akkor ez most hogy, és onnan az a válasz érkezett, Vietnámban az azonos neműek kézen fogva sétálása teljesen természetes, és ez nem egyéb, mint a szeretet kifejezése.

Örülünk ennek és respektáljuk a más kultúra ilyen látványos elfogadását, és még akkor sem lenne baj vele, ha mindez Vietnamban történt volna, ahol a vendég alkalmazkodik a vendéglátó hagyományaihoz és szokásaihoz. Mint ahogyan – bár elég hülyén nézett ki, de ebből a szempontból érthető volt, amikor – a kedves vezető valamelyik ’isztánból nomád kucsmában és ködmönben jelentkezett be vizenyős és üres tekintettel, valamint bamba vigyorral.

Itt, minálunk azonban nem a napi rutin része az, hogy férfiak kézen fogva andalogjanak, s ha Orbán, mint vendéglátó alkalmazkodott vendége számunkra kultúridegen dolgához, az nem a szeretet jele, hanem azé, hogy valamit nagyon akar tőle, és képes ezért még meg is alázkodni. Mert azt azért nem tételezzük, hogy efféle hajlamai volnának, mint ahogyan sokan egyből éltek is a gyanúperrel, de ez sem több, mint amikor Erdogant fuvarozta.

Az, hogy érdekből mindenre képes. Itt jut eszünkbe azonban, hogy a miniszterelnökség vagy a külügy, illetve tudja a rosseb ebben a kuplerájban, ki szervezi a nagyfőnök randijait, szóval legyen akárki is, arra ügyelnie kell, hogy eszkimó vendég ne érkezzen. Mert ha az ő kultúrájukhoz alkalmazkodik annyira, mint most ehhez a vietnámiéhoz, akkor kénytelen lesz fölajánlani Anikó asszonyt a vendégnek, mint az ahogyan arrafelé divatban van.

Mindez azonban nagyon messzire vezetne, s csupán arra volt apró utalás, hogy mindannyiunk hőse amúgy mindenre képes, másrészt pedig azt is mutatja, milyen tenyeres-talpas bunkó módján mozog a világban, amire példa a híres kézcsók is. Mint emlékszünk, ezek során hősünk két kézzel megmarkolja a szerencsétlen nő kezét, és rábukik, mint gyöngytyúk a takonyra. Összességében mindez azt mutatja, hogy nem nagyon volt gyerekszobája.

Másrészről szinte irreleváns, hogy miképpen jár-kel a világban, mert nem elsősorban ezzel állít ki lehangoló bizonyítványt magáról és így rólunk is. De mondom, sokkal érdekesebb számunkra, mert a rendszer minéműségét mutatja az, ahogyan ezt az egészet el akarják titkolni a saját választóik elől, mert nem tételezik róluk, hogy föl tudnák fogni, amit látnak, tényleg az, ami, és nem az, amit több mint tíz éve gyűlölködve beléjük vertek.

Aminek az az eredménye, ha egy férfi párt látnának így akármely magyar ugari utcán, akkor jó eséllyel esnének nekik a turulmagyarok. Furkósbottal, meg amilyük még van. Ebből a szempontból érdekes a jelenet, amit a vietnami televízió bemutatott, s lehet, ott valóban annak örülnek, mennyire szereti egymást ez a két derék ember, itt minálunk azonban az lenne az első kérdés, ki ez a két buzi. De még mindig nem tudjuk, mit akar Orbán, viszont előbb-utóbb az is kiderül.