Kátyúk, lovak, emberek

Csudálatos egy napunk volt tegnap a magyari tébolydában, hogy az ember azt sem tudja, honnan is kezdje az egészet. Talán Németh Szilárdnál. Fix pont ő nekünk, ha Arkhimédész atyánk még az élők sorában lenne, akkor bízvást ajánlhatnánk neki, itt van, amit óhajtott, tessék a segedelmével kiforgatni sarkaiból a világot. Tehát a Szilárd. Nos, ő autóval közlekedett a bűnös Budapesten, és defektet kapott. Mindennapos történet, bárkivel megeshet.

Nos azonban, a jó Szilárd, ahogyan azt a Fidesz iskolában tanulta, azonmód gyártott kampányt a lukas gumiból, megtalálva az egyetlen okot az Univerzumban: Karácsony. Nem kell ezt túlragozni és magyarázni, bármi is történik a tájékunkon, vagy akár a Hold túlsó oldalán, Karácsony, Gyurcsány és ezek körei a felelősek, olyan már ez mint az egyszeregy, és nem is érdekes egyáltalán. Túltolták már rég a fiúk a biciklit, nem ütik át az ingerküszöböt.

Ami miatt Németh Szilárd bekerült a mai mesébe, az a kátyú és egy másik autós, aki figyelembe nem véve, hogy az általa lerohasztott Budapesten akadhatnak lukak, autózgatott, mint egy kretén, vitte Erdogant a frissen kapott villanyos terepjáróján, és voltaképp itt kezdődik a mese, mert innentől lett olyan a történet, mint valami ’isztániában, ahol a kedves vezetők egymásnak ajándékokat adnak és kapnak. Ezért fotózták nemrégen Orbánt tatár kucsmában.

De nem is ez, hanem a hatalmas vendég egészsége, annak féltése, amiről tudnának mesélni a magyarok, akiket a személyzete a nem is oly rég volt látogatás alkalmával egészségesen megruháztak, mint valami megyehármas futballmeccsen. Talán ezért nem lett aztán belőle baj, utcai harcosok, illetve a testőrségük ekképp intézik a dolgokat, nincs itt semmi látnivaló, tessenek oszolni. Nem oszolunk, hanem nézzük a bulit, mint valami rossz tripet, ami van.

Mert már akkor, amikor Orbán atyánk valami különös, cirkuszi okból a volánhoz ülve fuvarozta ezt a másikat, mi lett volna, mi történhetett volna, ha az autó úgy jár, mint Németh Szilárdé épp ezen a napon. Nos, akkor Erdogan fogdmegjei kirángatták volna Karácsony főpolgit az ágyból, és meggyakják erősen, mint felelőst, mert minden lehet, amit csak el bír képzelni az ember, sőt, az is, ami még eszébe sem jutna. Orbán szeret olykor sofőrködni.

Legutóbb is, amikor Lázár nevű minisztere ült az anyósülésen, kritizálta a vezetési stílusát, hogy a szabályokat sem tartja be, bár könnyen lehet, ez a Lázár csak képes beszédet használt akkor, és egészen másról szólt, mint amit amúgy mondott. Viszont, ha szó szerint értette, akkor Erdogan veszélyben volt, de más miatt is. Bejutott a kordonok mögé ugyanis a Karmelitánál, de nem kellett átfloppolnia rajta, a jövetelére elbontották ugyanis.

A második veszélyhelyzet, mert és ugyanis, ha tényleg építenek, és csak a külcsín miatt szedték le a vasakat, akkor a messziről jött másik kedves vezetőnek kijárt volna egy sityak, de ilyet nem kapott. És ha a fejére esik egy féltégla, kérdezzük, ha már, de tudjuk, hogy minek. Innentől azonban kíváncsiak leszünk, ha eltávozik a magas rangú vendég, akkor újra nagyon építkezni kezdenek-e, főleg, ha mondjuk Hadházy és társai megint arra sompolyognak.

Arra meg már egyenesen gondolni sem merünk, mi lehetett volna, ha egy kósza rendőr diáknak nézi ezt az Erdogant, s képen fújja egy jófajta kis könnygázzal. Látjuk, hogy a veszélyek számosak, és még nincs vége. Itt jegyezzük meg azonban továbbhaladtunk előtt, az autót, amellyel Orbán furikázott Erdogán hozta neki ajándokul, ahogyan azt diktátorok egymás között szokták, s ezért örült annyira neki Orbán, mint egy debil óvodás.

Azonban nem volt vége. Mert a mi kedves vezetőnk meg cserébe adott a vendégnek egy lovat, amit, ha megülne, még kitörhetné a nyakát, de innentől ezt az egészet nem ragozzuk tovább, mert célba értünk, ehhez ugyanis már társult egy kis ideológia, miszerint Orbán úgy adta át a derék négylábút, hogy a török is lovasnemzet, akárcsak mi. És itt fölbugyogott a történelem, az a bizonyos százötven év, és előtört a zsidó-görög-keresztény kultúránk.

Ha már Németh Szilárd, és az ő gőzös elméletei kátyúkról, pacalról és kultúrkörökről, bár kétlem, hogy Spenglert tanulmányozta volna ahhoz, hogy hülyeségeket beszéljen. Viszont a közvélekedés épp ebből a szempontból háborog ezen az Erdoganon, hogy a Karmelitára félholdas zászló kerül hamarost. De ilyentől nem kell tartani, sőt, attól sem, hogy Krisztus vagy Mohamed szóba jött volna, mert itt egészen másról van szó.

Hatalomról és a vele szimbiózisban álló pénzről, amihöz ennek a kettőnek szüksége van egymásra más-más szemszögből. De ide rakhatnánk, hogy kilegyen a trimuvirátus, Putyint is, aki jöhetett volna medveháton bohóckodni. Erdogannak (és Putyinnak) kell egy ember, aki az ő érdekeiket képviseli az Unión belül, rohasztja azt szándékaik szerint. Orbánnak viszont csak az ego fontos, saját nagyságának villogtatása. Semmi egyéb ez az egész. Ezért sofőrködött. Még fejre is állna, ha ez kellene a hamis nimbuszhoz.