Lázár és a labancok

A hét végén elszörnyedve, de mégis szinte röhögve járt körbe a hír a magyar sajtóban, hogy Budapestről Sopronba négy óra alatt juttatta el a MÁV a magyari jómunkásemebert. Pótlóbuszokkal és azok pótlásával, egy kaland volt az utazás a beszámoló szerint, amiben az az érdekes, hogy voltaképp nem is annyira különleges az eset. Sőt, mindennaposnak mondható, hiszen lassan már napi rovatot lehet nyitni a MÁV horrorról olyan elemekkel, melyik vonat mennyi sokat késett, vagy hány egyszerűen el sem bírt indulni a célja felé.

A magyar vasút szét-, és le van rohadva, tegnap már olyan hírek jöttek, hogy a menetrend módosításával nem, hogy csökkenne, egyenesen nő a menetidő. Egészen a múlt század hatvanas éveinek szintjére, Kádár apánk világába visszaálmodva magunkat, ahol Cseh Tamás nyomán szállt a 424-es, mert az ő apja fűtő. Életünk ugyan dalban elbeszélhető, ettől azonban jobb nem lesz, csak plasztikusabb, de visszatérve a valóságba az a helyzet, talán azért növekszik az új menetrendben az utazás ideje, hogy ne legyen annyi késés.

Ez azonban mindig lesz, egy szállóige szerint a menetrend is csupán arra való – Magyarországon -, hogy ki lehessen számítani a késések mennyiségét és hosszát. A magyar embereknek jófajta humorérzéke van, mert olyan a történelmünk, amit csak így lehet elviselni tébolydába jutás nélkül, csak az a baj, ha már az egész ország egy elmegyógyintézethez hasonlatos. Itt tartunk most. A magyar vasutakról ezúttal több elborzasztó történetet nem osztunk meg, mindenkinek megvan a maga tapasztalata, hogy közlekedni vele már alig is lehet.

Van itt ez a GYSEV azonban, amely vállalat valami különös ok miatt egészen másképpen működik, mint a MÁV. De nem kell túl nagy dolgokra gondolni. Szállítja az utasokat normális vagonokban emberszerű idő alatt, mintha egy másik univerzumban működne, mint a MÁV, csak az a baj vele, hogy magyar tulajdonrész is van benne, s éppen ezért sötét fellegek gyülekeznek a feje fölött. Főleg azért, mert a magyar állam ma egyet jelent a Fidesszel, bár lehet, az osztrákok eddig még nem tudták, ez mit jelent.

De most majd megemlegetik a magyarok bizonytalan állagú istenét. Hozzá tehetnénk, hogy az hétszentség, csak még nem látjuk tisztán az erőviszonyokat.  Lázár miniszter ugyanis valami általunk ismeretlen ok miatt háborút hirdetett a GYSEV, illetve annak osztrák része ellen, aminek az volt az első attakja, hogy minden indoklás nélkül, teljesen váratlanul kirúgta Hanna Delleman vezérigazgató-helyettest, amitől az osztrákok annyira morcosak lettek, hogy kijelentették, bírósághoz fordulnak megtámadni Lázár ámokfutását.

Osztrák részről kormányzati szintű a morcosság, mert Ausztria érintett minisztere mesélte el a perhez folyamodást, a mi kormányunk tehát egy újabb frontot nyitott a rajta kívül álló világ ellen. Lázár azonban még most sem tudott értelmes magyarázattal szolgálni, mert az általa emlegetett ok: „a magyar érdekeket érvényesíti” a vállalaton belül, de, hogy mi volna az – egy csókosnak kell az állás, vagy ezt a céget is a MÁV szintjére akarják zülleszteni -, az egyáltalán nem derült ki. Viszont Lázár mondott érdekes dolgokat.

Voltaképp ezért kezdünk róla mesélni, mert a fideszvilág egy újabb sötét sarka tárul általa a szemünk elé. Azt mondja Lázár, hogy osztrák részről labanc módon volt kezelve a magyar tulajdon (tán nem engedték ellopni), de most majd egy más szemlélet fog érvényesülni. Várjuk, főleg majd a bírósági tárgyalás és az ítélet tükrében, bár ilyesmiket kormányunk (a Fidesz) nem szokott betartani vagy figyelembe venni. Ugyanakkor már ezen a ponton kijelenthető, jó hírünk a nagyvilágban megint gyarapodott, de még mindig nincsen vége.

Az Unióban már rendszeresen panaszkodnak a cégek képviselői a magyar kormány maffiamódszereire, amire Lázár most is ráerősített, amikor ábrándos szemekkel így beszélt:
„Nem tönkre tenni akarjuk a vállalatot és nem térdre kényszeríteni, bár ennek is megvannak az eszközei, félreértés ne essék, reméljük, nem kényszerítenek erre bennünket”. Delikát, hogy elővegyük sokjelentésű jelzőnket, hogy erősebbhez ne kelljen folyamodnunk, de azért ez egy stílus, ami még Szijjártó toporzékolásánál is rosszabb.

Mert külügyminiszterünk csak egy ugrabugráló bohóc, Lázár azonban a rendszer lényegére mutatott rá ezzel a fenyegetéssel. Hogy aki ellenáll, azt tönkre teszik, ledarálják, kisemmizik, egyebek. Azaz, az osztrákoknak úgy kellene táncolni, ahogyan Lázár (Orbán) fütyül, és még mindig nem tudjuk miért, de sokat nem tévedhetünk, ha a lopást tételezzük csalfa háttérként. Az osztrákok erre az újabb rókahőbörgésre még nem válaszoltak, talán még mindig kapkodják a levegőt. De a popcornt már bekészítettük, és el nem megyünk sehová, míg vége nem lesz.