Szégyelljük magunkat

Tegnap kitört a nemzeti konzultációs láz, legalábbis kormányzó erőinken. Teljes erővel lobog a téboly, hogy a lakosság is ilyen lelkes-e vagy elszánt abban, hogy ne hallja meg Ursula von der Leyen füttyét (a kis Sorosról nem is beszélve), az majd a végelszámolásnál kiderül. De minden külön értesítés helyett már tudom közölni a lezsírozott eredményt, miszerint a mimagyarok megtagadják a táncolást, amit ez a boszorkány akárha mint valami Hacki Tamás vezényelne nekik az ő ajkaival. Mert megint a füttyöknél és a táncoknál tartunk.

A mostani konzultáció (akárcsak az összes többi) oly mértékig primitív, hogy igazat kell adjunk azoknak, akik úgy vélekednek, az ellenzéknek akkor lehetne esélye megszólítani Orbán elhülyített tömegeit, ha kommunikációjuk nívójában a Fidesz alá mennének. Ez azonban képtelenség, mert az már annyira a béka segge alatt van, illetve annál azért jóval lejjebb. Bizonyára mindenki – vagy legalábbis a nagy többség – megkapta a pakkot, amit a Fidesz küldött neki, így annak tartalmával részletesen nem foglalkoznánk.

Legyen elég annyi, tizenegy hazugság szerepel benne, és mindahány úgy kezdődik, Brüsszel. Orbán igazi célját ismerjük, a debiljeivel való kapcsolatát szeretné még szorosabbra fűzni, akik vannak uszkve három milliónyian. De a maradék hét, ugyanúgy, mint a rénszarvasok a Red Bull reklámban, a télapónak teszik fel a kérdést: hát velünk mi lesz? Igaz, azzal épp a hatalom nem törődik. És a hülyékkel sem, ők megkapták sok milliárdból a dózisukat, és nagy valószínűséggel néznek ki ostobán a fejükből. Mint eddig is.

Ez a massza dönti el egy ország sorsát, látjuk, milyen eredménnyel. De ezen a fennálló helyzet miatt segíteni nem tudunk, így nekünk a közös nyomor mellett marad a szégyen, ám ezt is kezdjük megszokni. Már nem is annyira ég a pofánk, ha idegenben letagadjuk, hogy magyarok vagyunk. Mindenki megtudta volna úgyis, hogy mibe kezdett megint a Fidesz, Deutsch Tamás azonban volt annyira ostoba, levélben tájékoztatta az EP képviselőket arról, megint elkezdődött egy ilyen konzultáció, amellyel újra az Unió arcába köpnek.

Mintha azt mondta volna, tartsátok ide a képeteket. Mert azt sem veszi észre ez a szerencsétlen, milyen szemmel néznek rájuk már a világ fasisztáin kívül mind a normálisabbja, és így értelemszerűen ránk is. Nem értjük Deutsch buzgalmát, valószínűleg elébe ment a kérdéseknek, amelyek akkor vetődnek majd fel igazán, amikor meglátják a debil kampány két arcát, amire ezt az egész köpedelmet felépítik, és ők nem mások, mint az emlegetett Ursula von der Leyen, és ezúttal már az ifjabbik Soros, aki a papától örökölte a mumus szerepét.

Ők fütyölnek a kép szerint, nevük pirossal kiemelve, így egy kicsit előre tekintve az a bizonytalanság mibennünk, hogy amikor a kedves vezető ezután találkozik az EB elnökével, akkor is rábukik-e a kezére, mint valami ganyécsizmás tahó, vagy pediglen elsomfordál a falak mellett a budiba elrejtőzni. Ez az ő baja, a miénk viszont az, hogy az ő népe vagyunk, és a nyomorunk mellett most már tényleg nem marad egyebünk, mint a szégyen, amire egyébként a magyar futballválogatott olasz kapitánya is felhívta a figyelmünket.

Mégpedig felszólító módban. Azt mondta Rossi úr, aki így lassan elvtárssá szublimálódik, hogy „sok magyar nálam jóval kevésbé szereti a válogatottat, és jó lenne, ha szégyenkeznének”. Nem mennénk bele részletesebben a kurvaanyázásba, de ezek szerint már ő is a meghatározója annak, ki a magyar, s ezek szerint az nem igazán, aki Orbán kirakatcsapatáért nem rajong, vagy nem pisál érettük állva, s fennakadt szemekkel. Ilyen két élmény ért minket pénteken, egyszer önerőből szégyenkeztünk, másodjára fel lettünk szólítva erre.

De mindkettő magyarságunkat érinti, ez utóbbiról pedig csak annyit, ha Rossi úr szerint ezt kell tennünk, ám legyen, mert elérkeztünk arra a pontra – nem először és nem utoljára -, amikor ki kell mondanunk, ha ezek magyarok, akkor mi (vagy legalábbis én) nem vagyunk azok. Így minimálcélként, mert azért nem olyan könnyű ez a lemondás, azt kell kijelölni, hogy ebbéli státuszunkat visszaszerezzük. Ehhez viszont az az út, hogy a regnálókat elzavarjuk jó messzire, másképpen nem tudunk Európa szemébe nézni. Igaz, a sajátunkba sem.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
10 hozzászólás “Szégyelljük magunkat
  1. polyvitaplex szerint:

    Jó, hogy megemlítetted Rossit, teljesen meghülyült a manusz, mióta megkapta a magyar állampolgárságot, és magyarabb lett a magyaroknál.
    Naná, hogy a borzalmasan színvonaltanná züllesztett Nemzeti Sport rajong érte, és naponta idézi az aktuális közhelyeit (magyar fordításban, mert Rossinak természetesen csak a szíve magyar, az anyanyelve olasz).

    Ami a Nemzeti Konzultációt illeti, sajnos még nem kaptam meg. Innen is üzenném a T. kézbesítőnek, hogy ne késlekedjen annyit, mert az én türelmemnek is van határa.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Nemzethy inzultáció = fidesz kampány közpénzen, guruló milliárdok.

    NERnia krónikái: Nem sok országban úsznák meg a hatalmat bitorló bűnözők ezeket a jogos kritikákat, amivel az EU-s politikusok illetik az orbánékat. Itt kell élned, hogy elhidd. Szóval, teljesen mindegy mi a fidesz propaganda, hazugság, sárdobálás, itt élünk, az orrunk előtt történik minden. Már csak jól valagba kéne rúgni a dagadtat és a csapatát érte, hogy Moszkváig szálljanak. Nem rajtam múlik, illetve egyedül ehhez kevés vagyok. Szóval? Kinek drágább rongy megélhetése… A mai nap megint „jeles” lesz, ahol is megint újraválasztják a fidesz és az ország diktátorát, odacsőditett kesztyűbábok. :/

  3. miki1950 szerint:

    Szégyenkezzen az, akinek van szégyenkezni valója, nekem nincs miért, és még néhány milliónak sincs miért.
    Ezek nem veszik ugyan észre, de bizony úgy táncolnak, ahogy az EU fütyül és a pávatánc egyre inkább lejtmenetbe taszítja az országot, ahonnét nem lesz visszaút.
    Az agyament propagandájuk erre csak rátesz néhány lapáttal, gyorsítva az eroziót és újabb és újabb ellenállást generál az Unió valamennyi országában.
    A pária jelzőt fokoznám, de az nem hangozna jól magyarul.

  4. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Nos, akkor elmondom, mert el kell mondanom. Én nem azért tanultam Kievben, Drezdában, Münchenben , és jöttem haza a magyarságom felvállalva, hogy most a sz@ros náci csürhe miatt sunnyogjak. Nem, és a lanyaim se azért jöttek haza Olaszországból, Svájcból,Spanyol országból hogy szégyeljék magukat ezek miatt az utolsó alávaló gazember banda miatt.
    Nem. És bármikor szembe köpöm az összes hazaárulót, aki megkérdőjelezi bárki „magyarságát” politikai nézet miatt.
    Innen már csak egy lépés a Dávid-csillag viselése, vagy akár a holokauszt. Mi kell még, hogy ezt felfogjuk ? Vagy Európa felfogja mi történik nálunk ?? Tényleg muszály Auswitzig, Birkenauig, Dachauig menni ??

    Tényleg ez kell ennek az átkozott bandának ??

    Bocsánat, csak annyira egyirányú ez a náci- fideszcsürhe út, hogy tényleg hülye aki nem látja a végét…

    • Hun szerint:

      Te miről beszélsz? Zsidô reneszánsz van. Most kaptak azonnali 1,2 milliárdot a holokausz 80. évfordulójára rendezett ünnepségsorozatra. Ilyenkor nem bőgtök, hogy az eü-re kellene költeni, mint a stadionoknál? Ez motől is hasznos?

      • kovacs_ugynok szerint:

        Arról beszélt, hogy a tolvaj cigány banda akarja megmondani ki itt a magyar, és ki nem. Nem akartam így kifejezni magamat, de így már remélem érthető, megafonos elvtárs. :/

      • miki1950 szerint:

        A zsidózó náci szöveged nem ide való, próbállozz be inkább orbán valamelyik szennylapjánál -bár még ott se lenne mindenki vevő rá.

  5. Hun szerint:

    Egyetértek a szerzővel! Az ilyen gondolkodásúak valóban nem magyarok. Hát hajrá! Nyomás Bécsbe cukit nyitni, vagy Tel-Avivba, védeni (aka. elvenni) a (mások) hazát (hazáját). Az Orbán-Gyurcsány moslékkoalícióval együtt.

  6. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Hun !

    Ne keverd a dolgokat. Képletesen gondoltam, és hidd el nem vagyok se zsidó se árja, de voltam a koncentrációs táborokban, és éppen úgy sírtam értük.. Dee ennek, a nemzetből-magyarságból való kitagadásnak nagy árat fogunk fizetni.

    Sajnálom, remélem Te is átgondolod még..

    • repulo szerint:

      Sztem „ezek” a végső megoldást nem a lágerekben látják, legfeljebb otthon négy fal között.
      Inkább az egységes Orbán tudatú Magyarország megteremtésében, akit lehet megtérítenek, akit nem, az elég, ha tart a lágerek eljövetelétől. 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum