Gyerekhalál, stadion

A hét végén Tarnazsadányban meghalt egy öthónapos kislány, aki mindössze három kiló volt, amikor a teste nem bírt tovább az élettel. Az első hírek szerint éhen halt, amiből a teljes magyar sajtó azt a következtetést vonta le, hogy a szülei nem etették, vagy nem bírták etetni, aztán az derült ki, ők szerették volna, de a kicsi valami miatt nem vette magához az ételt. Ilyképp valóban, ha nem is éhen, de alultápláltság miatt adta fel a szervezete, az internet népe pedig felelősöket kezdett keresni gyerekorvosban és védőnőben, szerte a vidéken.

A történet, a tragédia így sem egészen tiszta, annyi derült ki, hogy azért némi köze van – ha nem is közvetlenül – a szegénységnek a gyerekhalálhoz, hiszen a család, ahol meghalt a baba, egy kis házacskában él, tizenketten összesen. Minden bizonnyal nincsenek egyedül az ebbéli létmóddal az országban, de róluk nem nagyon szólnak a híradások egészen addig, amíg ilyesmi nem történik. Különben csendben nyomorognak, és mindenféle felhajtás nélkül halnak meg, csak egy ilyen gyerektragédia irányítja rájuk a figyelmet ideig-óráig.

Ez a hír, ez a csecsemőhalál, bár nagyot ment a sajtóban, de nem akkorát, mint Orbán TikTok-videója, amely műfajt azért kell elszenvednünk, mert valami tévképzetek miatt az az ábránd, hogy az ilyen förtelmekkel lehet ifjú szavazókat szerezni. A szándék mindegy, a végeredmény a fontos, illetve a kívülálló hűvösségével annak tanulmányozása, mit akar üzenni a kedves vezető népe zsenge rétegének. Azaz, azoknak, akik nem halnak meg csecsemőkorukban, és így majd szavazhatnak is arra, hogy Orbán folytathassa.

Nem egy nagy újdonság, de mégis elborzasztó azt látni, hogy doktorminiszter urunknak nagy valószínűséggel egy futball labda van az agya helyén, és ez a jószág ott minden lényegest kitölt. Azoknak, akik megérték a felnőttkort, a kedves vezető azt üzente: „Oda-vissza 2-1, vezetjük a csoportot, a cséká lassan világklasszis és nehezebb bejutni a válogatott meccseire, mint egy Azahriah-koncertre. Szőllősi Györgynek lett igaza: nagyobb stadiont kellett volna tervezni és építeni.” – Érezzük a kényszeredett lazát a szövegben, de nem is ez.

A stadionról volna szó, mint a futball labda-agy központi eleméről, hogy nem elég ez a mostani, hogy nagyobb kellene vagy kellett volna, amivel egyrészt – mint kitetszik – Orbán országunk jelenlegi legégetőbb gondját hozta elő megint, illetve azt a dafke tudatot, amikor a kisvasutat akarta Bicskéig hosszabbítani, ha az akárkinek is nem tetszik. Ezek – stadion, kisvasút – olyan tárgyak, amik sokba kerülnek, s mivel az Unió pénzét más formában lopják el, Orbán hobbijára az adófizetők kínkeserves pénzét kell költeni. Pedig másra is lehetne.

Tarnazsadány A mi kis falunk voltaképp, ami sorozatban az állatorvos látja el az embereket, a valóságban viszont ebben a mi kis falunkban, ahol a szegény kislány meghalt, gyerekorvos nincsen. Kiderült, hogy a gyerekorvosnak, védőnőnek jelenteni kellett volna, ha látják a vészes alultápláltságot, de ez nem történt meg. A faluban egy háziorvos van, aki a gyerekeket is ellátja, a kisbaba ügye így sikkadt el egészen addig, míg a halála miatt ki nem tört a ribillió, de ettől ő föltámadni nem fog egyáltalán és soha már az idők végezetéig.

Vállaljuk a demagógia ódiumát, bár ebben addig azért nem megyünk el, hogy Orbán fojtotta volna meg enkezével a kisdedet, pedig képletesen erről is lehetne beszélni. Mert és ugyanis egy huszárvágással odáig is juthatnánk, ha nem épült volna száz stadion meg ezer – és ebben a kontextusban az összes fölösleges cifrálkodás és lopás benne foglaltatik -, akkor tán lett volna gyerekorvos Tarnazsadányban, és a kislánynak esélye lett volna az életben maradásra. Bár tudjuk, hogy a dolgok nem ilyen direkt módon függnek össze.

De azért valamennyire mégis. És ezen a ponton lehetne könyvtári hosszan sorolni azt, mi mindenre nem jutott pénz az elmúlt tizenhárom évben, amire juthatott volna. Ám inkább hobbira és szavazatszerzésre lett költve, propagandára, ami azt magyarázza el az embereknek, miért jó nekik, ami voltaképp rossz. Egészen addig, hogy már maguk is elhiszik, és amikor meghal a baba, csodálkoznak, hogyan fordulhatott ez elő velük. Így valahogy, ahogy leföstöttük, s ha nekilátnánk igazán, akkor a vásznunk végtelenné válna.