Mindig csak a más pénze

Kocsis Máté, úgy is, mint a parlamenti bátorak frakcióvezetője, nekiment Mártha Imrének, a Budapesti Közművek Zrt. vezérigazgatójának, annak milliós jutalma miatt. Az már csak hab a tortán, ínyenceknek való csemege, hogy mindezt gyurcsányozva tette meg, ami olyan ma már, mint valami népmesei díszítő elem vagy eposzi jelző, egyenesen mindenhonnan kihagyhatatlan. De nem ez, hanem az indoklás, miszerint a bátorak közt is legbátorabb frakcióvezető kifogásolta, hogy a vezérigazgató egyáltalán kapott valamit is.

Ez a kettejük csörtéje amúgy, és Mártha úr, meg is tette, amit megkövetelt a haza, azaz és mindenekelőtt kulturáltan ugyan, de nagyon keményen hajtotta el frakcióvezető elvtársat „egzisztencia-politikusnak” nevezve őt. És ekkor még azt kell látnunk, hogy ez módfelett finom fogalmazás, magunk egészen más jelzőt használtunk volna, de nem is vagyunk vezérigazgatók. De nem is emiatt elsősorban, hanem, mert nincs hozzá szakirányú végzettségünk, és éppen ebből a szempontból kapja meg a kérdést Kocsis et., hogy őneki mihez van.

Más szemszögből, hogy miért ugat bele abba, amihöz nem ért, de a csörte nem ezen zajlik, hanem a pénz miatt. És itt tehető fel a kérdés, ennek a Kocsisnak miért fáj a vezérigazgató pénze, ami szerinte jogtalan. S hogy messzebb most még ne menjünk, miért nem fáj neki a sajátja, belegondolt-e egyáltalán abba, mit tesz azért, hogy az adófizetők őt és a csürhéjét tejben-vajban fürösszék, holott nagy többségük ilyet nem is akar egyáltalán. Sőt, kifejezetten rühelli, midőn az adójából lubickol a frakcióvezető és bájos társai.

De nem is ez, hiszen, ha akarjuk, ha nem, erre még mondható, ez neki, illetve nekik jog szerint jár, ha azt a jogot maguk formálják és alakítják is a saját szájuk íze szerint és önmaguk hasznára. Na de a csókosok, rokonok és oligarchák, az összes sáska és ingyenélő a nemzet vején át Mészároson keresztül az összes többiig, akiknek se teljesítményük, se végzettségük, se semmilyük nincs, de mégis ezerszerese ömlik hozzájuk, mint a kifogásolt vezérigazgatóhoz, nos az igen delikát, hogy kívül esnek Kocsis et. érdeklődési és háborgási körén.

Kitetszik valahogyan, hogy ezeknek mindig a másik pénze fáj, mégpedig azért és amiatt, mert annak a másiknak a pénze is nem az ő zsebükben van, mert, ha ott lenne, már semmi se fájna, mi több, azt neveznék szüretnek. Tegnap, amikor Orbánról értekeztünk más ügy kapcsán, azt nem említettük az ökör-aljasságai közt, hogy kifogásolta az ukránoknak adott uniós pénzt, amivel szintén neki is az volt a baja, hogy nem az ő zsebében landol, ha az országra hivatkozik, akkor is, mert tudjuk, hogy az ország nem más, mint ő maga.

Ezt egy szempontból nevezhetnénk akár szimpla észérségnek is, a bűnök közé sorolható kapzsiságnak, de ez az egész azért ennél jóval több is. Az jelesül, hogy a Fidesz, annak ura, illetve annak élcsapata és kitartottjaik nem csak politikailag, hanem gazdaságilag is meg akarnak semmisíteni minden rajtuk kívül állót. Nem tűrnek a gazdaságban és gazdagságban meg mást, ezért is szednek el tulajdonosaiktól maffiamódszerekkel cégeket. Erre egyébként már külföldi cégek is panaszkodnak, egyelőre kevés eredménnyel.

Kocsis frakcióvezető nem szereti, ha jutalmat kap – van pénze – olyannak, akinek nem ők osztanak, mert akkor nem vehetnek hűséget és lojalitást, nem jön létre így nekik, a hatalmuknak és kétes jóindulatuknak kiszolgáltatott „nemzeti nagytőkés” kör, amely, ha kinyitja a száját, úgy járhat, mint Simicska. A saját zseben kívül erre kell a mindenki pénze is, de ezt is tudtuk eddig is. Viszont irritáló, amikor ilyen Kocsis-félék szólogtanak be olyanoknak, akiknek amúgy a cipőjét nem köthetnék be egyáltalán.

Márta úr egyébként elmondta Kocsisnak, amit megérdemelt: „Ha majd egyszer sikerül neki elvégezni az angliai Cambridge-i egyetemet (nekem ösztöndíjjal sikerült) és évtizedekig több ezer fős hazai és nemzetközi közmű társaságokat irányítani (volt tisztem vezetni többek között az MVM Csoportot, az Invitel Csoportot, jelenleg a Budapesti Közműveket) akkor érdemes lesz figyelni a gazdasági, cégvezetési ügyekkel kapcsolatos mondanivalójára”. – Most már csak az a szomorú kérdés, milyen formában jön a megtorlás. Mert jönni fog, ez hétszentség.