Magyar Álomvasutak

A Fidesz kínai cimborái nekiláttak prüszkölni, mert most kezdenek rájönni, hiába gyártják le az akkumulátoraikat a magyar ugaron – már ha egyáltalán -, nem lesz min és mivel elszállítani, mert a közlekedés, de kiváltképp a vasút romokban van. A legszebb az egészben, hogy a kínaiak a magyar kormánynál panaszkodtak a MÁV-ra, mintha nem Lázár miniszter egyszemélyben irányítaná már a magyar vasutat, ami ettől olyan is lett. Most azonban nem arról mesélnénk, hogy milyen vonat indul el, melyik nem és hány nem ér célba. A késések már nem is játszanak, mert ami késik az legalább működik, csak épp Európába nem jut el.

Lásd Bécs, ahol a magyar utasok páriákként kóvályoghatnak, mert az osztrákok nem viszik tovább a magyar vagonokat, lévén, nem lehet tudni, azok mikor futnak be – ha egyáltalán -, s miattuk nem borítják meg a komplett európai menetrendet. Amiről már értekeztünk egyszer, az most is igaz, hogy ez már egy működő szimbólum, miszerint egyre messzebb kerülünk a civilizált világtól Orbán és bájos csapata működése nyomán, amit most már a kínaiak is kezdenek tapasztalni, mert ilyen kuplerájhoz, ami itt van, még ők sincsenek – vagy épp ők egyáltalán nincsenek – szokva. A kommunizmusban rend van.

Ezek az akksigyárak, amelyek itt gombamód épülnének, Szijjártóval boltoltak, aki az elmúlt nyáron hetente jelentett be kettőt-hármat, haladva az Orbán által kijelölt úton, miszerint kies hazánk akkumulátorgyártó nagyhatalom lesz. Akkor is, ha ehhez nincsenek meg a feltételek, és akkor is, ha az ország beledöglik. A kínaiak most arra jöttek rá, hogy a szállítással baj lesz, mert nem megfelelő az infrastruktúra, azt azonban még nem tudják, az sem biztos, hogy a termeléshez lesz elég víz vagy áram, amivel kormányunk szintén nem törődött, mert az volt a lényeg, hogy Szijjártó bejelenthessen. Hogy lehessen püfölni a dobokat.

A dolgok azonban nem így mennek. Álom és valóság néha összetalálkozik, és mindig az utóbbi győz. A magyar vasút állapota egyébként a NER állatorvosi lova, ahol először került elő az a jelenség, hogy uralmuk alatt kilopták belőle a pénzt, és most egyszerre rohad rájuk minden. Ugyanebben a cipőben jár egyébként az egészségügy meg az oktatás is, csak azok miatt nem állnak neki ordítani a kínaiak, a magyarok meg nem szoktak ilyet, ők inkább csendesen és Orbánnal az ajkukon döglenek meg. Egyébként épp az aksik szállítása miatt kellett volna a Budapest-Belgrád vonal is, amely momentán úgy néz ki, soha nem készül el.

Mészáros építi, de az anyagokat és a munkásokat átvitték a győri vonalra, ami valami miatt Lázárnak most annyira fontos lett. De az a mókás, hogy kormányként a MÁV miatt a kínaiak meg hozzá fordulhatnak panasszal, s így találkoznak szembe a magyar valósággal. Ez pedig erőteljesen kiábrándító, a magyar vasútról nem épp ennek kapcsán, de mégis most jelentette ki valami Nagy Bálint államtitkár egy konferencián – ez is, ez a permanens konferencia, mint látszattevékenység, ahol ki lehet jelenteni -, szóval azt mondta ez a Nagy elvtárs, hogy a magyar vasút fejlesztésének forrásigénye túlmutat a magyar költségvetés keretein.

Az Isten pénze sem elég. Így értjük, ami is azt igazolja, hogy a szájukig ér már a sár, és az összeomlás kezdeteit látjuk. Mert úgy tűnik, a tanárok fizetésemelése, az egészségügy finanszírozása (a kórházaknak már százmilliárd adóssága van), egyáltalán az állam működtetése is túlmutat a magyar költségvetés keretein, tehát jogunkban áll föltenni a kérdést Orbánnak magunknak is: hol a pénz? Mert a jelek szerint nincsen sehol sem, illetve ismeretlen offshore számlákon jachtokban, röpcsikben és Hatvanpusztán, illetve ne álljunk neki tételesen felsorolni, mert karácsonyig se érnénk a végére, ki mindenki és mennyit lopott.

Ezt – hogy ezek tolvaj csürhe -, eddig is tudtuk, most azonban azt látjuk és tapasztaljuk, hogy emiatt most már az ország működőképessége forog kockán, a helyzet pedig élesedik, keresik a felelősöket és rágják szép lassan egymás torkát. Most Matolcsyét készülnek átharapni, és rá lesz kenve az összes szar, ahogyan a történésekből kitetszik, illetve újra előjött a lassan fél évszázada halott kommunisták felelőssége. Orbán előadásában ők a bűnösök a mostani hiányért, az emlegetett Nagy elvtárs szerint meg a vasút mostani szétrohadásáért is. Mindenki rossz, csak ők nem, ezt tudjuk, de ettől még nem lesz jobb.

Ettől még nem fog működni az ország, viszont jele sincs, hogy valami halovány elképzelésük lenne arról, ezt hogyan is kellene megoldani. Itt a kínai aksigyárosok szóltak először és most, hogy nem erről volt szó, amikor Petiminiszterrel lejattoltak, de ugyanígy az ország összes lakosa is háboroghatna, hogy ők sem erre adták a szavazatukat, nem ezt ígérték nekik. Igaz, semmit sem ígértek, csak annyit, hogy folytatják, és folytatták. Mindent elloptak, a lóvé elfogyott, és itt állunk lukas gatyában az ugar közepén. De repteret akarunk. Meg olimpiát. Meg Magyar Álomvasutakat, ahol a szar aksik szállíthatók. Föl kéne ébredni végre már.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Magyar Álomvasutak
  1. Ultron szerint:

    „…először került elő az a jelenség, hogy uralmuk alatt kilopták belőle a pénzt, és most egyszerre rohad rájuk minden.”

    Nem, kedves Rezeda, a minden nem rájuk rohad, hanem ránk, akik boltba járnánk, tanulnánk, gyógyulnánk, tömegközlekednénk.
    A tetőnyi szar, ami alól kiloptak minden tartóelemet, nem az Olümposzon tespedő tolvajok, hanem a földön csúszómászó, keményen dolgozó kisemberek, inasok és közjószágok nyakába fog szakadni. Arra rendkívüli precizitással ügyelnek az urak, hogy csakis olyan dolgokat szipolyozzanak ki és tegyenek tönkre, amelyek az ő isteni létüket nem érintik. Ök nem járnak boltba, a kölykeik a rothadó nyugaton okulnak milliókért, nekik márványpadlós VIP egészségügy jár, vonat helyett pedig jacht, helikopter meg 160 férőhelyes magán-utasszállító nemkormány repülőgép.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    De mi volt a terv, amikor az „annyitisér táskahordozó” lézerre bízta a csuti bojler a MÁV-ot? Végleg kicsinálni, kerül amibe kerül? Mert ez a fószer bármibe fog a lopáson kívül, csak még nagyobb kárt okoz.

    Egyszer már ugye volt némi fújás rája’, amikor Bécsbe küldték büntetésből bohócot csinálni magából. A MÁV után mi lesz a bünti? Megússza, vagy a fideszből is kivágják?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum