Pénz számolva, asszony verve

Akárha „Ember, most jövök a templomból”, úgy reagált miniszterelnökünk a riporteri kérdésre kétszer is. Először a jól ismert kappanhang azt mondta: „Jó reggelt”. Másodjára pedig „Szép napot” volt a felelet, ahogyan ment a páncélozott, géperejű járműből ki meg be a trikóra fölvett zakójában, akárha Feri bátyám slisszant volna át az ivóba. Ha még van nyitva olyan a falujában. Ámde ez nem bizonyos. Az viszont igen, hogy a nagyember fogdmegjei eltessékelték a kérdésekkel provokáló alakot azt vágva a fejéhez: „Személyvédelmi intézkedés keretén belül ideiglenes zárást alkalmazunk, kérem, ezt a vonalat ne lépje át”.

Budapesten, a Bakáts utcában történt a nem is annyira különös eset, hiszen a mikrofonnal okvetetlenkedő ember azért tudott provokálni, mert tudta azt, amit mi eddig nem, de most már igen, hogy a nagyember minden kedden reggel ide érkezik egy-egy órácskára. S a jelenlegi öltözete alapján nem Erdogant vagy Putyint fogadja itt titokban, hanem nagyon magánélet szaga van ennek az egésznek. Csak azt nem tudjuk, miért számolgatta miniszteres urunk a tízezreseit a titokzatos találkára haladva. Volnának delikát tippjeink, de akkor főbe lőnének minket, de nem a félelem tart vissza, hanem egy esetleges hosszú pereskedés.

A rossebnek sincs kedve bíróságra szaladgálni, így az értelmezést – trikó, kialvatlan tekintet, tízezresek „olvasgatása” – milyen tevékenységhez lehet kötni. De nem is ez, hanem a fekete-fehér leplezetlenség doktorminiszter urunk pitiáner kisszerűségéről, amely a TEK védelmében ilyen megközelíthetetlen nagyság álcáját ölti magára. Mindezt azonban nem kell különösebben bemutatnunk, momentán azonban az a nagy kérdés, honnan ez a hirtelen vonzódás a kápéhez. Mert, mint emlékezhetünk az éppen Orbán közelsége miatt egy hollywoodi álomban élő Petiminiszter is azt jelentette ki a minap, hogy „készpénz csakis”. Minden esetben.

Pár tízezrest gyűrögetett egyébként a nagyember, aki bérből és fizetésből él, emellett szaki is, valamint totálisan vagyontalan, mint azt évente egyszer megtudjuk. Alig múlt el a hó közepe, de már közelít a vége, ami a hozzánk hasonlatos nagyember számára is bizonyára olyan kínokkal jár, mint az átlagmagyarnak, hogy azt számolgatja, gyógyszert vegyen vagy zsömlét. A nagyember tekintete is ilyesmi kínokról tanúskodik, a gyűrött trikó a zakó, alatt, ami sokkal autentikusabb lenne, ha ilyen áttört, szellőzős fajta volna, hogy tökéletes legyen a dizájn. A trottyos gatyák után azonban ezen sem lepődünk meg egyáltalán.

Mindemellett furdalja az embert, meg az újságírókat is a kíváncsiság, mi ez a titkos túra kedd reggelenként, amire a sajtófőnök válaszolt, aki a nagyember kijövetelekor már ott volt, mivel valószínűleg riasztották. Az ő válasza egy értelmezhetetlen mondat arra az érdeklődésre, mit keres a miniszterelnök sajtófőnöke a miniszterelnök magánprogramján: „a sajtófőnöki jelenlétet a nem nyilvános program nem nyilvános jellegének megőrzésében való közreműködés indokolhatja”. Mondhatta volna azt is, segítek hazudni, de ez azt tételezné, hogy valamilyen értelmes mondat eljhagyja ezeknek a száját.

Ilyen veszély azonban minket egyáltalán nem fenyeget, az viszont érdekelne minket, Anikóm asszony tud-e a túrákról, s ha igen, mi a véleménye róla, vagy már ilyenje nincs egyáltalán neki sem. Mert megtudta volna ő is, mi is, ha arra a rugóra járt volna a közlés, mint miséről jövet, hogy „Ember, most jövök a templomból”, mint büszke állítás, a mostani titkolózás tehát azt mutatja, olyan tevékenység folyt vagy történt, ami ártana a szavazatoknak, mert amúgy kis túlzással ma már arról is posztok születnek, ha a nagyember kitörli az arschát. S egyedül, nem sajtófőnöki segítséggel. Ami egyáltalán nem mindegy.

Pörgette hát a pénzét, a tízezreseit hősünk most aktuálisan, fogdmegjei pedig személyvédelmi intézkedés keretén belül ideiglenes zárást alkalmaztak, azaz, igyekeztek hermetikusan elzárni a külvilágtól a nagyembert, aki fél. S a kezében a gyűrögetett tízezresek ellenére, végtelen hatalma ellenére nem élvezi az életet, ahogyan viszont mi sem. De mi nem vagyunk paranoiás diktátorok, ami azonban Orbán igen, s ez az egész jelenet is csak erre újabb bizonyság. Valamint még arra, amit amúgy is tudtunk eddig is, hogy sudribunkó a lelkem, és lehangoló látni, hogy ez az alak akar Európa ura lenni, ami viszont nem lesz. Trikóban pláne.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Pénz számolva, asszony verve
  1. KKO szerint:

    Írtál 1 oldalnyi semmit pocsék, vérlázító címmel…

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Amikor a csuti kappan felveszi a legjobb „levagyszarvaadófizető” pofát, az ilyen utcai arcos, újságíró elől slisszolós helyzetekben, új értelmet nyer a „baromarcú” kifejezés.

    Nem kötelező ám senkinek miniszterelnöknek lenni! Aztán a lőtéri kutyát nem fogja érdekelni a véleménye a csuti kappannak, hogy hol a befizetett adónk, és senki nem fogja zaklatni ezzel. Magánéletet szeretne? Mondjon le! Bár szerintem akkor se lesz magánélete, ott a Csillagban, és ezt őkelme is nagyon jól tudja, azért is ilyen morcos. :/

  3. kovacs_ugynok szerint:

    „Személyvédelmi intézkedés keretén belül ideiglenes zárást alkalmazunk, kérem, ezt a vonalat ne lépje át”

    „a sajtófőnöki jelenlétet a nem nyilvános program nem nyilvános jellegének megőrzésében való közreműködés indokolhatja”

    „Ezek” szerintem nem is magyarok. Ilyenkor a fejükbe épített Google fordító lép működésbe, és röptében fordít oroszról. Mi meg nem értjük mit is akart mondani. :/

  4. repulo szerint:

    Biztosan rénszarvas agancs fürdőket vesz, egy türk keresztény sámán celebrálásával.

  5. Jane Doe szerint:

    Don Vétó Karmelító személyesen szedi a védelmi pénzt…

  6. polyvitaplex szerint:

    Nem értem, miért ő megy a Bakáts utcába, miért nem a Bakáts utcai lakó megy a Karmelitába.

  7. miki1950 szerint:

    Ez az aktus orbán magánügye lenne, ha mint pl. a svéd miniszterelnök példáját követve biciklivel vagy gyalogosan egyedül, állami kíséret nélkül keresne fel magánlakcímen magánszemélyt.
    Mivel orbánnak is jogában áll tanácsadókat tartani és megfizetni, úgy gondolom, hogy mivel a delphoi jósda már rég bezárt, keresett egy másikat, mivel mostanság igen nagy szükségét érzi szolgáltatásainak igénybevételre.
    Legyünk szolidárisak és megértők eme igénye iránt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum