Csúcs ez a demográfia

Mikor mi: vagy neonáci csődület, vagy most épp demográfiai csúcs van minálunk. Majdnem ugyanolyan résztvevőkkel, de ez nem is érdekes igazán. Sokadik csúcs ez már a népesedésről, aminek az az íve, hogy nem feltétlenül emiatt és azóta, de folyamatosan csökken Magyarországon a születések száma. Összefoglalva tehát, lópikulát se ér ez a csúcs, mert nem beszélni kellene róla, hanem csinálni. Vagy inkább, mert maga Novák Katalin nacsasszony, aki a megnyitó beszédet mondta, fogalmazott úgy, hogy a „családok a szabadságharcukat vívják” – amire majd visszatérünk -, illik hát ide a szlogen a boldogabb időkből: Love, not War!

Ilyet azonban Novák Katalin nem tud. Mert ahogyan a születések száma folyamatosan csökken, akképp kapaszkodott felfelé a nacsasszony az uborkafán, hogy most, a megnyitó beszédével elérjen önmaga ormaira. Kétségek nélkül jelenthető ki, hogy én már sok ökörséget hallottam egyre hosszabb életem során, de ez, amiket most Novák összedelirált, a dobogón vagy épp annak legfelső fokán van. De nem is azért tartja Orbán, hogy okos legyen vagy éppen szép, hanem a bábszínház kiöblösítése, amikor a direktívákat adja elő a maga nyelvén, amit igazán nem kellene. Meg a hatvannégy fog se, de ez már esztétikum.

Érzékeny vagyok dolgokra, így éppen arra is, amikor Novák nacsasszony a legváratlanabb helyeken és időkben hozakodik elő a három gyerekével és a szuper férjével, valamint azzal, mióta házas. Előadta már mindezt Afrikában is, ott is kiakadtak tőle, engemet azonban azért zavar, mert hiába tartja a köz ügyének mindezt, mert nem az. Nem kell az orrunk alá dörgölni, az ilyesmi nem érdem és nem teljesítmény, állapot, ami valami miatt bekövetkezett, emiatt nem fogjuk szeretni őt, mint ahogyan megvetésünk is más miatt sújtja. Nem tetszik, hogy zsinórmétéknek hiszi magát, mint ahogyan az sem, ha a pártja is.

Előszeretettel akarják megmondani, hogyan éljenek az alattvalók, mi a jó és mi a rossz, s momentán olybá tűnik, hogy akinek nincsen három gyereke, az nem méltó hozzájuk, sem önmagához. Ez a szabadságharc, amit a magyar családok vívnak, ez érdekes azonban, mert nem tudható, ki ellen kell nekik vívniuk, miért és hogyan. Ha ugyanis a kormány annyira családbarát, mint amennyire nem az, akkor nem világos, ki ellen kell hadba vonulnia a magyar családoknak, ha nem épp a kormány ellen, mert más ellenség nem sejlik föl a képzelt csatamezőn. Hacsak nem a Gyurcsány megint.

Amire történik is lájtos utalás, ugyanis mindannyiunk Katikája előadta, hogy amikor az ő három, saját bejáratú gyermeke született (zárójelben: a szoci kormányok idejében) családellenes időket éltek. Mindezt ezzel támasztotta alá: „nőttek a családok anyagi terhei, megszűnt az alig megszokott biztonságérzet, egyre kevesebben vállaltak gyermeket”. Ekkor ugrik be, hogy itt voltaképp a Fidesz kormányzásról beszél, mint ahogyan a tizenkét pontja – mert az is lett neki – majd mindegyikében is, amiket sorol, hogy kellenének, mert ezek szerint tizenhárom év kormányzás után sincsenek. Akkor most majd ettől a csúcstól lesznek.

Ha azonban ez a tizenkét pont szóba került, kiemelünk közülük egyet, mégpedig a másodikat, aminél többet igazából nem is kellett volna sorolnia. Ez pedig így hangzik: „Aki kislánynak született, nőhessen fel lányként, aki kisfiúnak, fiúként.” Arra szeretném megkérni a nagyérdeműt, hogy fogja meg a söröm, amíg kifújom magam azon merengve, mi a baja ennek a nőnek, mit szívott a párttagságin kívül, hogy nekilátott itt megint képletesen fóliázni és bugyogókban matatni. Illetve arra nézvést kérnék csak egy rohadt példát, miszerint bármely kisfiúnak meg lett volna tiltva, hogy nagyfiú lehessen belőle.

Itt érkezünk el ahhoz a sajnálatos ponthoz, hogy Novák nacsasszony demográfia ürügyén is uszít, viszont oda is eljutunk, ami a vég maga, hogy mindezért erős tapsot kapott a megjelentektől. Persze mondott még sok más baromságot is, amivel a kézverdesést kiérdemelte, s ha most megint azt kapnám a képembe, kit érdekel, miket beszél ez a luvnya, amikor vannak sokkal nagyobb bajok is, arra kell felhívnom a lanyhuló figyelmet, minden mindennel összefügg, olyan ez a fideszizmus, ez a jóféle fasizmus, mint egy nagy, elcseszett kirakós, hogy miden darabja arra van, hogy a végén összeálljon a lényeg: egy halom szar.