Bunkó-e Lázár János?

Az a malőr esett meg nemrég, az az aprócska baleset, hogy a Budapest-Hegyeshalom vasútvonalon sebességkorlátozást kellett bevezetni egy szakaszon, lévén, úgy szétrohadt a pálya, hogy különben bajok lehetnének, amelyekbe jobb bele sem gondolni. Ettől a korlátozástól aztán megborult néhány menetrend, a vonatok ott döcörésznek, akárha Thomas a gőzmozdony, és ez nem vet jó fényt kies hazánkra. Mert mindenféle masiniszták, akik a rothadó nyugatról erre keverednek, még rájönnek, rájönnének, jobb volna kétökrös szekéren haladni a magyari Mordorban. Azaz, kiderülne, hogy kilóg a seggünk a lukas gatyánkból.

Valami ilyen lehetett, ami Lázár Jánost zavarhatta ebben az afférban. Vagy az, hogy ez szívének oly kedves vasúti vonal, mert ezen jár Bécsbe migránsos filmeket forgatni, vagy valami más. De az indokoltnál hangosabban és érzelmesebben reagált a történésekre, s mint Orbántól erre a célra (is) felkent gauleiter, ráförmedt a MÁV vezetőire, ne nyüszögjenek és panaszkodjanak, hanem tegyék, amire utasította őket. Azaz, ragadjanak csákányt, és tegyék rendbe azt a nyüves vasúti vonalat. Úgy hangzott ez az egész felszólítás, mint amikor Virág elvtárs követelte a sódert és a kavicsot a föld alól is előteremtve parancsolva azokat.

Még annyit a történet ezen szeletéhez, hogy a MÁV vezetői azért nyafogtak, mert pénz kellene a munkálatokhoz – illetve kellett volna már előtte is -, ilyen készsége azonban a magyar vasutaknak közkeletűen nincsen. Ez látszik amúgy a MÁV vonatainak általános állapotán, amelyek vagy el sem indulnak már, vagy meg sem érkeznek, illetve, ha mégis, akkor valami más idősíkon és dimenzióban. A többi baj azonban Lázárnak nem fáj, csak ez az egy. De ez látványosan, és ezért jogos a feltételezés, hogy Béccsel lehet kapcsolatban ez az erős érzelmi töltet a fentebb emlegetett okok és indokok miatt.

Fekete-Győr András azonban Lázár ilyetén fölhorgadását hallva, amikor úgy beszélt a MÁV vezéreivel, mintha kapcák volnának a poros csizmájában, egészen egyszerűen azt jelentette ki, hogy „Lázár János bunkó”, és most ezen kell nekünk – illetve a folyományain – tűnődni kicsinyég. Hiszen Fekete-Győr ezzel a jelzővel egy keresztet, billogot vagy stigmát rakott Lázárra. Ott virít a homlokán a bélyeg, miszerint bunkó volna, de jelentéstanilag nem egyértelmű, ez a jelző mit takar, illetve mivel lehet kiérdemelni, milyen tulajdonságok és cselekedetek szükségesek hozzá. Az egyesben az általánost keressük tehát megint.

No most, utolsó emlékeink szerint ilyen határozottan kijelenteni ezt a fogalmat a Már megint dühbe jövünk című Bud Spencer filmben hallottuk, mikor is a bandavezér mondta többször is a málé bandatagnak „Bunkó vagy Bugsy” – mint emlékezhetünk. Éppen ezért, ennek az inkriminált Bugsynak megláttuk az észbéli képességeit, a bamba ábrázatát, a hülye vigyorát, s azt is, hogy a jelzőt megjegyezte, és a végén már nem is kellett a képébe mázolni, csak föltenni a kérdést, miszerint „tudod, mi vagy Bugsy”, és válaszolt is rá önmaga: „tudom, főnök, bunkó”. Lázár például erre a szintre nem fog eljutni, de ő nem is filmbéli alak.

Hús-vér formájában van itt nekünk, és meglátásunk szerint ha azért nem is jelenthető ki róla Fekete-Győr állítása, mert a MÁV vezérekkel pattog, korábbról, amikor közzé tette a tételét, miszerint „akinek nincs semmije, az annyit is ér”, már sokkal inkább mondható lett volna róla. Akkoriban azonban ezt elfeledtük, mert szóhoz sem jutottunk a meglepetéstől. Voltaképp azóta sem, ám ebbe belegondolva mégis igaza lehet Fekete-Győrnek, de a mániánkat, hogy a tágabb kör felé haladjunk elmélkedésünkben, nem tudjuk levetkőzni sehogyan, és eszünkbe jut például Menczer államtitkár meg az összes többi alak.

Mészárosról most nem beszélünk, mert ő e szempontból egy külön univerzum. De Szijjártó hőbörgéseit már fölemlegethetnénk, és sorolhatnánk a példákat végeláthatatlanul, eljutva egészen Orbán Viktorig magáig. Ha az ő kapcsán egyébre nem is gondolunk, mint a mostanság terjesztett hét törvényére, azok szellemiségére és tartalmára, akkor sokkal inkább tűnik Bugsynak, mint Lázár, és ezen a ponton jutunk el oda, hogy nagy valószínűséggel bunkó ez mind. Ki így, ki pediglen úgy, de kiérdemlik a jelzőt, ahogyan kórusban vonyítják az Orbán által előírt primitív tételeket, s ezen a ponton látjuk, egy brancs ez. Most zabálják meg a gombócot épp.