Mire gondolt Gulyás Gergely vajon?

Meghalt hát a Prigozsin. Ezt, mondjuk, már akkor lehetett tudni, amikor annak idején egyáltalán megfordult a fejében, hogy Moszkva ellen indul. Amikor az első lépést megtette, már halálra volt ítélve. Egyetlen dolog volt kérdéses, ezt mikor, hol és hogyan fogják végrehajtani.

Kiderült két napja, hogy repülőgépbaleset általi kivégzés volt a rendelkezés, de ugyanígy lehetett volna véletlen kizuhanás valamely ház emeletéről, valami fura mérgezés, autóbaleset vagy akármi. Putyin emberei nem válogatnak a módszerekben, mondhatni, minden előfordulhat, csak a saját képzeletük szab határt a gyilkolásnak.

Senki nincs biztonságban sehol, legyen a világ akármely eldugott pontján. S bár Putyin elvtárs a televízión keresztül nyilvánított részvétet Prigozsin családjának a nagy veszteség után, ami annak újabb ékes bizonyítéka, hogyan intézi ő a dolgokat, ma nem erről fogunk diskurálni. De itt épp beöltik, a mi kedves vezetőnk is milyen reszketésektől gyötörve és hajtva teljesíti Moszkva minden óhaját. Zsarolásról szól a legendárium, de mint kitetszik, a nyomorult élet féltése is benne lehet a pakliban.

Így jár az, aki nem válogatja meg a barátait, illetve, ha még egy magánál is elvetemültebb bűnözővel kezd. Elindul a determináció.

Mindez azonban csak az alapállapot, amit mi piros masnival átkötve kapunk meg, de olykor lehullanak a díszletek. Ilyen alkalmak a kormányinfók, amelyeken, ha nem is magától értetődően, sőt, inkább balesetszerűen, de mód nyílik néhanap kérdezni is a hatalomtól, amely ezen előadásokon a jól táplált napközis, Gulyás miniszter alakjában jelenik meg a nyilvánosság előtt. Külön öröm mindenféle érdeklődésekkel provokálni őt, ami mókákból egészen váratlan, tanulságos, de összességében mindig elborzasztó előadások születnek, mint ahogyan most is.

A mű címe a mire gondolt Gulyás Gergely lehetne. Igazából nem kérdőjellel.

Hanem felkiáltó vonalkával, alatta a pötty, de nézzük, miből élünk. Napközisünk megkapta a kérdését, miszerint „mire gondolt” Prigozsin halálhíre kapcsán, amire azt felelte: „Nagyon nem lepődtem meg a hír hallatán”.

Nocsak, kapta fel a fejét erre ott mind az ellenséges sajtó, és elkezdték szorongatni Gulyás miniszter képletes tökeit, hogy akkor mesélné el bővebben is ezt a nem meglepődést és annak okait. Szó szerint ilyen diskurzus zajlott a pompás eseményen:

  • „A Prigozsin repülőgép-baleset kapcsán azt mondta, hogy nagyon nem lepődött meg. Kifejtené, hogy mire gondolt? Műszaki hiba, szabotázs, merénylet?
  • Amire önök is.
  • Én tudom, hogy én mire gondoltam, de az érdekelne, hogy ön mire gondolt
  • Mondom, én is arra.”

Ilyenkor szokás azt mondani mintegy leütve a magas labdát, hogy nincs több kérdés, és ez alkalommal tényleg nincsen. Ez itt kedveseim, egy balladai tömörségű (elhallgatások, utalások, és egyebek) vallomás, és akkor most vagy éppen ezért irodalomórásat játszunk, hogy kiderítsük, mire gondolt a költő, amikor mindez megszületett.

Először dramatizáljuk a folytatást, amit a hiányosan elibénk tárt párbeszéd feltételez, kiegészítve a fentebbi jelenetet:

  • A Prigozsin repülőgép-baleset kapcsán azt mondta, hogy nagyon nem lepődött meg. Kifejtené, hogy mire gondolt? Műszaki hiba, szabotázs, merénylet?
  • Amire önök is.
  • Én tudom, hogy én mire gondoltam, de az érdekelne, hogy ön mire gondolt
  • Mondom, én is arra.
  • Én arra gondolok, hogy Putyin egy elcseszett pszichopata gyilkos despota, aki mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkol le embereket, amennyiben ezt a vélt vagy valós érdekei miatt szükségesnek tartja, és arra, hogy a húha anyád, Gulyás.
  • Igen, szerintem is a hűha anyámat.

Tetszenek látni, milyen egyszerű ez, de lehet még egyértelműbbé tenni.

Itt az történt, hogy Gulyás bevallotta, egy gyilkossal üzletelnek, az ő akaratától teszik függővé a magyar kőolaj- és földgázellátást, a magyar atomenergiát. Mindemellett olyan hazugságokkal tömik a magyarok fejét, amelyek ezt a gyilkos hatalmat és annak gyilkos vezetőjét tüntetik fel jobb színben. Gulyás ezzel ismerte be, hogy tudatosan árulják el Magyarországot és a magyar népet, előre megfontoltan seftelnek gyilkosokkal, és mindezek elfedése érdekében szándékosan hazudnak bele a magyarok arcába azok adóforintjaiból.

Íme, hölgyeim és uraim, kedves barátaim a NER vallomása tekintetes bíróság híján előttünk.

De még mindig a helyükön vannak. Gulyás is és a gazdája is, ám voltaképp itt már több kérdés nincsen. Egy gondolat bánt azonban engemet: nem az ágyak meg a párnák, hanem a Gulyásnál is porbafingóbb organizmusok tudata akkor, amikor ezt hallották, amikor ezzel szembesültek. Mit fogtak föl ebből az egészből, ha fölfogtak valamit is egyáltalán, azaz, mire gondolnak ilyenkor, ha képesek ebben a tébolydában még ilyen megterhelő tevékenységre.

Vagy már minden mindegy.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Mire gondolt Gulyás Gergely vajon?
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Az, hogy orbán ladyboya mire gondolt, megtudjuk ha elmondja. Ha meg nem mondja el akkor tartsa meg magának, bekaphatja. Illetve, ez csak átvitt értelemben értendő, mivel ÉN nem vagyok meleg, és nem szeretnék kellemes perceket okozni a fülesgulyásnak. Továbbá, csináljon kistesót magának! :/

  2. Ultron szerint:

    Ez az „arra gondoltam, amire önök is” az új „boldog karácsonyt”?

    Igazából megkérdezhetnék tőle azt is, a stricije miért teszi tönkre az országot, arra is mondhatná, „azért, amire ön is gondol.”

    • hj szerint:

      Igen, ez a válasz a redizájnolt „boldog karácsonyt”, mert az túl szezonális. Sőt, ez már nemcsak egy keresztény, hanem egy buddhista vagy muszlim kérdezőnek is értelmezhető.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum