Szoptatási tanácsok

Egy magyar édesanya emlékezett még Novák Katalinra abból az időből, amikor popsitörlővel pucolta az ablakot a családvédelem nevében. Illetve hallja ma is a hangokat mindenünnen a család mindenek felett valóságáról (az apa férfi, az anya nő), hogy megvédik őket. A Fidesz cakumpakk, csak a családokért él, éppen azért a magyar édesanya levelet intézett a kijelölt Sándor-palotához. Abbéli érdeklődését fejezte ki, nem úgy, ahogyan én prezentálom, de a lényeget és a felgondolásokat tekintve mégis, hogy mi az anyám valagáért kellett a legnépszerűbb babatápszerek állami támogatását csökkenteni.

Ezek így lassan a megfizethetetlen kategória, a kisded pedig csak nem ehet két pofára velős pacalt, ergo kell neki az a nyüves tápszer, amire rámegy közjószág édes szülőjének a gatyája is. A családokért teljes szívvel dolgozó, úgyszólván értük élő Novák Sándor-palota azonban nem válaszolt a magyar édesanyának, mert épp teheneket adott át valahol Afrikában, azaz, magasabb szempontok vezették őtet. Így tovább passzolta a levelet benne a kérdéssel Pintér minisztériumának. A belügyér már annyi mindenhez is ért, hogy ez meg se kottyan neki, így gondoskodott a válaszról, igaz, nem sk., de mégis.

Képen is fújhatta volna a magyar édesanyát egy kis könnygázzal, hogy kérdésekkel provokál, de megkönyörült rajta. Egy államtitkárhelyettes, ráadásul nőnemű lett megbízva azzal, hogy a magyar anya nyomorát gondozza. Nem kerülgetjük a forró kását, hanem in medias res meséljük el, hogy a nőnemű államtitkár válaszában a szoptatás fontosságáról értekezett, hogy az milyen hasznos a közjószágnak, és csak pénzbe sem kerül. No most, nem vagyok egy védőnő, akikkel most szórakozik a hatalom majdnem a tanárok módján, de annyit tapasztalatból tudok, van az úgy, hogy nem tud szoptatni a magyar anya.

Ennek több oka is lehet, a legközönségesebb, hogy nincs elég teje, vagy egyáltalán nincsen, de a nőnemű államtitkár helyettes a jelek szerint erről nem igazán hallott, illetve annyit igen, hogy anyatej vételezéséhez (meghatározott feltételek mellett) kapható támogatás, de, hogy melyek ezek a feltételek, arról egy rohadt szó nem esik. Arról viszont igen, hogy vannak olyan tápszerek, amelyeknek állítólag nem ment fel az ára, de azt meg nem igazán szeretik a magyar anyák. Ezek szerint tápszerben is van farhát, nem ártana megjegyezni, a lényeg azonban egy, a magyar anya el lett hajtva a gondjával, mert megvédjük a gyermekeinket.

Pedig nem ártana megbecsülni a magyar anyákat (nem csak jelszavakban), mert elég különös a helyzet e téren is. Annyi van csak, hogy a védőnői hálózatot szétcseszték, mint már voltak ők emlegetve, szülni a hírek alapján általában munkaidőben lehet, este meg hétvégén nem, mert nincsen orvos, ahogyan, ha mégis megszületik az a gyerek, gyerekorvos is alig. Mindebből kitetszik, nagy kaland és nagy kihívás szülővé válni Neriában, mindemelett nem akarnám ezt túlragozni, csak azért hoztam elő, mert példa ez is arra, hogy a szavakon kívül itt semmi nem történik az anyákért és a gyerekekért.

Ha tápszert akarsz, kioktatnak a szoptatásról, ugyanakkor az az elborzasztó, hogy ez az általános minta. Generálják a problémákat, de egyet sem oldanak meg, köznyelven ezt úgy mondják a kocsmában, hogy amihez hozzányúlnak, az szarrá válik a kezükben, és a nagy egészet nézve az országhoz is hozzányúltak, de még mennyire, de nem ismétlem meg a végeredményt. Mindezt tudjuk, ám mindemellett kínjainkat az is gyarapítja, mint a hivatkozott magyar anyáét, hogy emellett még ki is vagyunk oktatva. Úgy nagy általánosságban mindenről és mindenkitől, akit a hatalom szele egy kicsit is megcsapott.

Viszont nem értik, miért nem szülnek a magyarok, miért fogyunk el. Nem értik, mitől bazi nagy az infláció, hogy miért kap ki a Fradijuk, rohadnak le a vonatok, miért nem működik az egészségügy, mi a baja a tanároknak, föl nem foghatják, miért nem küld pénzt Brüsszel, egyáltalán, hogyan ment tönkre az ország, de legalább kormányozni tudnak. Vagy pediglen nem. De duma, az van. Annyi duma van a lapjaikban a rádióikban és a tévéikben, az óriásplakátokon, a Facebookon meg az anyám valagán is, hogy a jelek szerint nem csak mi szédülünk bele, hanem ők is. Szoptatási tanácsok, cseszmeg, az eszem megáll.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Szoptatási tanácsok
  1. Ultron szerint:

    Én is szívesen adok szoptatási tanácsokat a teljes ner köteléknek.
    Kezdetnek pl. lesz*phat az összes…

  2. Fáradt szerint:

    „a magyar édesanya levelet intézett a kijelölt Sándor-palotához”

    Itt a lényeg. A magyar biztonságot akar, nem szabadságot. Az túl kényelmetlen, meg felelősséget is kellene vállalni. Forduljunk inkább a naccságosékhoz, majd a főhajjakendek megmondják, hogy mit kell csinálni!
    Aki gyerekként viselkedik, az ne csodálkozzon, ha úgy is kezelik. Kioktatják, lekezelik, semmibe veszik. Mi meg hagyjuk. Önzésből, gyávaságból, konformizmusból.
    A magyar nép vagy felnő végre, vagy eltűnik Európából, középút nincs. A fidesszel nincs.

  3. kovacs_ugynok szerint:

    Az „emberarcú szocializmusból” 33 év alatt így vitt minket a csuti vajda a baromarcú nemzethy szocializmusba…
    A fideszes garnitúrán kívül már nem sok „rendszer” „váltó” prolitikus maradt.

    Megint magam ismételjem? Nem picsogni kéne, meg leveleket írogatni, hanem elzavarni az orbán maffiát, a jelenlegi politikai garnitúrával együtt! Ehhez meg csak egy út vezet, össze kell fogni, alulról szervezve (nem Bp.-ről), nekünk magyaroknak.

    Apropó, pár napja a házmester 2 havi „tisztelet” „díjának” megfelelő összegre büntette a novákelődöt „cigánybűnözőzés” miatt. Valami 5.2 millára (havi 2.6 milla???). Hát én még valami 1.3 millánál lemaradtam, ezeknek a semmirekellő ogy. képviselők illetményénél. Kidobott pénz. Mondom, hogy fogjunk már össze, és zavarjuk el ezeket az ingyenélőket, a fideszes bűnözőkkel együtt!

    Ja, és az illetmény nem lehetne több, mint az átlagbér 2.5-szöröse. Ha benne van valami bigottságban, azért meg nem jár plusz pénz. Vegye megtiszteltetésnek, hogy értünk dolgozhat a parasztja! Amelyik meg nem akar dolgozni, keresünk helyette mást. :/

  4. Anarchista szerint:

    Az is ront a problémát, hogy a magyarok még mindig – ennyi arculköpés után is – „levelet intéznek, alázatosan kérelmeznek, udvariasan kifogásolnak” stb. Egyszóval alattvalóként fordulnak ezekhez a szarzsákokhoz.
    Ez a legszörnyűbb tévedés, ami nem vezet sehova! Ezekkel a disznókkal beleértve az utolsó fideszes polgármestert is nem tárgyalni kell! Nem kérdezni kell tőlük!
    Ezt mindenki tudja, érzi csak hiányzik az elszántság, a bátorság és az akarat. Addig is meglepődik a lekezelő arcátlanságon és cinizmuson. Mit várnak? Mellesleg a 3 millió szavazójuk sem tévedésből adta rájuk a voksát. Ők is erre szavaztak. Velük is érdemes lenne egy kicsit „elbeszélgetni”!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum