Magyarország elárulása

Feltételeztem, bár nem volt nagy merészség, hogy amikor Szijjártó azzal búcsúzott a lakájmédiás pincsijeitől, hogy „most megindulok Kínába”, zsebében egy akkumulátorgyárral fog hazatérni megint. Kishitű voltam, és alábecsültem petiminisztert, mert kettő lett belőle. Büszkeséggel és határtalan megelégedéssel közölte az újabb óriási sikert azon az úton, hogy a kínaiak szemétlerakóhelye lesz Magyarország, amire viszont senki nem kérte, és senki nem adott sem neki, sem a Fidesznek felhatalmazást.

Mi több, sőt, különösképp, ezzel szemben elég erős a tiltakozás mindenütt, ahová ezeket az energia-, és vízzabáló készségeket telepíteni és építeni kívánják, de a mindig hivatkozott magyar emberekkel, mint akiért élnek állítólag, egyáltalán nem törődnek. Sőt, el akarják hallgattatni őket. Már közmeghallgatást is online tartanak, telefonon lehet kérdéseket feltenni, amelyekre aztán Youtube-on válaszolnak. Ezzel nem az a legnagyobb baj, hogy nem igazán lehet közmeghallgatásnak nevezni, hanem az, nem mernek az emberek szemébe nézni.

Ez amúgy lelkiismeretet tételezne, de nem az, csak ennyi kellemetlenséget sem akarnak vállalni, a nyűgöt, hogy magyarázkodni kell arról, amit már mindenképp eldöntöttek, és a lényeg tán ezen van. Hogy azt csinálnak, amit csak akarnak. És leginkább arra kellene rájönnünk – bár erősen sejtjük –, mi az oka és indoka, hogy a magyar nép érdeke és akarata ellen kormányoznak, miközben permanens a hazugság arról, nekik ki az első. Nem az ország és nem annak lakói, akik csak számok egy mocskos képletben.

A legnagyobb tiltakozásra számítható dolgokat ezen felül sunyiban is csinálják, ahogy csak véletlenül derült ki az is, hogy szintén kínaiak által építendő méreglerakatot terveznek Budapestre, amiről nem, hogy megkérdezték volna az érintetteket, hanem a hátuk mögött boltoltak, mert okkal feltételezték a felháborodást. Hogy most Karácsony főpolgármester tűzoltómunkával akarja ezt megakadályozni, az egy dolog, ha nagyon akarják, nem sikerül neki, a rendeleti kormányzással egy nap alatt lehet annak is keresztbe tenni.

Egyébiránt a Szijjártó által most bejelentett kínai gyár építői feltétlen boldogságuknak adtak hangot, hogy Európa olyan országába érkezhetnek, ahol a legkevesebb adót kell fizetniük, és arról még nem is számoltak be a tenyerüket dörzsölgetve, még állami támogatást is kapnak ahhoz, hogy idehozzák a mocskukat. Úgy néz ki a menyasszony, hogy mindez a magyar adófizetők pénzéből épül, külföldi munkasok fognak ott dolgozni, a keresetük nagy részét hazaküldik, adókedvezmenyek miatt az állam sem sokat fog belőle látni, a cég pedig kiviszi az országból a profitot.

Kies hazánk kínai vegyihulladék lerakóhely lesz, mert Orbán nem tudja az országot gazdaságilag fenntartani, már sehonnan sem tud pénzt szerezni, ezért a kínaiakéra szorul. A harmadik világhoz hasonlóan Magyarország a világ szemétlerakó telepe lesz, amely tömegesen fogja elpusztítani a környezetet, az élővilágot, a föld és a víz tisztaságát, és legfőképpen a magyar embereket. Valamit – ha nem is mindent – sejt ebből a nagyérdemű, ezért nem is kötik az orrára. Nem tiltakozhat, s ha mégis, akkor is lenyomják a torkán.

Brüsszel „gyarmata” nem kívánt lenni Orbán, míg viszont ezek szerint Kínáé meg igen. És vannak rémítő példák a Balkánról, illetve Afrikából, milyen is ez a kínai gyarmati lét, mert ezek az elején kedvesen mosolyognak, utána viszont nem sokat szaroznak, bekebelezik, amit tudnak, és még annál is többet. Éppen ezért kérdezhető meg: cui prodest, mert az országnak és a magyar embereknek semmi. Egy dolog miatt lök Orbán a kínaiak kezébe, hogy a jelenlegi status quo, a hatalom és a lopás lehetősége fennmaradjon. Nincsen más magyarázat.

Azt nem hihetjük, hogy Orbánnak ne lennének víziói egy normális szerkezetű gazdaságról, és mégis, már több mint egy évtizede ennek homlokegyenest az ellenkezőjét teszi, nagy valószínűséggel az elébb megállapított ok miatt. Mint ahogyan az oktatást, a kultúrát, a magyar szellemi életet sem önszándékúan, hanem diktatórikus céljainak alárendelten veri szét és dönti nyomorúságba. Így árulja el hazáját, így árulja el annak lakóit, akiknek egy szelete, akik őt hatalomban tartják, mindennek bambán tapsol, és ők határozzák meg az ország jövőjét, ahol neked egyre inkább nincsen helyed.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Magyarország elárulása
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Éppen annak vagyunk szemtanúi, hogy a dagadt átliánozik a putykó bréről a kínaira. Jöjjön egy idevágó idézet (képet nem lehet beszúrni):

    „Minél messzebbre sétáltak az erdőben Micimackóval, Malackát annál jobban aggasztotta, hogy Micimackón kurvára nincs nadrág.”

    A mi kis disznócskánkat még nem aggasztja, pedig nem ártana. Baj lesz ebbül more! :/

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Apropó „vendég” munkások! Szívesen olvasnék már egy cikket arról, hogy egy magyarországon működő cég esetében hogyan oszlanak meg a munkaerőköltségek egy filippínó és egy magyar munkás esetében. Gyanítom, a filippínó étkezését, rezsijét és lakhatását a cég fizeti. Nilván ennyivel kevesebbet kap a tag, viszont leírhatják ezek a cégek költségként. Amit mondjuk egy eccerű magyar állampolgár esetében nem tudnak megtenni. Ergo, egyik munkás sem jár jobban nettó bérben. Viszont a cégnek így lesz kisebb a filippínó munkaerőköltsége, és így szívesebben fogja az „import” munkaerőt foglalkoztatni.

    Persze ez csak egy feltételezés, ami hirtelen felötlött, de valami cigányság ebben is lehet. Arra lennék kíváncsi mi az. Mert a süketelést, hogy nincs elég magyar munkaerő, azt qrvára nem hiszem el. :/

  3. Jane Doe szerint:

    Ha jól tudom, a hazaárulásnak nincs elévülési ideje.
    Vagy már erről is törvényt módosított az egyszemélyes jogászkormány?
    (Kicsit kesernyés a régi vicc:
    – Mi a különbség, ha az autó patkányt vagy jogászt gázol?
    – A patkány esetében van féknyom.)

    • kovacs_ugynok szerint:

      Az illegitm orbán kormány törvénykezik? Hogy a „klasszikust” idézzem, annyit is érnek a törvényeik amennyit ők maguk…

  4. Medve szerint:

    Mocskos dolgot művelnek velünk, és sajnos hagyjuk.
    Ez a nép ezt érdemli.

  5. cyr45 szerint:

    Azért az amerikaiaknál nem véletlenül van az, hogy maximum
    két cikluson keresztül lehet elnök valaki…

    Még akkor is, ha maga a tökéletesség, és nincs nála jobb!
    Mert nyolc év, az még mindenki számára belátható távlat,
    a mindenkori elnök számára is. Tud(hat)ja, hogy mandátuma
    lejárta után kőkeményen felelősségre von(hat)ják!

    Ezért mindenképpen érdemes ügyelnie rá, hogy ilyesmire
    ne adjon okot. Se’ kicsit, se’ nagyot.
    Mert rá..fázhat, mint most épp Viktátor cimborája!

    De itt, orbanisztánban?… Ameddig akar, addig fog regnálni!
    De tkp. ez már kényszerpálya is számára, mert ennyi év után
    nincs más lehetősége…:-((

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum