Bencsik moszkovita szerint azzal, hogy Orbán Kiskőrösre ment az ünnepen magát Petőfinek képzelni, Budapesten nem volt otthon a macska, ezért cincogni kezdtek az egerek. Ez világos besorolás, a bűnös város ellenzéki, civil vagy akármilyen megemlékezői ebben a kontextusban sajtrajongó (legalábbis a mesék szerint) kis bajszosok, a kedves vezető viszont egyenesen Kacor király vagy Csizmás kandúr, a mesei hős, illetve hősök, bár egyikben sincs túl sok szeretni való. Bencsik moszkovita érezhette, hogy ez kevés, mert esetleg akadnak olyanok, akik jobban szeretik a kis egeret, mint a gőgös macskát, tehát tovább haladt szarral kikent útján.
Második nekifutásra, bár az elsőből egyáltalán nem következve, ilyképp a logika és kognitív képességek erős hiányát mutatva már svábbogaraknak nevezte ugyanezeket az ellenzékieket. Teljes volt a zűrzavar a moszkovita fejében, mert a macskás elgondolás szerint „ezek kinyomultak az utcára, és egyik pimaszabb volt, mint a másik”, a svábbogaras kontextusban pediglen „ezek a kis svábbogarak, ezek kitódulnak az utcára, mert látják, hogy lehet”. Első körben megkérnénk, tessen eldönteni már Bencsik moszkovita elvtársnak, hogy mik volnánk, mert egerek és svábbogarak egyszerre nem lehetünk.
Mielőtt azonban ezen eltűnődnénk, a Bencsik delírium szerint, ha a macska Budapesten van, akkor az egerek nem cincoghatnak, de jobb volna úgy fogalmazni, hogy nem engedik nekik, vagy nincsen rá módjuk. Ugyanis a Csizmás kandúrt (vagy Kacor urat) erősen elzárják, hogy mi, egerek a közelébe se férkőzhessünk, ebből pedig az fakad, hogy macska uram be van szarva az egerektől, tehát moszkovita elvtársnak vigyáznia kellene a hasonlataival. Mert és ugyanis ilyen megsemmisítő és megalázó dolgot szeretne közölni mindenről és mindenkiről, aki nem fideszista, aztán meg kiderül, hogy épp az ellenkezője az igaz.
Ha elképzeljük a kordonokat, a függöny-, és buszok mögé bújást, a macskán még az óvodában is ott virító kevlármellénykét, világosan látszik, ki az úr (Petőfivel a víz, csak erre sem gondolt a kedves vezető ott Kiskőrösön). Azaz, az egerek cincognak, csak a macsek elmenekül előlük, ez évben Kiskőrösre, tavaly meg Zalaegerszegre. Máskor a Kossuth stúdiójába, mint ahogyan Bencsik Moszkovitának is csak a sajátjai között oly nagy a pofája, s ha szembe találkozna akármely egérrel (vagy svábbogárral épp), menekülnie kellene, vagy arra volna késztetése, mert ezeknek mindig csak csapatban és mindig messziről habzik a szájuk.
Itt pedig rátérünk a svábbogárra, ami nem más, mint a csótány népies neve, s ha ehhez vagyunk hasonlítva az sem igazán sértés, mert még így is hasznosabb, mint az egész fideszcsürhe együtt. De ez csak mellékszál. A rosszabbik hír az Bencsik moszkovita számára, hogy a csótány (svábbogár) nagy túlélő, már az ember előtt ezen a földön volt, és utána is itt lesz, és a svábbogár az, aki még Putyin haverjuk belengetett atomcsapását is túlélné, míg a fideszcsürhe meg egyáltalán nem, mert elpárologna az összes, mint egy fazék víz, amit a tűzön felejtettek rossz vagy hanyag háziasszonyok.
A svábbogár minden szaron megél, nem csak homáron, mint Bencsik gazdája, látta már a dinoszauruszokat is, és látni fogja azt a földet, amikor a Putyin-félék kiirtják róla az emberiséget, amiből rövid távon az fakad, hogy túlélünk téged, Bencsik, és ezer év múlva is mosolygunk az ostobaságodon. Erről talán ennyi elég is, de svábbogárként az ember feljogosítva érzi vagy érezheti magát arra is, hogy ő maga is besorolást végezzen, fölüsse a Brehmet megkeresni benne Bencsiket magát, de nem találja, mert a nagy állathatározó minden egyes lakójának van valami haszna, míg a Bencsiknek semmi sem.
Ebből fakadóan még a lexikonba sem fér bele, nem jut neki hely és gondolat, s ekként ezt a részét szerencsésen elvégezve arra intenénk a moszkovitát, csak óvatosan a gondolat nélküli kalandozásokkal, amikor az Orbán seggén nyíló ablakból kitekint arra a világra, amiből semmit nem ért, amiben nem jutott sehová, ugyanis ugyanott tart, mint Kádár idején, amikor a magyar fiatalok szovjetbarát nevelésének fontosságáról értekezett. Ez mutatja, hogy ma is csak olyan kommunista, mint akkor, azaz, képtelen a fejlődésre, míg a svábbogár meg igen, úgyhogy vegye fel a díszmagyarját, és húzzon el a jó büdös francba.
A cincognak az egerek közmondás azokra a hallgatagokra, csendesekre vonatkozik, akik a vezér, családfő, osztályvezető stb. távollétében nekibátorodnak, és hallatni kezdik a hangjukat.
De ehhez az kell, hogy a domináns macska és az alárendelt egerek ugyanabban a házban, mikrokörnyezetben éljenek, napi viszonyban. Például én nem élek együtt Orbánnal, nem járok vele össze, nem nevezem őt a vezénylő tábornokomnak, és szerintem sokan vagyunk így, hogy nem Orbán-himnusszal fekszünk és kelünk. Lehet, hogy én csak cincogok, de ez folyamatos cincogás, független attól, hogy Orbán Pesten van vagy vébédöntőn, esetleg egy kínai tejcsarnokban feltartott farokkal dörgölőzik a milimári lábához.
Én csak annyit cincognék ehhez hozzá, hogy nem értem, hogy az ilyen Bencsikeknek (és ez alatt nem csak őt meg a bratyót értem), mi abban a jó, hogy ilyen köpedelem megnyilvánulásaik vannak?