Préselt malacarc kiskosztümben

A „Kiskunsági préselt malacarc” nevű étel nyert a felcsúti főzőversenyen, amelyen Németh Szilárd elmélkedett tegnap megénekelten az annyira mély magyarságról, hogy még Németh László is megnyalná tőle a vékony ajkait. Csak felidézésképpen a főzőversenyre is kiható filozófia a „magyarokmagyarmagyarországot” akarnak, s mint látjuk, ez már magyar a köbön, olyan szorzat, aminek vége soha nincsen, így végül a saját farkába harap. Nos, ehhez képest, ha Kovács I. István szalagmunkás elolvassa, mivel akarják ezek a turbómagyarok etetni „préselt malacarc” néven, akkor nagy valószínűséggel érthető ordításban tört volna ki.

Kovács I. István, ahogyan az egyébként Németh Rezsiember eddigi idomítása nyomán kialakult benne, az egyszerű ételeket érti és szereti – pacal meg kirántott hús -, így az is bizonyos, fingja sincs arról mi lehet az a homár, amit a kedves vezető Rómában közpénzen a b. nejével jóízűen elköltött.  No most, ilyen feltételekkel és körülmények között Kovács I. Istvánnak préselt malacarcot felkínálni nem lehet, mert midőn olvasná a magyar a köbön étel leírását, anyukája után is elkezdene pityeregni, hogy segítse őt az életben, illetve az ételben, ott ülne tanácstalanul és kiszolgáltatottan a mélymagyaroknak, mert ezt olvasná éti útmutatásul.

„Kiskunsági préselt malacarc: malac pofa nyelve-orra konfitálva, mangalica sonka köntösben, prés alatt készítve, füstölt kalocsai pirospaprikás krémmártással. Pirított kukoricapuliszka, kapros juhtúróval bélelve, házi tejföllel. Savanyított malacfüles nemzeti langyos vitaminsaláta, zöldfűszeres, velős roppanccsal.” – Ezt látván Kovács I. István tudatát ellepnék a barna ködök, ami mögött szófoszlányok, letöredezett képzők és ragok, a nemzeti meg a langyos, köntös, prés, füst lexikák bugyognának a házi tejfölben, és vérmérsékelt szerint – mint már láttatni kezdtük, ordítana vagy az anyukáját hívogatná, esetleg annyit mondana: megazisten.

Megértenénk őt ebben a kínos tanácstalanságában, ami hasonló ahhoz, amikor kijelölt köztársasági elnökünket (vö.: Novák Katalin) van módunk látni mindenféle ráaggatott göncökben, kiskosztüm meg nagy, mert ehhez nem értünk. Csak annyit látunk, hogy tenyeres-talpas kijelölt elnökasszonyunkat igyekeznek az angol királyi család módján felgöncölni, ám szerencsétlenségére minden úgy áll rajta, mint tehénen a gatya. Elnézést, alj, ha ez a szoknyát jelenti. Ami viszont mindegy, hiszen csupán arra óhajtottunk utalni ezzel, van ezekben egy idea a gazdagságról és annak külsejéről, de nem passzol hozzájuk.

Sem az évszázados elegancia. Ám, hogy mindeközben nyomatják a tulokmagyart, az olyan sajátos kettősséget hoz létre, mint képzelt alakunk, a hősünk nekünk, ez a kitalált Kovács I. István, aki bambán néz arra, mit akarnak vele megetetni, amikor csak egy kis disznóságra vágyik, ahogyan azt Németh Szilárdtól megszokta azt üst mellett, kezében fakanál. Kultúrák szerencsétlen találkozása ez, amiből a NER emberei jól kijönni nem tudnak, hiába tartják el kisujjukat a káváscsészétől, rajta a köves gyűrűvel. Azt is értjük, hogy ütős nevek kellenek a malomkerék tányér közepén ücsörgő mogyorónyi ételnek. Lásd, eltartott kisujj.

Akkor azonban Kovács I. István tudatának megfelelően várnánk el emberi nyelven az étel leírását, főleg akkor, ha előtte magyarokmagyarmagyarországot emlegetünk. Kitetszik tán, hogy nem a sznobéria okozza itt a gondot, mert az csak szimpla bunkóság volna, míg ez itt ezzel szemben kőkemény hazugság, és még csak nem is minket csapnak be vele, hanem saját magukat. Na jó, még az imperialistákat is, akiknek mindezek után nem lennék a helyében egyáltalán. És voltaképp itt értünk el oda, ahová az elején indultunk, de nem is reméltük volna, hogy ilyen hamar sikerül. Bár a terepen nem volt semmi nehézség.

Mosolygunk az egészen, de mosolygunk magán Németh rezsiemberen is, aki nem hazudtolta meg magát. Amint vége lett ennek a kutyakomédiának, amit főzőversenynek neveztek és ilyen eredménnyel járt, mint amit megmutattunk, azt posztolta ki a közösségi oldalra, hogy ő mindezek ellenére marad a pacalnál. Derék. Sőt, delikát ez a hűség, csak akkor a másik oldalt nem értjük, a már majdnem homár a’la mayonaisse beütésű neveket, a lélek-, és kognitív képességekbéli fenn az ernyő nincsen kas állapotot, de nevezzük szellemi rongyrázásnak akár. Viszont ez nem megy. Ha pedig igen, akkor így, és az lesz belőle, hogy kiröhögik az embert.