Tanárok, orvosok, kurátorok

Kedd van csupán a héten Buddhában testvéreim, de máris összegyűlt a kanálisban nem is hét napra, hanem egy évszázadra elég massza. Igaz, e szempontból sem különleges mindez, mert olyan csak, mint tizenhárom éve mindig is, de most olybá tűnik, hogy felgyorsult az idő, így sebesebben hordja össze a mocskot. Kies hazánk abban a szerencsés helyzetben van, hogy az oktatást és az orvoslást is egy volt rendőr irányítja a belügy élén, s ha eddig nem tudtuk volna, ez mire jó, most megtanulhatjuk. Nincs párbeszéd, nincs egyezkedés és szakmai irányítás, kardsuhintás van és pofák befogatása. Hogy ebbe amúgy beledöglik az egészségügy csakúgy, mint az oktatás, kit érdekel – őket legalábbis egyáltalán -, fő a hatalom.

Illetve annak fitogtatása. Azt sem tudjuk, honnan kezdjük. Legyenek az orvosok, mert őket jobban érzi a bőrén az alattvaló, míg azt, hogy a gyereke elhülyülni és kis jámbor, keresztény katonaként felnevelődni jár az iskolába, kevéssé veszi észre. Illetve annyira nem törődik vele, mert a számlákkal van elfoglalva, meg, hogy találjon valahol cukrot a boltban, amit a kereskedők nem dugtak el. Innen jut eszembe az ellenük folyó attak is, szőrmentén megemlítve, ami annak a bizonysága, hogy azt a szart, amit a rendszer elcseszett működése generál, mindig másra kenik, és ezt nevezik kormányzásnak. Ha nincs, vagy drága a cukor, azért nem az ársapka a felelős, hanem a boltos. Itt tartunk, jöjjenek a boltosperek.

Vagy az orvosoké, mint Sztálin korában, mert kezdenek ők is dolgozó népünk ellenségévé válni, Pintér tehát megregulázza őket a rendeleti kormányzás segítségével, mert Orbán erre találta ki, és mert teheti. Legújabban az Orvosi Kamara visszaél a hatalmával jelszóval megszüntetik a kötelező orvosi kamarai tagságot, ez a legfrissebb terv, és ez lesz majd a hamarosan bekövetkező valóság. A vád – hogy visszaél a hatalmával – az a kamara ellen, hogy etikai vizsgálatot kezdeményez azon orvosok ellen, akik aláírják az új ügyeleti szerződést. Itt két dolog van. Az új ügyeleti szerződés úgy szar, ahogyan van, ezért böstörög ellene a kamara, a másik pedig és a sztori szempontjából a lényegesebb, hogy senki ellen nem indult eljárás.

Sem etikai, sem semmilyen. És hiába mondja azt a kamara, nem tette és teszi azt, amivel a Pintér művek megvádolta, a tervezet a kamarai tagság megszüntetéséről megszületett, valóság is lesz, így tehát feltehető a kérdés, ki él vissza a hatalmával, Pintér(Orbán), vagy az orvosok. De innentől ez már csak költői dilemma, a válasz egyértelmű. A baj az a hatalom szempontjából, hogy túl nagy a kamara pofája, amit ekképp fognak be, a következmény pedig, hogy az orvosok működése fölötti szakmai és etikai kontroll, megszűnik, illetve azt majd a párt fogja gyakorolni. A nem is távoli jövőben számunkra pedig felsejlik egy kormányhű kamara megalakítása is, amely nem kukacoskodik. Mint ahogyan van Nemzeti Pedagógus Kar is.

Hogy átevezzünk a renitens tanárokra, akiknek most meg az a heppjük, hogy nem akarnak ingyen dolgozni. Emiatt bojkottálják az emelt szintű érettségit – legalábbis számosan -, és úgy, hogy kijelentették, nem vállalnak önkéntes munkát az érettségiken mindaddig, amíg a kormány érdemben nem hajlandó foglalkozni a problémájukkal, ami az oktatás problémája is. Ez tehát ugyanolyan figyelemfelhívás, mint az orvosoknál az ügyeleti szerződés miatti háborgás. És itt is a pedagógusok a „bűnösök” a Fidesz szerint, akik „gyermekeinket veszélyeztetik”. De mielőtt még – képletesen – a tanárok macsétével irtanák gyermekeinket, Pintér ezt is megoldja, majd más erőkkel érettségiztet.

Katonák, rendőrök és mindenféle egyenruhások már úgyis megjelentek az iskolákban és kórházakban, most akkor majd dolgozatot is javítanak, meg műtenek is. Vagy nem. Példáink fájdalmasak, viszont a hatalom jellegét mutatják. Ha valamit elcsesztek, nem kicsit, hanem nagyon, akkor a megoldás helyett bűnösöket keresnek, és még tovább mélyítik a bajt. Szerencsére az egyetemi kuratóriumok tagsága esetében – ami böki az Unió csőrét – egyszerűbb megoldások is vannak. Páran lemondtak a havi másfél milláról, akiknek viszont a kuratóriumi tagság jobban tejelt, inkább a kormányzati pozíciót hagyták oda, lásd Szili Katalin például. Elképesztő, ami itt folyik. Szétcseszik és fölzabálják az országot.