Mottó: „A konyak a dolgozó nép itala, amelyet a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság választott képviselői útján fogyaszt.”
Ma temetik XVI. Benedeket. Ezen népes magyar küldöttség vesz részt Novák Katalin kijelölt köztársasági elnök és Semjén Zsolt fővadász vezetésével, a miniszterelnök azonban nem lesz ott. Orbán Viktor külön utakon jár, hogy úgy ne mondjuk, röpköd, mint ahogyan – saját elmondása szerint – kora fiatalságától megszokta. Mint hívő (hehe) keresztény azonban, kegyelmes urunk nem tehette meg, hogy ne tegyen látogatást a halottnál, odadugta a képét a ravatalhoz, és állítólag csendesen imádkozott. Feleségestől érkezett kondoleálni, s mindeközben egészen máshol járt az esze. Azon tán, hogy nem is itt kellene lennie igazán, de erről majd pöttyet később, amikor annak jön el a sora.
Nagyjaink, a NER-elit szeretnek külön gépeken röpködni szerte a világban, mint ahogyan a futball világbajnokság alatt három nem is kormánygép forgolódott a Katar, Brüsszel, Dubaj háromszögben. Hozták-vitték a fontos és még fontosabb embereket, amit csak azért említek meg, hogy lássuk az ilyesmi egyáltalán nem okoz gondot az urizáló tahóknak, de most ezek közül csak Orbán Viktorral foglalkozunk. Úgy képzeljük, hogy egyetlenünk szólt az ő Anikójának, kapjon magára valami rongyot, mert elmennek Rómába ebédelni, csak előtte megnézik ezt a Benedeket is, hogy legyen mire fogni a dolgot. Ilyképp – s mert ebben a formában az is volt -, ez egy kedélyes családi kirándulás nem is kormánygépen.
Mi a teendő azonban, ha az elegáns római étteremben nem szerepel az étlapon az akciós csirke farhát, homárt zabálunk. Ha nem is ala mayonnaise, mint Bud Spencer a Bűnvadászokban, ami aktus maga volt az irónia. Orbán nem is ezt evett, hanem homárt katalán módra (ala), Anikó asszony meg polipot meg mindenféle tengeri rossebeket. Mindenki azzal tömi magát, amivel csak akarja, csak az nem mindegy, ki fizeti a számlát. Abból pedig, hogy a követség szervezte a római lakomát, az következik, a nagy, római zabálást nem más pöngette, mint az adófizetők, azaz, te meg én. Plusz a repjegy, illetve a nem is kormánygép (vagy kormánygép) pár milliós költsége. Már megérte a buli.
Orbánnak bizonyosan, akiben – nem először bizonyosodik be – nincsenek fékek és ellensúlyok, sem semmiféle morális limit vagy minimum, illetve ebben az esetben talán egy mégis. Bendekkel szinte egy időben halt meg a futballegenda Pelé, akit Brazíliában ravataloztak fel, a nyitott koporsónál ott szelfizgetett vigyorogva Infantino FIFA elnök. S ha belegondolunk, Orbán elrepülhetett volna oda is, innen nézvést tehát megmutatkozik a benne megbúvó szerénység és visszafogottság. Mint bizonyára kitetszik, most vicceltem, amit azért kell külön megemlítenem, mert nincsen táblám rajta szarkazmus felirattal, hogy Sheldon is értse. A dolog azonban még visszafogottan és kifacsarva sem ennyire vidám.
Sőt, mondhatni, tragikus, csak ezzel senki nem törődik. Igaz, a vármegyék korában tán már nem is különös a rongyrázás, miközben az van a pofánkba hazudva, hogy a királyi pár nincstelen, tán még laknia sincs hol, mert Hatvanpuszta még nem készült el teljesen. A római zabálásról nem egyetlenünk rakott föl videót a közösségi oldalára, hanem olasz újságok számoltak be róla, ami azt jelzi nekünk, hogy ezt nem szánták a rajongóknak. Fölösleges azonban az óvatosság, ha – mint tegnap azt Gáspár Győző kapcsán megmutattam – ezeknek teljesen mindegy minden, nagy valószínűséggel az is, ha a fenséges valag a fejükre szarik. Ilyen közegben pedig Orbán tényleg azt tesz, amit nem szégyell.
Ilyen dolog azonban – ami miatt szárba szökkenhetne a lelkiismerete – egyre kevesebb van, sőt, nagy valószínűséggel nincs is egyáltalán. Ebben a kontextusban már nem is a homár az érdekes, az csak hab a tortán, hanem maga a jelenség, amely azt mutatja, Orbán Viktor egyedfejlődésében eljutott a diktátorok azon szintjére, ahol az egyéni hóbortok és vágyak szolgálatába állít egy egész országot. Ezen már rég túl vagyunk, a másik oldali fejlődés (vö.: tömegek) pedig ott tart, hogy mindennek széles tenyerekkel tapsol. Ne legyen azonban kétségünk, ez az Orbán számára idilli állapot is megszűnik egyszer, és ez ilyen esetekben csúnyán szokott végződni. Nem mutogatnánk két kézzel a példákat, tele van vele a történelem.
Vélemény, hozzászólás?