Minden magyarok mindenhol

A széles és végtelen Univerzumban föllelhető összes mimagyarok elnökének tekinti magát Novák Katalin, ahogyan ezt a minap Kanadában járván tudatta a világgal, és benne velünk. Kifogást emelek az állítás ellen. Mert, ha abból indulunk ki, hogy én is magyar vagyok, viszont nem tartom az elnökömnek, máris megdől a kijelentés, ugyanis, ha csak ez az egy híja van a halmaznak, az már nem egész, így Novák nem lehet a mindenhol föllelhető minden magyarok elnöke. Sőt, ha belegondolok, ezzel az érzülettel valószínűleg nem állok magam, így a halmaz hibája még nagyobb, kivéve, ha Novák is a Fidesz magyarságfogalmát használja.

Eszerint ugyanis csak az orbánista a magyar, viszont Novák akkor sem az összes magyarok elnöke, hanem csak pártkisasszony. Egy szekta vigyorgó alakja, a Fidesz fogkrémreklámja, aki mindezt ráadásul Kanadában jelentette ki, mellékelve hozzá egy képet, amelyen búvárruhában áll a hajnali sötétben, kezében mahomet kajaklapát. Itt is vigyorog, akár a vadalma, és hozzá teszi, hogy belefér az evezés az Ontario-tavon. Ez az imázs, a sportos elnökasszony, aki jár-kel a világban, és Brazíliától Kanadáig futkározik meg evez, illetve még celebekkel fotózkodik, hogy kell az a családi fényképalbumba.

Ebbe az irányba nem indulunk el, hogy Áder pecázott, ő meg rohangál, illetve, hogy eddig nem rohangált, most viszont már van rá ideje, nem érdekes. Csak annyit jegyeznénk meg csendesen, ennél még a popsitörlővel való ablakpucolás is őszintébb volt, ha ugyan ez a jelző egyáltalán használható akármilyen fideszistával kapcsolatban. Az érdekesebb viszont, hogy az ember egy tegnapi fejlemény miatt elkezd kétségekbe merülni, hogy hihet-e Katalinnak akkor, amikor állítása szerint a nagy tavak egyikén óhajt evezni. Elgondolkodunk, tudja-e hol is jár, bár az olvasatában ugye, tök mindegy, mindenhol magyarok vannak, és mindnek az elnöke.

Kanadából már megjött, és ahelyett, amit egyfolytában hangoztat, hogy ő három gyermekes édesanya, a nagy út után nem a gyerekeivel tanulja a leckét, nem olvas nekik mesét a három kismalacról, hanem kivágja őket az Isten szent ege alá, és elmegy a férjével túrázni. Kell a meghittség, bár ezirányú kétségeink is vannak megint, mert akkor az ember nem szarja tele a Facebookot a túrázós képeivel, hanem csendesen, kéz a kézben, szerelmesen sétálgat élete párjával. És akkor az sem derülne ki, hogy tényleg nem tudja, merre jár. Mi igen, Vas megyében, Tömörd és Bögöt között, ami nem a Kisalföld.

Novák szerint meg az. Lehet, hogy a földrajztanára most halkan felsír, már mindent bán, és másképpen állna a dolgokhoz, de már késő. S ha valaki azt mondaná, hogy na és, ez nem olyan nagy baj és hiba, ki kell ábrándítsam, hogy de bizony, az. Többféle hiányosságot tételez ugyanis, s ezek közül a földrajzi luk a kisebbik, bár mondom, innentől akárhonnan jelentkezik be, hogy épp hol rohangál, evez vagy szkanderozik, nem biztos, hogy ott is van. Másfelől meg a nagymagyari arcról is lehull az álca, nemhogy az egész világon, még ezen a nyüves, párezer négyzetkilométeren sincsen otthon, és nem képvisel senkit.

Nem olyan rég elnök ő, de ennyi elég volt ahhoz, hogy minden hitelességét eljátssza, ha eleve nem azzal a hendikeppel indult a pályán, hogy eredője miatt ilyenje nem is volt soha. Valahol itt lehet az igazság, csak az a kérdés, ha újólag rácsodálkozunk arra, amit már eddig is tudtunk, akkor ment-e valamit is előre a világ dolgozatunk által. Azt kell megállapítsuk, nem igazán, ez, amit művelünk, a gúzsba kötve táncolás klasszikus nietzschei esete, de mégsem lehet szó nélkül hagyni, ha azt hiszik – mert az hiszik -, hogy itt mindenki hülye.

Tegnap – szintén – például Orbán is megnyilvánult, csűrdöngölt, hogy a Meloni nevű haverja nem engedett kikötni hajókat, amelyeken tengerből mentett menekültek voltak. Orbán szerint ezzel az ő hazáját (vö.: Magyarország) védte az olasz (migráncstutulás). Mindezzel, hogy körbe érjünk, az a baj, hogyha Orbán hazája ilyen, akkor az nem a miénk, és megint ott vagyunk, ki a magyar, ezek a magyarok merre vannak, illetve, hogy akkor Novák kinek az elnöke és kié nem. Nem ártana tisztázni, mielőtt végleg összekeverednek a dolgok, és a nagyvilág azt hiszi, az összes magyar olyan mocsadék, mint ezek.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum