Igazság, ügy

Hogyha most a 24.hu tulajdonosának kihallgatásáról írnék, akkor meg kellene említenem a Magyar Nemzet névre hallgató sajtóterméket, ennek viszonyát a NER-hez, a NER viszonyát a bírósághoz és ügyészséghez, itt aztán eljutnék az Unióhoz, ami a pénzért cserébe igazságügyi reformokat vár el. És amikor a 24.hu tulajdonosának kihallgatása tegnap fura körülmények között megtörtént, akkor az Unió is megkapta az ígérvényt, hogy a NER megjavul, lesznek igazságügyi reformok, csak már küldjék azt a rohadt pénzt. Ekkor viszont meghallanánk, hogy Varga Judit halkan felsír, jogállamról álmodik, amiről tudja micsoda, de mire felébred, elfelejti. De még az is lehet, hogy Kaczynski miatt van ez az egész.

Induljunk el a végétől akkor. Jaroslaw Kaczynski, a PiS (lengyel kormánypárt) elnöke meglengette a képzeletbeli kaszát kies hazánk fölött azt kijelentvén, hogy gazdaságunk az összeomlás szélén áll, s ha Orbán el akarja kerülni az apokalipszist, akkor engedményeket kell tennie az Uniónak. Varga Judit arca ekkor megrándult álmában, Navracsics pedig új fogkrémet vett, hogy szebb legyen a rókamosolya. Igazából nem tudni, ez a lengyel miért példálózott Orbánnal, amikor tudatta, ő megkapja azt a pénzt, amit kies hazánk nem fog, de minderre a magyar kormány mélyen hallgatott. Illetve titokban ígérvényeket tett az Uniónak az igazságügy megreformálására, ami érdekes.

Már csak azért is, mert ha belátta a magyar kormány, hogy az igazság ügyei reformra szorulnak (amelyeket most nem részleteznénk), akkor ez egy beismerő vallomás arról, hogy van mit javítani a jogállamiságon, ami Varga Judit szerint nem definiálható, ellenben hazánk ennek ellenére ezen elvek alapján működik. Ám most bevallódott, hogy mégsem. Varga arca ekkor rándult meg másodszor, ami már maga a TIK, de a nacsasszony máma egyáltalán nem érdekel bennünket. Viszont Budai Gyula meg igen. Ő jelentette fel ugyanis a 24.hu tulajdonosát, akihöz tegnap kiszálltak a hatóságok, egyelőre még nem nagy, fekete autóval, annak majd később jön el az ideje. Vagy pediglen nem, ha jóban akarnak lenni az Unióval.

Kiderült, hogy a laptulajdonos – ügyvédje szerint – semmilyen bűncselekményt nem követett el, a vele közölt gyanúsítás hiányos, a büntető jogszabályok téves értelmezésén alapul, így a gyanúsítás ellen panasszal élnek. Nem akarnánk a padból kiesve jelentkezni, hogy tantóbácsi, tudjuk, mi ez, koncepciós eljárás, mert messziről is látszik. Elég annyi, hogy Budai Gyula volt a feljelentő, aki ténykedésének mindig ez a vége, Budai Gyulát egyszer majd megverik egy sötét sikátorban. De mégsem ez az igazán érdekes, hanem az, alighogy elmentek a nyomozó emberek a laptulajdonostól, a Magyar Nemzet című nyomdaipari termékben már benne volt az egész sztori olyan részletességgel, amiről még a feljelentett sem tudott.

Ha túlbuzgó lett volna a Magyar Nemzet című sajtótermék, netán az ítéletet közölte volna már előre, mert lehet – vagy csak azt hiszi -, hogy az is a birtokában van. Ez a kis sztori is mindent elmond a magyar igazságszolgáltatás – jogállam és Varga arcrángása – elképesztő állapotáról, illetve a NER működéséről, amelynek gazdasága Kaczynski szerint összeomlik az Unió pénze nélkül, s mi, akiknek már minden mindegy, rábólintunk, bár történne úgy. De nem fog. Annak ellenére nem, hogy miközben az igazságügy reformjáról szóló csomagot elküldték, mindaközben pedig így mennek a dolgok, pénz tehát nem jön, a rendszer mégsem omlik össze, mert életben tartja a kizsigerelt nép.

Érdekes dolog ez az inflációval, amit hagytak elszabadulni és vágtatni, mert az adóbevételek eltömik a költségvetés lukait. Minél inkább nyomorgunk, annál többet fizetünk a rezsim fennmaradásáért, s bár Kaczynski valamit lát, mégsem próféta, mert el sem tudja képzelni, hogy a cimborája milyen messzire tud elmenni a hatalomért. Ebben azért különböznek. S bár azt látjuk, a felszínen megy a teperés és a kavarás (integritás hatóság, igazságügyi reformok, egyebek), hogy pénzhez jussanak, a rendszer leglényege egyáltalán nem változik, mert erre természeténél fogva képtelen. És nem is akar igazán változni, illetve egyáltalán nem. Ezt nevezhetjük akár olyan sajátos patthelyzetnek is, amibe az ország beledöglik.

Mi magunk is egyébként, de ez itt már senkit nem érdekel. Mert bármi szép is ilyesmikről beszámolni, a nagyhangú brüsszeli ígéretekről, amelyek vagy teljesülnek vagy nem, országunk lényegéről az igazságot az utcákon ezrével látható bombás plakátok, a nemzeti konzultáció, a télire bezáró intézmények, a végleg csődbe menő éttermek, az éhezés szélén álló lakosság, a sötétbe boruló utcák, s mindezek ellenére az adja, hogy a népek csak bambán néznek ki a fejükből. Kaczynskik, 24.hu-k, ügyészségek, bírók egyáltalán nem érdeklik őket. De még az sem, ha a hátukon törik szét a széket. Ha ezt a telet Orbán túléli, mindent túlél, ez a manus enkezével fogja az egész országot eltemetni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum