Novák Katalin Győrben tárgyalt a Nemzeti Pedagógus Kar elnökével, ahogyan erről a Facebook-oldala beszámolt. A Nemzeti Pedagógus Kar az a gyülekezet, amelyet azért hoztak létre, hogy legyen, aki a Fidesznek vigyorog. Számos szakmában vannak ilyen nemzeti jelzővel ellátott, mesterségesen létrehozott képződmények (színészek, újságírók, talán már nemzeti mozdonyvezetők is vannak), amelyeknek az a feladata, hogy az adott szakmát megosszák, a valódi érdekképviseletet szétverjék, és azokban bólogató Jánosok üljenek. Velük szoktak szóba állni (ha egyáltalán), az úgynevezett társadalmi egyeztetés címszó alatt.
Az ilyen egyeztetések Orbán dicséretéről szóló istentiszteletek szoktak lenni, színjátékok a gyalázatban, szügyig mosolyogva. Novák Katalin mint háromgyermekes, aggódó édesanya, és mint á’lamelnök tárgyalt a Nemzeti Pedagógus Kar szervilizmustól csöpögő elnökével, és megegyeztek abban, hogy „mielőbb megnyugtató megoldásra van szükség a tanárok anyagi biztonsága érdekében”. Mindehhez mosolyogtak, sőt, ehhez Novák köré – aki ezúttal hófehér toalettben vigyorgott negyvenkét foggal – kitereltek kiválogatott és dresszírozott gyerekeket is, hogy látszódjon felnövekvő nemzedékünk felhőtelen, kétségek nélküli boldogsága.
Ezek a gyerekek nem káromkodtak. Íme, egy újabb lap a Fidesz kifestőkönyvében, amely voltaképp a Rákosi kor termelési képeire emlékeztet, amelyeken a mi pajtásunk elvegyül az örömökben lubickoló, magáért és a népért dolgozó emberek között. A tanárok anyagi helyzetének megnyugtató megoldására volna javaslatunk egyébként Novák számára, talán szólni kellene a főnökének, hogy emelje meg a fizetésüket. A GKI most végzett egy kósza számítást, hogy mindezt brüsszeli pénz nélkül is megtehetné, de nem teszi. Novák, mint a nemzet egységét megtestesítő közjogi méltóság odahathatna az ügyben, de nem hat.
Helyette vigyorog. Igaz, ha volna valamilyen szándéka egyáltalán, akkor nem a lojális és kitenyésztett Nemzeti Pedagógus Kar elnökével smúzolna és sóhajtozna, hanem kimenne a tüntetők közé, de akkor még összekoszolódhatna a blúza, és értelmet nyerne az élete, ami most nincsen egyáltalán. Tényleg nem tudjuk, Novák voltaképp mivégre van ezen a világon – illetve igen -, de nem azért, amiért ezt a hivatalt létrehozták annak idején, csak épp Orbán ebből is a saját játszóházát alakította ki, értelme tehát semmi. Áder gubbasztott a pontyai közt, Novák meg rohangál, akárha mérgezett egér, és visszaveri a fényt.
Koltai Tamás állapította meg annak idején a fényvisszaverést, mint a szar színésznők léte értelmét, de nem megyünk el a színikritika irányába, ez ugyanis a tyúkszaros magyar anyaföld. Novák az óhajtozása mellett a magyari ifjúság jövőjéért aggódva kifejtette még a Nemzeti Pedagógus Kar elnökével egyetemben, hogy „Háromgyermekes édesanyaként és elnökként is az a meggyőződésem, hogy motivált, megbecsült, magas szinten teljesítő pedagógusok kellenek gyerekeink biztos jövőjéhez”. Ilyet én is tudok négyunokás nagypapaként, író emberként viszont azt is, hogy Novák Katalin elhúzhatna a negyvenkét fogával Orbánba vissza.
A különbség köztünk, illetve a válogatott és Novák köré terelt, valamint a hús-vér gyerekek között az, hogy mi káromkodunk, ahogyan azt Pankotai Lili is tette, de ilyenekkel Novák nem találkozik. Akkor sem találkozott élő magyar anyával, amikor családügyisként popsitörlővel pucolta az ablakot. A már akkor is a lényegét jelentő hazugságot azóta négyzetre emelte, de nem is reméltünk tőle mást. Az a helyzet, hogy egyáltalán nem is reméltünk semmit sem, csak még jobban idegesít, ahogyan – Koltai nyomán – visszaveri a fényt. Mégis, bármi meglepő, ez az egész dolgozat mégsem Novákról szól, hanem az életünkről.
Novák ennek csak egy különös díszlete, még csak nyomokat sem hagy benne. Annyit talán a rajongó esernyővel kardozó nénikben, hogy de csinos volt máma ez a mi Katikánk, és valljuk meg, ez nem egy mérvadó ok a létezésre. Be kell látnunk, hogy Novák is csak egy termék. A NER árucikke, amit lenyomnak a torkunkon, ha akarjuk, ha nem, és leginkább ártalmas. De még annyi erkölcsi minimum sincs benne, hogy belássa, ha segíteni nem tud, legalább ne tegyen keresztbe. De keresztbe tesz, csezmeg, hinti szét a hamis illúziókat a szarhalom tetején, és hozzá, hogy el ne feledjük, negyvenkét foggal vigyorog.
Vélemény, hozzászólás?