Balog páter hét szűk esztendeje

„Adjunk hálát azért, hogy a hét szűk esztendő után a hét bő esztendő jön.” – sóhajtott fel Balog Zoltán egy interjúban, és elsők között azt szögezzük le, az a bűnös, aki interjút készít vele, tehát a reformatus.hu. De, hogy maguk felé hajlik a kezük, az az ő nyomoruk. Mindezen az alapvetésen túl látjuk azonban Balog páter citált mondatában a kifordított József történetet a Bibliából, de még inkább Thomas Manntól, és már ez is mutat valamit. Majd felidézzük még a mesét bővelkedésről és szűkölködésről, de jól láthatóan a ferdítés, amit Balog megenged magának az ő atyai vigasza nekünk jó előre, hogy biztatást adjon, hogy bár most ugyan megdöglünk, ám sorsunk egyszer majd jobbra fog fordulni.

Benne van az az intés is egyben, hogy ezek szerint a hét szűk esztendő ím, kezdetét vette, következésképp akkor eddig bőség volt. Balog páternek bizonyosan, más sokaknak nem annyira, mert nem a teremtő, hanem Orbán nem volt annyira kegyes, hogy a bőség kosarából mindenki egyaránt vehessen. Innen sóhajtozni a reánk váró nélkülözés miatt meglehetősen kétszínű dolog, és egyben azt is mutatja, hogy Balog páterben erkölcsi érzék nincsen. Még annyi sem, mint annak idején Schopenhauerben, aki volt annyira gerinces, hogy belátta, ürücombot zabálva nincs joga a szegénységről papolni, ezért (is) jegyeztük meg az ő nevét, míg Balog Zoltánét nem fogjuk soha.

Másfelől Balog már azt is bizonyította, a bőség idején sem képes jót cselekedni, még, ha nagyon akar, akkor sem. Ennek igazolásául emlékezzünk az annak idején a Hiltonban, nevelőotthoni gyerekek számára rendezett ebédjére, ahol a szerencsétlen gyerekek kaviárt majszolva egyet tanulhattak meg: hogy ahogy eddig sem, ezután sem fognak ilyet enni soha a büdös életben, azaz, Balog – akkor még miniszter – voltaképp arcul ütötte őket. De most sem tesz egyebet a szegénység felemelő voltáról való értekezésével, mert, hogy el ne feledjük, az interjúban erről is szó esett, miszerint „nem kizárólag az anyagi jóléten múlik az ember boldogsága”. Ebből látszik, miért tartja őt Orbán.

És ebből az is, miért a többi egyházakat, amelyek a kormánypropagandán kívül képesek a túlvilági boldogság ígéretével kecsegtetni a földi siralomvölgybe beledögleni készülő hívőket. Bár nagy valószínűséggel eddig már el sem jutnak, tevékenységük kimerül a szavazz Orbánra feladat betöltésében. Tehát a saját poklukra fognak jutni. De nem az összes többi ájtatos mókus miatt vagyunk itt, nem vagyunk mi egy komplett felvilágosodás, hanem kizárólagosan Balog páter miatt, akinek nagyon szabadon szárnyal a képzelete, és nem fél a benne megjelenő tartalmakat közzé is tenni. Buzog benne a mondanivaló, mint például, hogy „minden helyzetben lehet és kell hálát adni, ez segít a bajban”.

Hogy úgy ne mondjuk, máris előttünk áll Kásler maga, aki tízparancsolattal gyógyított, legalább olyan haszonnal, mint amilyennel Balog akar hálaadással jól lakatni. Tudjuk, hogy a pátosz a NER-ben alapkövetelmény, ezt nevezik tévesen vagy inkább aljasul hitnek, mégsem kellene szügyig merülni benne, de a jelek szerint Balognak egyébre nem nagyon futja. Mindez azonban, amit mindeddig megtudtunk tőle, semmi ahhoz a nyálas intéshez képest, hogy „igaz, hogy újból szerényebben fogunk élni, de ez jót tehet majd nekünk is és a világnak is”. Az maga az eufemizmus, ha azt mondom, hogy ezzel vitába szállok, mert inkább ordítanék a tudatlan vagy még inkább jól meggondolt szavak miatt.

Balog páter ugyanis nagy valószínűséggel tisztában van azzal – ha nincs, alkalmatlan a hivatására -, hogy nem arról lesz szó az általa jövendölt hét szűk esztendőben, hogy a népeknek – így a gyülekezetének is – nem szerényebben élésről, hanem egyáltalán az életben maradásról kell majd gondoskodniuk, amin az ilyen dumák nem segítenek, hanem csak rontanak, de sokat. József esetére visszatérve végezetül, emlékezhetünk, hogy az eladott gyermek azért lett a fáraó jobbkeze, mert a bőség alatti felhalmozásról beszélt, ami után a szűkölködést át lehet vészelni. S ha itt tartunk, elvárnánk a pátoszok mellett, hogy aki ezideig gyűjtögethetett, az adjon, hogy a túlélés lehetséges legyen. De tudjuk, hogy nem fog.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum