Hővisszatartó asszisztensek

Csák miniszter úgy gondolta, rendet rak a fűtés frontján, ami nagy feladat most, amikor spórolásra szólít a haza. Mert látjuk ám, hogyan vonyít és visít a komplett ország abban a sajátos állapotban, amikor a kedves vezető üzenget mindenkinek, hogy ugyan mind az egész haldokló nyugat éhen hal, miután már megfagyott, amivel szemben viszont kipcsak hazánk feredőzik a naftában. Úgy is mint olcsó orosz olaj és gáz, ami kijelentéssel szöges ellentétben áll, hogy a lakosság és az önkormányzatok tapasztalatai szerint egyáltalán nem olcsó a cucc, és állítólag nincsen is. Tegye föl a kezét, aki érti ezt, mert valahol, valaki, valamit hazudik.

Mégpedig büdös, cefet módon hazudik, ami leleplezés azonban egyáltalán nem vigasz ahhoz képest, hogy mi fogunk megfagyni és éhen dögleni, mindeközben azonban Orbánt dicsérő zsoltárokat éneklünk tangoharmonika kísérettel, de mégis bocskaiban. A panelproliknak a nagynemzeti érzés ábrázolásához jó lesz a bő gatya-karikás ustor kombó is. Helyzetünk azonban egyáltalán nem ad okot viháncolásra, mi több drámai vagy egyenesen tragikus, ahogyan sorra jelentik be, mi mindent kényszerülnek bezárni, mert nem bírják a költségeket – színház, mozi, üzemek, boltok és ami belefér -, amiből is kitetszik, mi van itt.

Nagy szar van itt én feleim, és főleg ahhoz képest, hogy mint tudjuk, az elmúlt száz év tíz legsikeresebbjét hagytuk magunk mögött. Így még elképzelni is rossz, mi lenne, mi is történhetne, ha a kedves vezető nem gondoskodott volna oly kitartó nagy szeretettel és törődéssel mirólunk, talpasokról. Tán úgy is élhetnénk, mint egy burgenlandi traktorista. De félre öröm, félre bú, Csák minisztert ígértem erre a napra is az első sorokban, és tartom a szavam. Nem a rá való pikkelés okán, hanem, mert formában van a manus, hol a fellegekben lebeg, hol Orbán alfeléből kacsint elő, most azonban intézkedett.

Mint belengettük, rendet rak, ha szólítja őtet a bazi nagy kötelesség. Mint ismeretes, pártunk és kormányunk úgy döntött az ő végtelen hatalmában, hogy az általa fenntartott és felügyelt intézményekben tizennyolc foknál egy grammal sem lehet több a nagy télvíz idején. A panelproli ezzel szemben saját maga gondoskodik önmaga hibernálásáról, ilyképp ez már maga az űrutazás az Univerzum végtelen mélyibe, aminek a végén ott vár minket a majmok bolygója maga. De csapongok itt a fényes jövőben, amikor Csák miniszter szelleme ma kísért bús düledékein országunk romjai fölött lebegő rémalakként.

No de, azt mondta minden miniszterek közül mostanában a szívünknek legkedvesebb, hogy aszongya, az általa felügyelt intézmények kötelesek úgynevezett energiatakarékossági felelőst kinevezni, aki a magunk részéről rohadtul nem szeretnénk lenni, mert a föladat magában hordozza a Gulágot, esetünkben Recsket vagy akármi mást, ha a statuálás a lényeg. Örömmel közlöm mindenkivel, akit érint, hogy hosszú életem során négy évig voltam segédfűtő, ami maga volt a felhőtelen boldogság. Soha annyit nem olvastam, műszakonként tizenkét órát, és azért csak annyit, mert ennyi volt a munkaidő.

Mindemellett azért meleget is szolgáltattunk az akkori idők panelprolijainak, akik viszont voltak annyira öntudatosak, hogy verték a kazánház ajtaját, ha fázott a bütykük. Kitetszik ebből, hogy a régi időkben arra kellett ügyelni, ne menjünk egy bizonyos hőfok alá, míg most arra, hogy több ne legyen tizennyolcnál a fokok száma. Olyan ez tehát, mint a segédfűtés fordítottja, és nagyobb is a feladat, mert ezt nehezebb ügyelni. Talán úgy a legegyszerűbb, ha azt mondjuk, ott egye meg a fene az egészet, és be sem durrantunk a kazánba, mert úgy biztosan nem esünk a túlfűtés halálos bűnébe.

Ez bár mókásnak tűnik, viszont egyáltalán nem az. Mert mutatja az ország komplett nyomorát. Ám Csák miniszterét különösen, aki észre sem veszi, de az ilyen direktívákkal a régi jó, átkos kommenista időket hozza vissza, amikor a központ határozta meg azt is, a proletár mikor menjen szarni, és mindennek volt felügyelője is. Viszont tényleg nem tudjuk, mit érdemel majd az a bűnös energiatakarékossági felelős, aki intézményében tizenkilenc fok lesz. Fölkötik? Meg ki méri, s ha valaki ki akar cseszni a felelőssel földörgöli a hőmérőt, mint a betegséget színlelő gyerekek a lázmérőt? Mindmegannyi fontos kérdés.

Összességében azonban maga a vegytiszta tragédia. A helyzet is az, amiben az Orbán által lezüllesztett ország van, de az is, ahogyan az általa kinevezett csinovnyikok minderre reagálnak, ami, ha nem lenne gyászosan tragikus, inkább röhejesnek volna mondható. Ez az egész azonban nem egyebet mutat, mint az országban eluralkodott káoszt, ami tizenkét év kormányzásnélküliség után kialakult, s amikor valamit tényleg tenni kellene, akkor ennyire futja. Energiatakarékossági felelős kinevezése, csezmeg. Csöndben jeleznénk, hogy ez nem a Mókus őrs, hanem Magyarország. Illetve régebben az volt.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum