Schobert sámán

Aureliano Buendia – akiből később ezredes és aranyműves lett – például felsírt az anyaméhben, aztán nyitott szemmel született, és Marquez szerint olyan átható tekintettel, amely a jóslatok lehetőségét hordozta magában, például egy fazék forró leves asztalról való lezuhanását minden előzmény nélkül. A zseni kolumbiai olyan elemi erővel mesél nekünk időről és életről, hogy új stílust és módszert teremtett a világirodalomban, amit jobb híján neveztek el mágikus realizmusnak, ami a mese és valóság, álom és ébrenlét mezsgyéjén mozog olyan új univerzumot teremtve, amitől az embernek tátva marad a szája.

Pintér Sándor, a rendőrmúltú egészségügyi szakember és ítéletvégrehajtó nemrégiben rendeletet alkotott arról, hogy a magyar nők csak akkor végeztethetik el az abortuszt, ha előtte meghallgatják a magzati szívhangot, ami rendelet alávalóságáról már értekeztünk. Életbe is lépett már minden előzmény, egyeztetés és lacafaca nélkül, Pintér azt mondta, legyen rendelet és lett rendelet, ami módszer a szállásponthu reklámjára hajaz, amikor kávéfőző és minden lesz a szállodában pusztán a kimondás által, hogy legyen. Mert iszonytató erejük van a szavaknak, amiről Vejnemöjnen kolléga tudna mesélni sokat.

Ám, amióta kétségbe vonódott népünk és nemzetünk finnugor eredete, már a finnek eposzával sem foglalkozik senki, igaz, Marquezzel sem sokat. Ilyen bávatag bambaságban leledzik népünk és nemzetünk, erkölcsében és gondolatiságában hozzá igazodva az egyetlen zsinórmértékhez immár, ami nem egyéb, mint Orbán Viktor zsírtól tocsogó böfögése koviubival vegyesen. Ha valaki fennköltebb akar lenni ennél, akkor olyan utazásokra indul téren és időn kívül, mint amilyet tegnap Csák miniszter delirálása kapcsán megmutattam, s ami azt a kérdést veti fel az emberben, hogy a tébolyda ketrecének melyik felében él.

Mindezeken túl azonban az is igaz, hogy soha nem vezet jóra, ha az ember okosabbnak akar látszani, mint amilyen valójában, nagy valószínűséggel ezért nem halljuk beszélni soha Rogán propagandaminisztert, mert egyből kiderülne minden. A hallgatag indiánok is mindig milyen titokzatosan bölcsnek tűnnek, de sekélyességükről akár Winnetou is tudna mesélni, akinek megadatott az a szerencse, hogy szót válthatott velük, viszont soha nem árulja el, miről beszéltek, mert úriember. De az ember itt nekilát indázni, csapong ide-oda, holott elbeszélésének határozott célja van, hogy rendet tegyen a gondolat nélküli világban.

Olyan korban élünk, amikor a bávatagok a bátor hülyéktől tanulhatnak. Ha nem is kedves, de mindig tanulságokkal teli, amikor egy eseményről, történésről, aljasságról celebek nyilvánulnak meg, akik elfelejtik, hogy létezésük lényege és egyetlen bizonyítéka az, hogy visszatükrözzék az áldott nap sugárát, ennél többre törekedniük istenkísértés. De a médiamunkások is bűnösök, akik megszólaltatják őket, így csúszunk egyre lejjebb a pokolba vezető spirálison, hacsak nem vagyunk máris ott egészen és visszavonhatatlanul. Olykor-olykor ez a benyomása az embernek, de ez egyéni szociális probléma.

Visszatérve azonban az abortuszról szóló pintéri rendeletre, erről is elmondta a véleményét támogatólag vagy átkozódva már mindenki, csak Schobert Norbert maradt ki, aki mindent is tud eddigi megnyilvánulásai alapján, de most már mi is, hogy honnan ered ez a mérhetetlen bölcsesség és tisztánlátás. Nem véletlenül kezdtük Aureliano Buendia nyitott szemmel való születésével, mert ez különleges képességeket tételez majd élete során, amelyekkel Marquez fel is ruházta őt bőséggel és alaposan: És itt következik az, hogy a magyar celebek mindent is tudnak, mert a hülye újságírók kérdezik őket.

Schobert Norbert például már a magzati létről és a születésről is átélt tudással bír értekezni. Hogy Pintér ellen vagy mellett szól, ez nem eldönthető, de az elhangzottak után nem is érdekes már egyáltalán. Idéznénk azért a gurut, hogy másoknak is teljes legyen a gyönyöre. „Igazából én egy nem kívánt terhességből születtem meg. Édesanyámnak volt egy férfi az életében, akit nagyon szeretett, de nem vállalt be engem, mint gyereket, és igazából, ha az ember az anyaméhben már úgy nevelkedik, hogy ő nem kell erre a világra, az nem egy jó érzés. Nem jó érzés úgy megszületni kétkilósan, koraszülöttként, hogy az embernek nincs apukája.”

Nem fűznék én ehhöz semmi toldást, mert a guru szeret pereskedni, csak arra utalnék, hogy aki az anyaméhben és a születéskor is már a leendő életén és az apukáján gondolkodik, az az álmoskönyvek szerint más nem lehet, csakis sámán. Esetleg törzsi varázsló. Tessenek ezen jól elgondolkozni, és nagyon sok mindet megértenek. Tudom, hogy például máma arról kellett volna írnom, hogy az Unió nem ad pénzt Orbánnak, s hogy ez most akkor jó avagy rossz, de ez a történet ennél sokkal lényegesebb, ugyanis azt mutatja meg, miért jutottunk idáig. Mert Orbánnak tömegével vannak ilyen szavazói. Azért.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum