Varga Judit és az idők kezdete

Nem hinnénk, hogy Varga Judit hazudik, mert ismerjük a jámbor természetét, dekázótudományát plusz muzikalitását, és egy futballista, pláne prímás akkor sem hazudik, ha épp miniszter. A nemzeti szaporodás üteméről értekezett a nagyságos asszony elalélva a NER ebbéli teljesítményétől, lányaink és asszonyaink termékenységétől, akárha mindahányan második Aureliano Buendia (plusz Petra Cotes) hálószobájából léptek volna elő. Akinek annyit matatnak a bugyogójában, mint a NER teszi azt szüntelen a mi lányainkkal és asszonyainkkal, mást nem is tehet, mint reggeltől estig szül, vasár-, és ünnepnapokon is minduntalan.

Varga Judit tehát összegzett, elővette az előző kettő készségéhez adandó matematikai zsenijét is, megvillantotta mintegy mit tanult a számológép golyóit tologatva, és kijelentette, soha annyi magyar gyerek nem született, mint tavaly. Érthető, hiszen abban az évben még Novák, kijelölt államfő gondozta a családokat minálunk, lelkének összes éjfekete pátoszát feléjük sugározta, ebből fakadóan a lányok, asszonyok szültek doszt. Ez idáig annyira gyönyörű, mint az elmúlt száz év legsikeresebb tíz esztendeje, amely Orbán nagy fejedelem második és végzetes országlásához köthető, amit most nyögünk okádva.

No most viszont, amennyire sikeres volt Orbán nagy fejedelem említett uralma, annyira szültek rengeteget a magyar lányok és asszonyok. Mert nem kell messzire menni az időben visszafelé, elég az eltelt tizenkettőt megelőző elmúlt nyolcig, amelyben a mumus, minden Fidesz bajok okozója és maga a ludvérc (meg minden) állt országunk élén liberális módszerekkel, amiről jobb már nem is beszélni. No de, még a KSH is azt mutatja nekünk, de Varga Juditnak is, hogy azokban a vészterhes időkben is, nem egy évben több gyerek született, mint amit most Varga Judit rekordként ünnepel.

Hogy is lehet ez a skandalum, ez az eltérés a nézőpontban, mert azt leszögeztük, hazugságról a fentebb részletezett okok miatt szó sem lehet. Akkor vajon mi történhetett, hogy ez az egész így alakult. Mert azt nem tételezzük, hogy a Gyurcsány idején világra jött kis magyari lurkók nem érnek annyit, mint az Orbán nagy fejedelem országlása alatt születettek. Nem lehet más, egyszerűen egyéb okot nem látunk és találunk, mint azt, hogy a miniszteri asszony azt a nem is oly messzi időt, egyáltalán nem letűnt kort – még emberi léptékkel sem – nem veszi figyelembe, mintha meg sem történt volna.

Vargának ez a nézőpontja arra enged következtetni minket, és minden más földi halandót is, hogy számára az időszámítás, egyáltalán maga az élet akkor vette kezdetét, amikor Orbán nagy fejedelem – akkoriban inkább még porbafingó kis dugasz, csak azóta felfújta az egója – másodjára, és most már úgy tűnik, véglegesen megkaparintotta a hatalmat, és meghirdette a sikert sikerre halmozó NER-t. Hogy el ne feledjük, Nemzeti Együttműködés Rendszere, Alaptörvény Asztala és minden más cirkuszi jószág. Szóval, hogy azelőtt nem volt semmi a kerek egy világon, Magyarország meg pláne nem.

Csak ilyen avítt köztársaság. De hol van már az az ősrégi formula, olyannyira nincsen is, hogy egyáltalán nem van, és amikor mindezt leírva látjuk a saját kezünktől ugyan, de mégis rácsodálkozva a rettenetre, arra kell jutnunk, hogy Varga nagyságos asszony ebbéli felfogása egyáltalán nincsen egyedül. Sőt, a Fideszben és folyományaiban más felfogás nincsen is. Ha valami mégis előkerül a múltból, akkor az rögvest átalakul, valahogyan az jön le, hogy amikor Fidesz még nem is volt, akkor is volt valahogyan, a Fidesz genezise valahová Szent István környékére datálható, jobb napokon tán az első emberpár paradicsomába.

Orbán előbb volt mint Ádám, a mimagyari asszonyokat az ő bordájából farigcsálta a teremtő, benne és bennük a mindenség DNS-ével. Ez az uralkodó szemlélet és eszme, de az ilyenek szoktak a leginkább pofára is esni. Akkor ugyanis, amikor lekerül róluk a hatalom burka, elkezdenek ők is vécére járni, mint akármely panelproli, elmúlik a műpátosz, Isten sokadjára is meghal, de nekik különösen, és akkor lesz a fogaknak csikorgatása. Nem biztos, hogy ezt megérjük, de valaki csak látja majd, ha meg nem, akkor már nem is érdemes látni sem. Csak ez: hogy a mi életünket így beszövi a hülyeség, hogy ordítanunk kellene.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum