Tuzson képviselő etimológiája

Tuzson Bence fideszes képviselő tegnap megállapította, hogy az angolszászok egyik kedvenc eledele, a szalonna, nem kipcsakul Bacon, voltaképp és igazából a Bakony, magyar földrajzi névből eredeztethető. Mégpedig azért a zseniális nyelvész szerint, mert a legfinomabb Bacon a Bakonyban makkoltatott disznókból és disznóktól származik. Ezt a felfedezését Tuzson, fideszes képviselő meg is osztotta egy videón a TikTok csatornáján, hogy mind a mimagyarok szíhassák magukba a bazi nagy bölcsességet.

A lapok, amelyek közzé tették a felfedezést, annyira el voltak képedve attól, amit Tuzson, fideszes képviselő előadott a nagyvilágnak, hogy azt tételezték, viccelődik, de ebben elég nagyot kell tévedniük. A fideszes ugyanis arról is megismerszik más emberekkel összevetve jellemzőit, hogy egyáltalán nincsen humorérzéke. Amit tehát kapunk, amit Tuzson, fideszes képviselő nekünk itt összedelirál, az a lehető legkomolyabban van gondolva, világképe ilyenekből építkezik, ilyenektől lesz kerek.

Tudjuk, hogy a turulon nyargalászó böszmemagyarok szerint ők szarták az egész Univerzumot, s ha vannak párhuzamos ilyen terek a végtelenben, azokat is. Nem kell messzire mennünk, vannak oldalak a közösségi térben, ahol szíriuszi eredetünk van tudományosan megindokolva, ezek kapcsolódnak a lapos föld képzetével, a csodaszarvassal, és egyből el is jutunk eredetünk olyan időbéli mélységeihez, amit megtapasztalva még Thomas Mann is csettintene csak, mert az ő múltja a Józsefben kutyatöke ehhez a miénkhez képest.

Tuzson, fideszes képviselő azonban még ennél is többet ad nekünk, mert nem mind az összes napok, holdak és csillagok eredője van a mimagyarok vastagbelében, hanem, mint kitetszik, a világ nélkülünk működni sem tudna egyáltalán, képtelen volna nevet adni a dolgoknak, s a Bakony híján a marha angolja vagy amerikaija még reggelit sem tudna kérni. Ott dögölne éhen az összes a segedelmünk nélkül. És ezen a ponton értjük meg a kedves vezető nagyívű tusnádi gondolatait a Nyugat hanyatlásáról, ahonnan kiveszett már a DNS is.

Puszta molekulák a manusok minden kötés nélkül, sőt, belegondolva a higgs bozon is hiányzik belőlük, következésképp nincsen nekik tömegük egyáltalán. És Tuzson, fideszes képviselőt innen, a részecskefizika szemszögéből vizsgálva, de ráborítva a költészet csodáját vizsgáljuk őt, miféle lélek és miféle fény, és ámulatra méltó tünemény. Egy trip ő, aki a NER koszos egén lengedez, anyagiságát pedig a tulokmagyarságból nyeri, gémes kút, malom alja, és a többi a koszos gatyájában fokossal a kézben. Értjük már Mészárost is.

Legyetek bátorak, fölfogtuk Kósa kupakjait és tuszihutuját, a kedves vezető na mi van röfijét, egyáltalán, most nyert értelmet Kásler csontlegója, hogy a világban minden magyar, vagy az volt, vagy az lesz, hogy ezen kívül nincsen semmi sem, a mimagyarok a világ minden szegletét kitöltik, és ezért üldözik el a Ryanairt, hogy bő gatyában a kerítés tövében nézzenek a túlnan elterülő világra, hogy mi lehet ott. Csakis az Óperenciás tenger, más nem lehet, és ott, valahol messze túr egy kismalac keservesen.

Holnapra kiderül, hogy a budi szóból ered a testépítés, ami budibilder, és erre bizonyíték, amikor Orbán a felcsúti budi tövében a Csák Norisszal utcai harcolt, ilyképp a verekedős texasi Csák Máté egyeneságú leszármazottja, tárnokmester volt az öreg, így az amerikai minimum főispán, különben meg a nevét a magyar kuncogásból (chukled) nyerte, Texas tehát magyar föld, a neve is a magyar teke szóból származik, hogy amikor Csák Máté kigolyózta a Bident, mert így történt, szóval szüret.

Egyáltalán nem akarjuk bántani Tuzson, fideszes képviselőt, hogy szerinte ilyen a világ, ő így látja, s hogy ennyit ért meg belőle, mindenki a képességei szerint, ugye. De, ha már az istene ilyen magas hivatalba juttatta, kérjük az önmérsékletet, mert Mári néni teljesen összezavarodik, hogy amikor a Dezsőt levágja, és kóstolót visz a menyének kis lábaskában, nehogy elkezdjen bakonyozni, hogy olyan disznóságot hozott, mert a menye netán azt hiheti, hogy a kedves mama megbolondult, holott csak Tuzson, fideszes képviselőre hallgatott, és tanulta a kajla világot.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Tuzson képviselő etimológiája
  1. Yeti szerint:

    Borzasztó kényelmetlen rendszeresen olvasni is, nemhogy leírni ezeket a dolgokat. Előszedve a polcról, ezt találtam:

    “Tartozunk figyelmeztetni az eljövendőket, mert a Hatalom nekik is felteheti azokat a kérdéseket, melyekre mi az életünkkel válaszoltunk. Kötelességünk, ultor ex ossibus nostris (támadjon bosszúálló a mi csontjainkból).”

    Moldova : Negyven prédikátor

  2. polyvitaplex szerint:

    Van egy arizonai város, Tucson, azt is Tuzson Bencéről nevezték el.

  3. Jane Doe szerint:

    Méghogy egy fideszes viccel!? – ugyan már! Hisz’ értik ők a viccet, csak nem szeretik!
    És ha már tanult kollégánk Moldovát idézte, én is ezt tenném, csak egy másik (A beszélő disznó) könyvéből: “Józsi, a kurva anyádat!”

  4. hj szerint:

    Ha csak azt elkezdjük sorolni, hogy a Fideszben/NER-ben ki mindenki lett már kinevezve kommunikációs „szakemberré” (pl. Hollik, Szentkirályi, Tuzson, Kocsis), máris rögtön megdől az az állítás, hogy a NER-ben nem létezik humor. (És most, hogy Böröcz is bekerült a felnőtt csapatba, lesz itt még sok nevetés…)

    • polyvitaplex szerint:

      Továbbá Borókai, Szijjártó, Hoppál, Zsigó, Giró-Szász, Selmeczi Gabriella, Dömötör Csaba, Krakkó Ákos stb., a kommunikáció sok kis nagyágyúja.

  5. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Naggyon jó, tudnak ezek, ha akarnak.. 🙂
    Ha nem ismerném a csürhét , azt hinném humorizálnak. Még az a szerencsénk hogy nem, mert viccnek azé’ kicsit durva lenne.. :)))

    U.i.: Bevallom nekem tetszett, jöhetnének mindennap egy ilyennel, azt kicsit megenyhülnék a rengeteg baromságukra. Tulajdonképpen az indiánok is tisztelték a félkegyelmüeket 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum