Előadást tartott Navracsics Tibor az MCC-ben (Mathias Corvinus Collegium), mert biztosan felkérték rá. Navracsics mostanában azért jár Brüsszelbe, hogy pénz után kuncsorogjon, így kiindulásként elmondható, innen nézvést nem kellene előadást tartania az MCC-ben, mert annak bukéja van. Navracsiccsal azonban nem az a legnagyobb gond, hogy ilyen helyeken járatja a száját, hanem azzal, amit mond és ahogyan mondja. Tartalmai ugyanis nem felelnek meg a hivatalának, bár, magunk közt szólván Orbán köreiben nem nagyon találhatni olyan alakot, aki komilfó lenne ott. Ő tehát a legkisebb rossz, és éppen ebbéli minőségében – vagy miatt – nem fog eredményre vezetni pénzszerző zarándoklata. Hiába szaggatja a csuháját.
Ez tragikus az országra nézvést. Ennél nagyobb baj már csak az lenne, ha sikerrel járna, viszont nem fog, így mindenki megnyugodva láthat neki az éhezés és megfagyás nemes időtöltésének. Az ország helyzete nagyjából és egészéből tragikus, amit Orbán eddig titkolt, de a választás sikere után elérkezettnek látta az időt, hogy elhülyített választóira borítsa az éjjeli edény tartalmát, akik viszont ettől még jobban rajonganak érte. Visszatérve azonban hősünkhöz, ő kincstári optimizmussal adta elő az MCC értő közönségének, hogy közel a megállapodás a pénzcsap megnyílásához, viszont – tette hozzá rezignáltan – az Európai Unió, ezen belül pedig az Európai Bizottság „politikai akaratát nem tudom kitapintani” – mondta hősünk.
Nem kellene tapizni. Százszor leírták, dübörögnek a kötelezettségszegési eljárások, már bíróság előtt is veszített a magyar kormány, és ennek ellenére még az ítéletet sem képesek végrehajtani, ami nem jó ómen és ajánlólevél Navracsics küzdelmeihez. Ráadásul kapott egy újabb puttonyt is a párttársaitól, akik a magyar országgyűlésben megszavazták abbéli óhajukat, hogy az Európai Parlament oszlassa fel önmagát, mert a magyar vezérnek ez az vágya és lázárja. Tudjuk, hogy a demokrácia itt a kerítésen belül egy kiüresedett fogalom, de arra azért utalnék a parlamenti határozat kapcsán, az Európai Parlamentben megválasztott képviselők ülnek, akik nem Orbán bábjai, elzavarni őket tehát a fideszi gőggel bajos.
Hogy úgy mondjuk, lehetetlen. Innen nézvést tehát lefordítva ivói nyelvre az eseményeket, az nem megy, hogy kérjük a pénzt, de mindeközben elküldjük őket az anyukájukba. Mindez csak apró kis adalék Navracsics kilátástalan küldetéséhez. Illetve az sem könnyíti meg a dolgát, hogy ami az Unió legfőbb baja Magyarországgal, a jogállam totális lebontása – annak minden oldalhajtásával -, abban Navracsicsnak tevőleges szerepe volt miniszterelnök-helyettesként, közigazgatási és igazságügyi miniszterként. Úgyhogy belegondolva, Navracsics a saját szarát lapátolja, mert emlékszünk rá ebből a korszakából, amikor közlekedve körüllengte őt a hatalom egyeseknek tán ijesztő, de amúgy köpedelem aurája.
Kövér pedellus mondta egy ihletett percében, hogy „kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna”, amit mi kiegészítenénk azzal: fasisztából sem. Ezzel nem azt állítjuk, hogy Navracsics az volna, de az ő hathatós közreműködésével létrejött hatalmi szerkezet és államalakulat már igen, így a dolgokat ebből a fénytörésből vizsgálva Navracsics maga is necces. Ám mégis csak a legalkalmasabb, ami szintén nem vet túlzottan jó fényt a NER-re, mert éppen hogy maga a NER a baj, és ezt jómodorral helyre pofozni nem lehet. Így hát beszélhet az MCC közönségének Navracsics akármit is, jóvégre jutni nem tud. Ha viszont igen, az újra annak a bizonyítéka lesz, hogy az Unió nem tanul semmit a saját hibáiból.
Navracsicsnak tényleg nem pulzusokat kellene tapogatnia, hanem az országnak szimplán belépni az Európai Ügyészségbe, megszüntetni a KESMA-t, leváltani Poltot és elzavarni Novák Katalint, de azt minden hülye beláthatja, ez nem lehetséges. Mégpedig azért nem, mert ez az Orbánizmus maga, és a brüsszeli küldönc mégsem ígérheti, hogy ezt felszámolják. Mert akkor már nem is kellene Brüsszelbe mennie, lévén, megszűnne a hivatala, mint ahogyan az összes többi ispánnak, csinovnyiknak és talpnyalónak is. Ilyen felhatalmazása azonban nincs egyáltalán. Összefoglalva tehát az utazgatás, a környezet szennyezése a sok röpcsiúttal hiábavaló és alávaló cirkusz, amivel nagy valószínűséggel ő maga is tisztában van.
Pár tisztázandó kérdés akad, mondja az MCC közönségének, és így értelemszerűen nekünk is, ami nettó hazugság, mert a bajok rendszerszintűek, pár ígérvény azokon nem igazán segít. Mindez viszont a mi bőrünkre megy, amit a katások már most, a szimpla rezsisek – tehát az állampolgárok mind – szeptembertől fognak érezni fogcsikorgatva. Nem lennénk Navracsics. Soha nem is akartunk azok lenni, csak megmutattuk létezésének hiábavalóságát. Az emlékeinkben élő hatalmi glória már nem lengi körül ezt a szerencsétlent, Orbánt még igen, de az igazság órája el fog jönni. Hamarabb, mint április harmadikán gondolhattuk volna, és nem lesz diadalmenet. Se a Fidesznek, sem a halott ellenzéknek. De nekünk sem.
Vélemény, hozzászólás?