Varga Judit handabandázik

Hogy Varga Judit miket delirál össze, az teljesen érdektelen a bolondokháza falain belül, ami kies hazánk volna. Interjút kért tőle a pártorgánum, hogy a penzumot letudja, ebben az interjúban pedig a nacsasszony összevissza handabandázik és fenyegetőzik, amit a hívei viszont nem olvasnak el. A hívek, akik életben tartják a NER-t, egyáltalán nem szoktak olvasni, ők jelszavak szintjén élik és értik a világot, ha egyáltalán. Mert emlékszünk még, amikor kormányunk emojikkal próbált hatni rájuk, hogy miről hogyan kell érezni, következésképp gondolni is mit szükséges. Akkor be lett állítva a nívó, és eredményes is volt.

Aki utálja Varga Juditot – nem kevesen, sőt, sokan -, azért nem olvas interjút vele a kormánylapban, mert kormánylapot meg nem vesz, másrészről pedig kívülről tudja Varga Judit agyát és az abban megbúvó kétes tartalmakat. A bolondokháza falain kívül azonban, amely a NER-en túli tág, kerek világ, olvassák Varga Judit rendszeres és bőséges delirálásait – illetve az összes bűntársáét, beleértve a nagyfőnököt is -, és ezért van az, hogy Horvátországban kiírják az étterem elé, magyar oda be ne tegye a lábát. Másutt csak megvan a véleményük erről a hepciáskodó, kötözködő népről, akik ráadásul barbárok is, akik ráadásnak ájtatoskodnak.

Ilyen felgondolások és magunk sajnálata miatt nem mindegy egyáltalán, Varga Judit miket hord össze a kormánylapban, mert minket képvisel, és a világ szerencsésebb felében sem mindenki olyan kifinomult – lásd a horvát vendéglátóst -, hogy különbséget tudna tenni vezetőink és közöttünk, hiszen negyedszerre választottuk újra ezt a garnitúrát. Innen nézvést, amikor Varga Judit azt mondja ebben az interjúban, hogy „ideológiai őrületek ejtették rabul az Európai Uniót”, akkor ez olyan, mintha mi mondtuk volna, holott még csak nem is gondoltunk ilyesmit, csak Varga Judit kezdett el handabandázni. Rázza az öklét.

Nagy Márton miniszter vezette be a magyari diskurzusba a „handabandázni” fogalmat akkor, amikor a Ryanair vezére lehülyézte őt, mégpedig ötször. No jó, volt közte idióta is nyájas megengedőleg. A történetet ismerjük, és nem is ismételjük unalomig az extraprofitadóról, a multiról, kormányról, a megvédjük a magyarembereket-ről és arról, a légitársaságnak egy ponton tele lett a töke azzal, hogy ki akarják rabolni, és keresetlen szavakkal mindezt elő is adta. Csúnyán beszélt Nagy Márton miniszterrel, akinek a brancs a segítségére sietett, élén Varga Judittal, aki most is megemlítette az íreket fenyegetőzve. Rázta az öklét.

„Meglesz a következménye” a hozzáállásuknak, mondta a mi Vargánk, de ezt a nexust már valahonnan ismerjük, ez a barnaingeseké a történelem nem is oly messzi mélyéről. Mindenesetre személyesen rendelt el vizsgálatot a cég ellen, akit ideológiai őrületek irányítanak, nem áll be a katonás sorba, amelyben Orbán és Varga osztják a lapokat, hogy kinek mit szabad és mit nem. Varga igazságügyes a névtáblája alapján – szerintünk valami egészen más -, és jogi úton akar elégtételt venni a cégen, amelyik megsértette a NER-t, ahelyett, hogy fizetne, mint a katonatiszt, és akkor senki nem bántaná.

De baja fog esni, és ezt a viszonyulást a mindennapi világban védelmi pénznek is lehetne nevezni, miszerint ideadod a részemet a bevételből, és akkor azt csinálsz, amit csak akarsz. Akkor nem baj a csomagok, sem az utasokkal való bánásmód, nem baj semmi egyáltalán. Mindezt a joggal takarózva, amiről is ebben a handabandázásában is kifejtette álláspontját az igazságügy minisztere. Nem átallotta azt mondani, hogy ugyan elrendelhetnek vizsgálatot a NER ellen, mert a külföldieknek más áron adja a benzint, de mire a vizsgálat véget ér, és jogilag kényszerítenék őket a jogtalanság megszüntetésére, évek telhetnek el.

Akkor pedig már mindegy, akkor már nem is lesz árstop, jogilag tehát rendben vagyunk. Mondta az igazságügy minisztere nem kevesebbet állítva ezzel: lehet, hogy most törvényt sértünk ugyan, de mire szankcionálnák, már nem fogunk, tehát ki nem szarja le. A bűn és büntetés különös viszonyáról beszél ezzel, ami már morális és filozófiai probléma (Dosztojevszkij tudna erről sokat mesélni), azt mutatva meg, ami a NER lényege, miszerint jog (közbevetőleg és miheztartás végett jogállamiság) csak annyi, amit Orbán és a seggéből kitekintve Varga annak tart. Ez viszont nem korrelál a kultúrnemzetekével.

Valamikor mi is azok voltunk, illetve lehettünk volna, de ez a hajó már elúszni látszik. Varga nacsasszony – mivel ez egy szélesen segget nyaló interjú volt – a futballpályán való térdeplésről is mesélt. Ez szerinte a magyarokat azért irritálja annyira, hogy még gyermekeink is pfújolnak miatta, mert nekünk nem volt gyarmatunk, az angoloknak meg igen, és vélekedése szerint, ha nálunk térdepel a színes bőrű angol, az a hajdani rabszolgák, és nem a mostani LMBTQ-zás miatt van. Ez sem igaz, és tudja ezt Varga is, mégis mondja szakadatlan, amivel azt éri el – mint utaltam rá -, hogy úgy néznek ránk, ahogy.

Sandán a nagyvilágban. De mit várjunk egy olyan interjútól, amelyik egy olyan lapban készült, amely pár nappal előtte azon ájuldozott, milyen csinos is volt ez a mi Vargánk futballozás közben. Mint Orbántól tudjuk, a futball az a magyari néplélek, sőt, egyenesen vallás. Emellett mi kipcsakok is vagyunk a zsidórómai kultúránkkal, úgy nagyjából a Szíriuszról jöttünk, ezért nekünk senki ne pofázzon és ne sértegesse megszentelt népünket. Innen lehetne érdeklődni, hogy kit irányítanak ideológiai őrületek, de ennek a kérdésnek sem lenne semmi értelme. Nem értenék, akiknek szól, mert nem is akarják érteni a föld felett tíz centivel lebegve.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum