Lex Hadházy

Ha a fideszfiúkat valami zavarja, ha nem felhőtlen a nyugalmuk, akkor a jogállamban jogukban áll (ugye Varga nacsasszony) törvényt hozni, hogy a világ úgy folyjon tovább, ahogyan ők akarják és szeretnék. Törvényt lehet hozni előre és visszahatóan, azonnalra és krumplikörettel, bárhogyan, ahogyan azt a kedves vendég parancsolni méltóztatik a komfortérzete érdekében. Az ellenzék úgy egy halomban, kinézettől, pártállástól, nemtől, kortól függetlenül már egyáltalán nem tényező, mint a napokban az is kiderült, Kövér pedellus-osztályfőnök elvtársbácsi már oda ülteti őket, ahová csak akarja, akkor és olyat szólhatnak, amit a kazalbajuszos óhajt.

Egyáltalán, mindegy a létezésük. Vannak vagy nincsenek, olyan az csupán, mint a tavaszi szellő gordonkafutammal kísérve. Hanem a Hadházy. Vele nagyok a bajok, ő volt az, aki a nagy fölbuzdulásból megmaradt, és nem tette le az esküt a fideszes léhűtőkkel együtt, sőt, azóta is nyüzsög, mint annak előtte, és egy bulldog szívósságával szinte naponta áll elő egy-egy mutyi, lopás és aljasság leleplezésével. Hadházy már annyi nyomozati anyagot szedett össze, amiből egy ügyészség, bíróság, ha nem a NER-ben működne, évekig üzemelhetne, és szórhatná az ítéleteket. Száz meg ezer éveket számolatlanul, míg csak meg nem unná. Ilyen idilli állapotok azonban nincsenek.

A Fidesz is tudja, sőt, Hadházy is, hogy egyik oldalról áldott, míg a másik fél szemszögéből áldatlan ténykedésének az ég egy világon semmi következménye nem lesz, ez mégis a Fideszt zavarja jobban. Olyan nekik Hadházy mint egy kellemetlen kullancs, akit nem lehet – bár szeretnék erősen – egy pöccintéssel odébb tessékelni. Hadházy zavarja a komfortérzetet, még a lelkiismeretet is birizgálná, ha volna olyanja a fideszistáknak. De tudjuk, hogy nincsen nekik ilyenjük egyáltalán. S ha már elhallgattatni nem is tudják, azért megpróbálják megnehezíteni az életét, s ha másképpen nem megy, fabrikálnak hozzá egy törvényt, amiről messziről bűzlik, hogy rá lett szabva. Le sem tagadhatnák.

Ez pedig az, hogy az a parlamenti képviselő, aki nem teszi le esküjét, nem kérhet tájékoztatást az állami szervek vezetőitől, emellett minősített adatokhoz sem férhet hozzá. Ilyen pedig momentán ezen a kajla világon csak egy van, s mit ád Isten, persze, hogy Hadházy volna az. Aki, mint mondtuk már, egyedüliként nem tett közös esküt a fideszistákkal, és lépésének lényege az volt, hogy ezekkel közösen ugyan nem. Magában már esküdne, amire viszont Kövérnek kellene engedélyt adni, ő azonban ilyet nem ad, mint volt szíves kijelenteni: „A kutyát sem érdekli, hogy Hadházy Ákos leteszi-e az esküt…” – S mint a tűzközelhez állók mondják, még hónapokig nem is fogja érdekelni.

Azaz, Hadházy nem esküdhet, és akkor gyorsan gányoltak egy ilyen törvényt, hogy ennek híján mihöz nincsen joga. A fideszisták szíve szerint az élethez sem lenne, mert eskü híján fizetést sem kap, úgyhogy felőlük akár éhen is dögölhetne, csak odébb rúgnák a tetemét. Hadházynak egyébként ezt tudván a választók pár nap alatt összegyűjtöttek hatmilliót, de nem azért, hogy eligya, hanem, hogy tudja folytatni tényfeltáró munkáját, amit a Fidesz törvénnyel akar ellehetetleníteni, de hiába. Hadházy azt mondja, „amikor felesküdtem, akkor sem kaptam soha semmilyen választ”. Sőt tovább: „Ezzel a törvényjavaslattal inkább nevetségessé teszik magukat, engem nem gátol”.

Voltaképp ennyi az egész, de ebben benne van minden. Hadházyt nagy többséggel, egyéniben választották meg az emberek, tehát bíznak benne, amit a neki villámgyorsan összegyűjtött hatmillió is igazol. A Fidesz nem engedi, hogy ezeknek az embereknek az érdekeit képviselje, mert az nem egyezik meg az övével. A Fidesz érdeke tehát nem egyezik meg az emberek érdekével, és mégis ők irányítják az országot. A Fidesz szórakozik Hadházyval, tehát rajta keresztül szórakozik az emberekkel, de ezzel nem állapítottunk meg semmilyen újdonságot. Mert nóvumot az egész történetben nem lehet lelni már évtizede. Ülnek az ország nyakán olykor kéretlenül, és szarnak mindenki fejére.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum