Egy óvodás naplója 29. – Mondmega zanyunak

Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy máma a vasárnapról fogunk beszélgetni sokat, de nem értettem, hogy mit kell a vasárnapról beszélgetni, sőt, sokat. Mondtam is az anyunak mega zapunak, hogy beszélgetni fogunk a vasárnapról az oviba, és az apu meg fölsóhajtott, hogy mit akar ez a némber már megint, de az anyu mondta neki, hogy ne a gyerek előtt. De mindegy volt már, meghallottam, hogy némber az Ibojnéni, de nem tudom mi az, ezért kérdeztem az anyut, hogy hogyan némber az Ibojnéni, de nekem meg azt mondta az anyu, hogy ne az apu előtt kisfiam. Az apu elment a konyhába morogni, én meg a szobámba legózni kicsit.

Eljöttünk az oviba reggel, tele voltak a lámpaoszlopok, a házak falai meg minden plakátokkal, bácsikkal, jöttünk a bácsik mellett, és csak néztek ránk. Aszonta az anyu, ahogy odaértünk, hogy jó legyél kisfiam, mondtam nekihogy jó leszek anyu, és bementem a némberhez, aki az Ibojnéni, de ezt senkinek nem mondtam, mert nem tudtam, csúnya-e, mert az apu szokott csúnyákat mondani, ha rossz neki a kedve, és mostanában rossz szok lenni gyakran és sűrűen. A Kisböske már csupa kakaó volt, mert valami miatt már korán kapott reggelit.

A Pityu is evett, pedig nem kapunk ilyen korán, nem tudtam, miért, és hát a sarokban állt az Ibojnéni, ahogyan a papbácsival sugózott meg pusmogott, meg nevettek is, hogy nem tudtam, mi lesz ez, hogy a vasárnapról beszélünk, az Ibojnéni, a papbácsi, meg mi, a gyerekek. Ahogyan összegyűltünk mind az oviba a gyerekek, az Ibojnéni tapsolt, hogy figyeljünk rá de nagyon, és megkérdezte, hogy tudjuk-e mi lesz a vasárnap, és, hogy készülődjünk, mert nagy dolgunk lesz nekünk. Nézzetek ki gyerekek, mondta az Ibojnéni, hogyan fúja szél odakint, meg milyen nagy a hideg, idebe meg jó meleg van.

Ugye gyerekek, és mondtuk neki, hogy jó meleg. Naugye, mondta az Ibojnéni, aztán meg, hogy vasárnap választás lesz, és attól függ, hogy marad-e a meleg. Na gyerekek, mondta az Ibojnéni, meséljétek el az anyutoknak meg az aputoknak, hogy a miniszeteres bácsira kell szavazni nekik, a fiatalos demokráciásra, hogy maradjon a meleg. Mert ha nem, jön a másik és kikapcsolja a füttést. Az a feladat gyerekek, mondta az Ibojnéni, hogy mondjátok meg az anyunak meg az apunak, hogy a miniszteres bácsira, a fiatalos demokráciásra kell nekik szavazni, merkülönben nem lesz füttés az oviba.

Meg még a papbácsi is mondani akar valamit, mondta az Ibojnéni, és mondta nekihogy mondja, de nem kellett volna, mint később kiderült. Mer a papbácsi elkezdett magyarázni, hogy a fiúknak fütyije van a lányoknak meg puncija, ésha nem a miniszteres bácsira, a fiatalos demokráciásra szavazunk, illetve szavaz az anyu meg az apu, akkor jönnek a nagy gonosz bácsik, és levágják a fiúk fütyijét, amit nem is akarhatunk igazán. Meg a lányokkal is csinálnak valamit a nagy, gonosz bácsik, mondta a papbácsi, amitől a Kisböske felvisittott.

Nekilátott bömbölni nagyon, hogy jujj, jönnek a nagy, gonosz bácsik. Sőt, a Pityu is, aki nem is szok ilyen lenni, bömbölthogy levágják a fütyijét, és ekkor minden fiú meg minden lány kiabát, hogy fütyi meg punci, szaladgáltak, ordibáltak, mintahogy mindig ez a vége, amikor a papbácsi jön és megszólal az oviba, ahol most jó meleg van, de, ha vasárnap rosszul szavaz az apu meg az anyu, akkor hideg lesz meg fütyimetélés. No, gondoltam, ahogy láttam a zűrt meg a zavart, a sikittást meg ordittást, hogy énnekem ez már sok, hogy na, vára dömperemmegyek.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum