Hallgass az eszedre

Hogy az oroszok valóban föltörték a Külügyminisztérium cuccosát, és vittek, amit értek, onnan tudható teljes bizonyossággal, hogy a fideszesek nem mentek el a nemzetbiztonsági bizottság ülésére halaszthatatlan közfeladatra hivatkozva. Ez szokott lenni az ő beismerő vallomásuk, amit most is megtettek mindazok után, hogy Szijjártó az egész botrányt baloldali választási trükknek nevezte, ami szintén maga a lebukás. Mifelénk így mennek a dolgok, a miniszterelnök a kényelmetlen kérdésekre boldogkarácsonyt böffentéssel felel, amivel a választókat köpi arcon. A Fidesz a választókat tizenkét hosszú esztendeje turházza szemközt, akik amúgy nem is nagyon tudnak róla, mert nem számol be róla az emetykosut.

Ha és amennyiben pedig mégis megtudnák, hogy semmi közük ahhoz, mit művelnek azok az alakok, akiket ők szolgálatra küldtek a parlamentbe amúgy, hogyan szarják telibe az egész országot, akkor nagy többségükben eltelten lefetyelik a fekáliát, éltetik a Viktort, és pofán vágják az ellenzéket. Négy nap van a választásig hátra, és az események, amelyek fölforgatják az ember gyomrát, olyan ütemben követik egymást, hogy képtelenség róluk beszámolni, csak egy nagy, barna tónusú kép az egész, amitől permanensen görcsben áll az ember gyomra és öklendezik. A NER olyan berendezkedés, ami tizenkét éve teszi ezt velünk, a téma azóta naponta bőséges. Közelít a mocsokkal foglalkozó dolgozataim száma a háromezerhez, és csak a töredékét tudtam megírni a kívánatosnak.

Ma is, leülve a morfondírhoz a gép elé, mivel örvendeztessem meg az én nyájasaimat, egyszerűen képtelen volta választani a bőséges kínálatból, hogy épp Orbán böfögése, Varga J. nyüszítése, Mencezr kiábrándító dumája, Budai Gyula arcpirító hazugságai, Hoppál degeneráltsága etc., etc. legyen a kiválasztott. Mindegyikről kolumnákat lehetne értekezni, és még ez is csak a töredéke lenne annak, amit meg kellene énekelni, de ez a dilemma az én nyomorom, amit vasárnapig már föloldani nem lehet. Itt már, ezen a ponton észre és érvelésre idő és hely sincs, itt az érzelmek pattanós húrjain kell játszani, hogy az ember kifejezhesse a benne dúló óceánokat, és ezek segítségével egy esszenciáját adja annak, mi az, aminek vasárnap véget kell vetni.

Legelsőleg is Orbán Viktornak, így a kínálatból, ami elibénk tárul, mint megéneklendő dolog, őt választjuk, és nem azért, mert pikkelnénk rá, vagy a terroristákat összegző kártyapalinkban ő lenne az ász. Azért inkább, mert a bájos történet, ami vele kapcsán ma előadható, esszenciálisan foglalja magába mindazt, ami a Fidesz, és azt is, hogy általa mivé lett az ország. Nos, a kedves vezető a kampány ezen szakaszában nekilátott nosztalgiázni, felidézi most redves életének azon szakaszait, amikor még fiatal volt és hamvas. És legfőképpen, amikor még liberálisnak hazudta magát, és mind az összes bölcsészlányok állva pisáltak ha nem is érte, de a Dájcstomiért mindenképp, aki tényleg jobban nézett ki mint Kádár apánk és élcsapata, de ez már a múlt ködébe vesző történelem és kifestő, oder emlékkönyv kamaszkorunk legszebb nyaráról.

Nos, a megtrottyosodott fiatal demokrata, akinek manapság már a füle is lekonyul, hogy rossz ránézni, pár napja elővette a hajdani szlogent, miszerint „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre”. Gyönyörű ez, de mégsem hatódunk meg tőle, mert egy olyan alak szájából hallottuk újra, aki aljasságában odáig jutott, hogy háborúval fenyeget, ha nem ő győzne, ami büntetőjogi kategória. (Ja, és ha már idáig jutottunk, az oroszok külügyes bulija is, amiről Szijjártó és csapata tudott, de nem tett semmit ellene. Ezt nevezik Btk-s hazaárulásnak.) Visszatérve azonban a felcsútihoz, elővette a háború vagy béke uszítása kapcsán a régi trükköt, szó szerint a „Háború vagy béke? Tessék választani!” szöveget, ami a fiatal demokraták harminc év előtti plakátjára hajaz.

Emlékeszünk, mert emlékezni már nem is annyira jó, hogy a hamvas fiatalok akkor legyártattak egy, Brezsnyev és Honecker csókolózását mutató képet, alája pedig egy szerelmetes fiatal pár hasonló aktusát, és odaírták, hogy „Tessék választani!” Ezt vette elő Orbán. A brezsnyeves-honeckeres képről viszont elmondta egy történelemtanár, hogy azt a diákjainak a pedofiltörvény miatt meg nem mutathatja, nem taníthatja. Ha van szimbolikus aktus, hová jutott a Fidesz Orbán alatt, és hová jutott szintén a kedves vezető országlása nyomán kies, elátkozott hazánk, akkor ez az. Idáig, a pállott fasizmusig, és mi is elővesszük emiatt a Fidesz szlogenjét és kifordítjuk: Hallgass az eszedre, ne szavazz a Fideszre.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Hallgass az eszedre
  1. hj szerint:

    „Emetykosut” – nagyon jó! (Ugyan a megfejtésén kellett néhány másodpercig dolgoznom, de ez messze elmaradt attól a kihívástól, amit annak idején a „nercsál” jelentett.)

  2. netuddki szerint:

    A vasárnapi bizonyítvány több generáció érettségije,avagy kies kis hazánké is lesz!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum