Varga Judit igazságügyi miniszternek mostanában nem sok dolga lehet. A háború egy kicsit hátrébb tolta a jogállamisági cirkuszt, így a nacsaszonynak nem kell tűnődnie a definíción, amit állítólag sehol nem lel, viszont mégis azt állítja, hogy a NER az. Mégpedig hibátlanul. Ebben a magunk részéről ellentmondást látunk a logika oldaláról, de tizenkét év után tudjuk, hogy ilyesmit a Fidesz tájékán keresni nem kell, és akkor meggyógyul a mi lelkünk. Hogy Varga Judit mégis szóba kerül, az az, hogy nagy valószínűséggel a reá szakadt szabadsággal – hogy nem kell az Uniót teli pofával ócsárolni –, nem tud mit kezdeni, és társainak kampánybohócává szegődött.
A minap Franciaországból hazatérvén sem haza sietett, hogy a gyerekeknek segítsen a házi feladattal, hanem egyenest Németh Szilárdhoz ment Csepelre annak gasztronómiai zsenijét méltatni, az ellenzéket ekézni, és nem utolsósorban gyúrni egy kicsit. Furcsának találtuk és nem komilfónak, de az ember, ha meg nem is bocsát, de túllép dolgokon egy ennyit tud legyintéssel, nyugtázza, hogy ilyen, és megy minden tovább a maga jól kitaposott útján. A haverok rendületlenül lopnak, az ország pedig megy szarrá pántlikával a hajában. Varga Judit azonban továbbra sem az ország igazságügyi állapota felett őrködik, hanem szaladgál az országban.
Mindenféle másodosztályú kampányokra jár emelendő azok fényét, és nem is sejti, menyire röhejes. Most legutóbb Tállai Andrásnál járt Mezőkövesden, ahol a kampányesemény állítólag Bandi Só-vá vált – és ezen a ponton nem csodálkozunk a piros lett a paradicsom nem sárgán sem –, Varga Judit pedig hegedűvel emelte a rendezvény soha nem látott fényét. És még ez sem elég, mert hozzá tette a lehengerlő művészethez, hogy a baloldal nótáját húzták ott el a Bandival közösen. Kitetszik az örömködő Facebook bejegyzésből, hogy ezt a miniszter jópofának, ötletesnek és lazának gondolta, amivel karakánul ütöttek egyet az ellenzéken.
Hát, nem. Szomorúan tapasztaltuk meg ez alkalommal is, mintegy a spleenbe ragadva tövig a jobboldal intellektuális és morális fölényét, akiktől ennyire telik. És nem csak a kitartott holdudvartól, akikről azt hittük, a hűségükért kapják a kitüntetéseket, persze azért is, hanem ezek szerint, mert a NER „elitje” azt a nívót, amit nyújtani tudnak, a teljesítmények csúcsának tartja. Ez itt az operett mennybe menetele, a magyar nóta mint nemzeti filozófia és a Nélküled a himnusz. Ráadásul a talpaik is egymásra lépnek, és mint a Bandi Só-ból a’la Tállai, és azon a talpalávalót szolgáltató igazságügyi miniszter kettőséből kitetszik, az a meglátásuk, hogy ez kell a népnek.
De bizony ez. És még csak nem is a tizenkét éves elhülyítés miatt, hanem mert ez a nívó, a Fidesz csak fölmérte az igényeket, és hozzásüllyedt. Hogy ez nekünk föltűnik és nem tetszik, az sajnálatos módon az egyéni nyomorunk azzal a folyománnyal, hogy az ember rájön, nincs sok helye ebben az országban, ahol a hatalom birtokosai és az általuk megvezetettek egy nagy, közös nótázásban egyesülnek, ha már a Kossuthon ilyen nincs. És most válik világossá, hogy Semjén, a vadász, és az elbicsaklott futballista miért nótáztak az elcsalva megnyert négy évvel ezelőtti választás után a színpadon. Nem, mert részegek voltak, hanem a benső igény miatt.
És ezért járkál trottyos gatyában zsebre vágott kézzel a kedves vezető Európában, aminek az ura akart lenni, de csak a kis tyúkszaros udvara jutott neki kétmillió agyhalottal. Ez az ő királysága, amelyben a minisztere mint valami tücsök koma hegedülget, és mindehhez annyit bír hozzá tenni, hogy a baloldal nótáját húzta el. Szánalmas és megvetendő Már Móricz tollára sem valók ezek, mert nála azért Szakhmáry Zoltánban volt annyi becsület, hogy a lángoló tanya mellett szíven lőtte magát. Kampányesemény volt Mezőkövesden, és már arra sem tartották méltónak a megjelenteket, hogy azt mondják, folytatjuk. Hegedált a miniszter, igaz, igény sem volt másra.
Vélemény, hozzászólás?